A Közlekedési Hatóság mindent megtett, hogy ne sikerüljön, de nem adtam fel, és a végén én nyertem.
Csődöt mondott az alkuképességem. Egyszerűen nem tudtam hatni az eladóra, de annyira nem, hogy a végén drágábban vettünk meg egy autó, mint amennyiért hirdették. Kicsit csalódott voltam, de még így is jó áron vettük a kocsit, de milyen kocsit!
Marciék még mindig hasítanak a Budapest-Bamakó Rallyn és megvolt az első igazi sivatagi dűnézésük. Az egyik homokdomb tetején meg is álltak, hogy lőjenek pár szép képet, azzal a mozdulattal elakadtak a homokban.
Mondják, hogy az egyedi gyártás zabálja az időt. Most már tudom, hogy tényleg így van. Az csak hab a tortán, amikor harmadjára sikerül valamit megcsinálni, és rájössz hogy lehetett volna megcsinálni elsőre jól, gyorsabban.
Néha meglepődik az ember, hogy milyen jövedelmű emberek járnak drága autókkal.
Gyerekként egy ideig vakon hittünk a Mikulás létezésében, aztán meg voltunk bizonyosodva az ellenkezőjéről. Most, felnőtt fejjel, családdal a hátunk mögött ismét bizonyosságot szereztünk arról, hogy jó újra hinni abban, amiben gyerekkorunkban már egyszer sikerült.
A műsorban szereplő oktatóm, Gábor harmincöt évet hegesztett lánggal, szerintem érti a dolgát. Elmondja nekünk az alapokat, hogy legyen honnan fejlődni. Jó gyakorlást mindenkinek.
Mindenkinek van új kedvence, megtaláltam az enyémet.
Mára teljesen megszokott dolog a családi használatra szánt terepjáró, mindenféle szín, forma, méret és fajta kapható. Bár a koncepciót már évtizedekkel korábban kitalálták, a mai népszerűség egyértelműen az 1991-es Ford Explorer piacra lépésével kezdődött, ami mára veterán korba lépett – és jelentősége miatt van is ok a múzeumi minőségű megőrzésére.
A Totalcaron nem először szerepel Quixotic, és a Parkoló Parádén is fellépett már, úgyhogy talán nem meglepő hír, hogy megint valami elképesztően hangulatos tárgyat mutat. Mert ez a gyönyörűen felújított, veterán Ford Explorer Eddie Bauer kiadás az övé, és most megvizsgáljuk, miért szerették ennyire az amerikai háziasszonyok, harminc éve.
Amikor megjelent az 1991-es Ford Explorer, az amerikai autópiacon éppen az egyterű forradalom zajlott. Ám a Chrysler Voyager és társai sosem tudtak igazán menő kiállással szolgálni. Bezzeg egy bakancs terepjáró! Egy ilyen magas macsó kockára senki se süti rá, hogy életunt, vagy petyhüdt lenne, így hiába csak ötszemélyes, hiába vannak benne olcsó részletek és hiába mackós a mozgása, mégis azonnal ráharapott a közönség a családi használatra szánt, 4 literes kölni V6-tal szerelt Ford Explorerre.
Ez a típus mára kissé feledésbe merült, nekem azonban évek óta vágyam közelebbről megismerni, mióta még 2015-ben egy budapesti utcán fényképezőgéppel vadászva ráakadtam egyre, és elmerültem elképesztő részleteiben. Most végre kipróbálhatom menetben is, ráadásul kiváló veteránautóhoz van szerencsénk: egy olyan úr hagyatékából származik, aki nem csak tulajdonos, de jó gazda is volt.
Úgyhogy nyissuk az elefántfül ablakot, tekerjük ki a tolótetőt és engedjük be a napfényt, mert ezt a szinte ismeretlen, mégis remek svéd prémium szedánt mindenkinek látnia kell!
Gyerekként elvarázsolt a Corvette C4 nyúlánk alakja, majd újságíróként vezettem C6 tesztautót. Ez itt a kettő közötti, ötödik generáció, a Chevy Corvette C5, melyet 1997-től gyártottak 2004-ig. Még bukólámpás, de már van benne HUD meg kitörésgátló, és egy igazi, telivér sportautó, számos műszaki csemegével. Meg egy üvöltő V8-cal.