A Honda NSX óriásit szólt 1990-ben, a japán gyártó egy addig semmihez sem foghtó sportautóval rukkolt elő és számos az autóiparban akkor még szokatlan megoldást használtak a fejlesztés során. Éppen emiatt lett benne egy kettősség: pályán és szerpentinen is megállta a helyét, kiváló vezethetősége és mesés karakterű V6-os motorja mind támogatta a nagy sebességű közlekedést, viszont a hétköznapokban sem volt kellemetlen. Nem a praktikumra kell gondolni, anatómiájából fakadóan nem családok alá lett kitalálva, azonban tartós, megbízható, jól kezeli a nyugodt közlekedést és ha nem tapossák ki a szemét, még csak nem is fogyaszt sokat.
Éppen ezen szempontok miatt tudta egészségesen használni lassan 30 éven keresztül Harald Böhm, aki ez idő alatt több, mint 843 ezer kilométert tett bele. Közben az autót egyszer sem kellett felújítani, a legtöbb alkatrésze – nyilván a kopó-fogyó dolgokon túl – gyári és még mindig rendületlenül megy. Versenypályára nem járt vele, azonban a hétköznapokban időjárástól függetlenül folyamatosan ment, még a téli, sós utakon sem kímélte, hiszen többnyire másik autója sem volt. Ugyanúgy eljárt vele boltba, ahogy néha pakolt bele kisebb-nagyobb lapraszerelt bútorokat, illetve ezzel járt kikapcsolódni és túrázni is az elmúlt három évtizedben.
Az autót 1996-ban kapta az apjától, miután sikeresen befejezte a tanulmányait, ezért sem tudott tőle sosem megválni. Nem csak egy autóként tekintett rá, hanem egyfelől egy beteljesedett gyerekkori álomként, másfelől pedig egy kötelékként az apja felé. Éppen ezért gondolja azt, hogy ez az autó még őt is bőven túléli majd és a 843 ezer kilométer még semmi. A mai napig folyamatosan használja és csak olyan szerelőhöz hordja, aki kifejezetten NSX-ekre specializálódott. Viszont a klasszikus karbantartásokon túl az autónak sosem volt komolyabb problémája, nem állt meg alatta és nem produkált sürgős hibákat.
A háromliteres, V6-os motort csak egyszer szedték ki 560 ezer kilométer környékén, de nem azért, mert bármi baja lett volna. Kíváncsiak voltak, hogy hogy néz ki a pörgős blokk ilyen futásteljesítmény után és a szerelővel együtt meglepően konstatálták, hogy minden kopás- és tűréshatáron belül van – még a hengerkompresszió is. A biztonság kedvéért egyedül a hajtórúd csapágyakat cserélték ki összeszereléskor újakra, bár állítólag még ezekben is lett volna kilométer bőséggel.
Tehát a blokkot egyszer már bontották, mégis mondhatjuk minden elemére, hogy eredeti állapotban van. Kívülről az autó kapott egy frissítő fényezést és a harmadik szélvédőjét koptatja, de ez ennyi év távlatában és ilyen futásteljesítmény mellett megbocsátható. Egyedül a beltér tudott rendesen elkopni, több helyen is lemállottak a különböző bevonatok és az üléskárpitok bőrözésén is látni, hogy elfáradt az anyag.
Ez azonban gyakran fele ennyit futott és fele ilyen idős autóknál is előfordul, tehát az NSX még ezen a fronton is kifejezetten megbízhatónak számít. A rozsda sem nyúlt hozzá az elmúlt években lévén, hogy az egész szerkezet és a legtöbb kaszni panel alumíniumból készült, illetve nem voltak kisebb-nagyobb balesetei és koccanásai sem. Böhm elmondása szerint ő az a fajta, aki nem szereti tárolgatni és szobadísznek tartani az autóit, inkább hajtja őket, hiszen arra vannak. Éppen ezért egyáltalán nem lehetetlen, hogy néhány éven belül az NSX az egymillió kilométert is átlépheti, bár valószínűleg már most is a világ legtöbbet futott példányának számít.
Az említett autóról készült képeket a startstop.sk oldalán tudod megnézni.
További cikkeink
