Ugyan részben miattunk buktál hatmilliót, de húszezer forinttal kárpótoltunk. Mi a bajod?
A közel negyven éves Mercedest egy temetőből mentettük ki, most pedig apokaliptikus rali autót építünk belőle, hogy bírja majd Athént, Isztambult, a végén pedig Afrikát. A neve Tigris, a teszt célja pedig az volt, hogy ami tönkremehet, az még itthon adja meg magát, ne 8000 kilométerre a homokozóban. Találkozunk a Parkoló Parádén!
Kövesd a folyamatot Facebookon
(Azóta társa is lett, egy Peugeot 505 mentő, de erről majd később).
Az autónak az utasterében töltjük az időt, nem mindegy milyen állapotban van. Sokan dédelgetjük a kis vackainkat otthon, amik korukból adódóan, akkor sem voltak már hibátlanok, amikor hozzánk kerültek, de megszoktuk, hogy ilyen, és nem tűnik fel mennyi hibája van, csak, ha rámutatnak.
A Közlekedési Hatóság mindent megtett, hogy ne sikerüljön, de nem adtam fel, és a végén én nyertem.
Csődöt mondott az alkuképességem. Egyszerűen nem tudtam hatni az eladóra, de annyira nem, hogy a végén drágábban vettünk meg egy autó, mint amennyiért hirdették. Kicsit csalódott voltam, de még így is jó áron vettük a kocsit, de milyen kocsit!
Marciék még mindig hasítanak a Budapest-Bamakó Rallyn és megvolt az első igazi sivatagi dűnézésük. Az egyik homokdomb tetején meg is álltak, hogy lőjenek pár szép képet, azzal a mozdulattal elakadtak a homokban.
Mondják, hogy az egyedi gyártás zabálja az időt. Most már tudom, hogy tényleg így van. Az csak hab a tortán, amikor harmadjára sikerül valamit megcsinálni, és rájössz hogy lehetett volna megcsinálni elsőre jól, gyorsabban.
Néha meglepődik az ember, hogy milyen jövedelmű emberek járnak drága autókkal.
Gyerekként egy ideig vakon hittünk a Mikulás létezésében, aztán meg voltunk bizonyosodva az ellenkezőjéről. Most, felnőtt fejjel, családdal a hátunk mögött ismét bizonyosságot szereztünk arról, hogy jó újra hinni abban, amiben gyerekkorunkban már egyszer sikerült.
A műsorban szereplő oktatóm, Gábor harmincöt évet hegesztett lánggal, szerintem érti a dolgát. Elmondja nekünk az alapokat, hogy legyen honnan fejlődni. Jó gyakorlást mindenkinek.
Mindenkinek van új kedvence, megtaláltam az enyémet.
Mára teljesen megszokott dolog a családi használatra szánt terepjáró, mindenféle szín, forma, méret és fajta kapható. Bár a koncepciót már évtizedekkel korábban kitalálták, a mai népszerűség egyértelműen az 1991-es Ford Explorer piacra lépésével kezdődött, ami mára veterán korba lépett – és jelentősége miatt van is ok a múzeumi minőségű megőrzésére.
A Totalcaron nem először szerepel Quixotic, és a Parkoló Parádén is fellépett már, úgyhogy talán nem meglepő hír, hogy megint valami elképesztően hangulatos tárgyat mutat. Mert ez a gyönyörűen felújított, veterán Ford Explorer Eddie Bauer kiadás az övé, és most megvizsgáljuk, miért szerették ennyire az amerikai háziasszonyok, harminc éve.
Amikor megjelent az 1991-es Ford Explorer, az amerikai autópiacon éppen az egyterű forradalom zajlott. Ám a Chrysler Voyager és társai sosem tudtak igazán menő kiállással szolgálni. Bezzeg egy bakancs terepjáró! Egy ilyen magas macsó kockára senki se süti rá, hogy életunt, vagy petyhüdt lenne, így hiába csak ötszemélyes, hiába vannak benne olcsó részletek és hiába mackós a mozgása, mégis azonnal ráharapott a közönség a családi használatra szánt, 4 literes kölni V6-tal szerelt Ford Explorerre.