Így állt össze a Merci - Pénteken rajtol a Budapest-Bamako - gyere!
Egy évnyi szívás, küszködés, olajos szerelés és némi halovány reménykedés után végre összeállt a negyvenéves Mercedes pompakocsi, amit még év elején sikerült megmenteni a kaposvári köztemetőből. Pontosabban megvenni az autót, amelynek állapota akkoriban nem volt valami rózsás, és amit valószínűleg még maga az ördög is elengedett volna, ha látja, mennyire belefáradt már az elhunytak cipelésébe. Szabadságra vágyott, ezért hoztuk el!
Szóval a Merci rozsdafoltjai akkoriban még szinte önálló életet éltek, a futómű egy gyakorló hadirokkant mozgását idézte, és a teljes mechanika is olyan elgyötört volt, hogy csak a legszebb emlékeink árulkodtak arról, milyen is lehetett maga a típus negyven éve, a maga fénykorában. De, és itt jön a lényeg, mi nem adtuk fel, mert amit akarunk, amit eltervezünk, azt mindig, minden körülmények között megcsináljuk. Még akkor is, ha az első terepes teszt alkalmával a Tete-katlan gyakorlatilag leszedett róla mindent, ami még maradt a negyven évnyi szolgálat után. Sebaj, aminek törnie kellett tört, aminek repülnie, repült.
Az első hónapok Kovács Levente garázsában teltek. A Levente-féle varázsmanufaktúra mindent megtett azért, hogy a szahara következő Tigrise ne csak újra életre keljen, de készüljön is fel arra a könyörtelen, poros, köves pokolra, amit az afrikai utak jelentenek majd számára. Nagyobb hűtő, brutális haspáncél előre és hátra – olyan vastag anyagból, hogy még a Terminátor is sírva kérne belőle pótalkatrészt. Szóval a leglátványosabb dolgok nála történtek, és merjük ajánlani, jó munkát végzett.
Majd idővel a kocsi átkerült Dunavarsányba, ahol az ország legelszántabb, legfanatikusabb oldtimer Mercis baráti köre dolgozott rajta. Napokig gyűrték a fékrendszert, a futóművet, és igen, még a gyári, taxi rugókat is beszerelték, hogy legalább a hasmagasság ne legyen teljesen szánalmas majd a sivatagban. A végeredmény? A Tájger most úgy áll, mint egy csatába induló tank, és valószínűleg már tudja, hogy nincs akadály előtte - a sebességet leszámítva.
És akkor még nem beszéltünk a világításról. Elöl 1200 méterre világító szúrófények, oldalt keresőlámpák, meg munkalámpák – ha valaki a Szaharában épp keresne egy eltűnt gémkapcsot, szóljon, mert megtaláljuk. Kormány? Végre gyári lett a kicsi, utólagos fa kormány helyén. Ülések? BMW E46 combtámaszos, kényelmes, mert annak van oldaltartása, és a Carpitlabor sikeresen megvarrta. Generátor? Felújítva, hogy egész nap töltse azt a két 100Ah-s akksit, ami a 2500 wattos invertert táplálja. És igen, Starlink is van, mert miért ne lenne? Azon fogjuk feltölteni éjszakánként a nyersanyagokat, hogy ti is átéljétek velünk majd napról napra az utazás minden pillanatát.
A történet azonban nem csak az autóról szól. Idén annyi adományt kaptunk tőletek, hogy telepakoltuk a kocsit focilabdákkal, serlegekkel, sportruhákkal, és mindenféle aprósággal, amit majd szétosztunk azok között, akiknek tényleg szüksége van rá. Köszönjük nektek, névtelen hősök!
Szóval, amikor már úgy tűnt, hogy minden készen áll, hívott Tóth Ádi, a Béflex atyaúristene. „Gyertek, kezdjük el a dekorálást!” – mondta telefonban, és onnantól nem volt megállás. A vörös disznóra hajazó dizájn ötletemet úgy valósították meg, hogy az autó most olyan, mint egy mozgó műalkotás. Külön köszönet a Nightdekor és a Fólia.hu csapatának, akik hővédő fóliákat is tettek az ablakokra – amikor már azt hitték, végeztek. Ja, és külön köszi a teljes csapatnak is, elképesztően menő munkát végeztek, és titkon csak remélni tudom, hogy ők is élvezték!
És végül, de nem utolsó sorban itt van Soós Benedek, a régi Merci motorok ifjú titánja, aki egy nap alatt helyretette az autó gyújtását, és megregulázta az összevissza buherált Stromberget is. Mi mást mondhatnék róla? El kell menni hozzá, beszélgetni vele, és megnézni a műszereit, meghallgatni az Árvától beszippantott öregautós tudáscunamit és ámulni.
Szóval hölgyeim és uraim, pénteken elindulunk a Budapest-Bamako Rally 2025 futamán, reggel 10-kor rajt a Budaörsi Reptéren. Gyertek ki, írjátok alá a Tájger nagy piros testét, hogy vigyünk magunkkal egy darabot belőletek a hosszú útra.
Sokan kérdeztétek: igen, a vlogot is csinálom úgy, mint tavaly, vagy most még jobban. Kövessétek!
Ja, és külön köszönet a Macon Winch-nek a rántó, meg a vontatókötélért, és a többi motyóért!
