Az erőszak NEM megoldás

Magyarországon minden ötödik nő családon belüli erőszak áldozatává válik élete során. Az AVON és stratégiai partnere, a NANE Egyesület a Café PR-rel és a Carbon Group-pal együttműködve kampányt indított, melyben véleményformáló férfiak mondanak NEMet a családon belüli és a nők ellen irányuló erőszakra. Nagy Ervint arról kérdeztem, hogyan segíthetünk azokon, akik erőszak áldozatává válnak.

Nyáry Krisztián: Magyarországon minden ötödik nőt érint a családon belüli erőszak. Ez egymillió embert jelent. A bántalmazott nők egy része ugyanakkor az ismerősök többsége felé letagadja, hogy bántalmazzák, mert szégyelli a vele történteket, vagy fél...

Nagy Ervin: Ha egy nő fél, az sohasem gyávaság. Valószínűleg azért tagadják le a bántalmazást tényét, mert a jogi háttér nem biztosított, és nem tisztázott, milyen következményekkel jár pontosan, ha valaki partnerét, családtagját bántalmazza. A félelem oka lehet az is, hogy a társadalom nem védi meg az áldozatot szűkebb környezetével szemben, magánügynek tekinti az erőszakot, és közönyösen viszonyul a témához. Elsősorban a társadalomnak, egy nagyobb közösségnek van felelőssége abban, hogy a nők ne maradjanak némák, ha szólniuk kell az őket ért bántalmazásról.

Ny. K.: Szerinted külső jegyekből, gesztusokból felismerhető, ha egy nőt otthon bántalmaznak?

N. E.: Mi, színészek, azt gondolom, sokkal érzékenyebbek vagyunk az átlagnál, nyitottabbak vagyunk az emberi impulzusokra, és jobban érzékeljük az apróbb emberi rezdüléseket. A félelmet, a szorongást, a tekintetben megbújó zavart, ami akár bántalmazás külső jegye is lehet, könnyen fel lehet ismerni, de csak igazán mély, őszinte beszélgetés során derülhet ki, hogy ezek az erőszak jelei.

Ny. K.: Ha egy kolléganődről azt gyanítod – de biztos azért nem vagy benne –, hogy valószínűleg otthon bántalmazták, mit teszel?

N. E.: Megpróbálnék bátor lenni, helytállni és mindenben segíteni. Ez egy nehéz kérdés, mert ha valaki nem kéri a támogatást, azért mert a szerelme okán képes bármit elviselni, és a problémát azzal odázza, hogy majd megoldódik, akkor nagyon nehéz más helyett cselekedni. Ha viszont azt látnám, hogy csak a félelem az, ami akadályozza a cselekvésben, ha terrorizálják, ha egy helyzet fogságában ragadt, és nem engedik el a kapcsolatból, akkor megpróbálnék önerőből és akár a rendőrség vagy jogvédők bevonásával segíteni.

Ny. K.: Tegyük fel, hogy valaki egy utasokkal teli villamoson utazik, és azt látja, hogy a mellette lévő ülésen egy férfi durván szidalmazza a feleségét, majd lökdösni kezdi és kicsavarja a kezét. Az utasok inkább kinéznek az ablakon. Szerinted mit lehet tenni ebben a helyzetben? Jogunk vagy feladatunk ilyenkor fellépni az erőszak ellen? Milyen módon?

N. E.: Ilyenkor jogunk és kötelességünk is fellépni. Gyávaság, ha valaki nagyobb társaságban végignézi, ahogy másokat bántalmaznak, vernek, rugdosnak, és csak azért nem szól, mert magánügynek tekinti az erőszakot, ami sosem lehet az. Nem lehetünk közönyösek, és nem hunyhatunk szemet!

Ny. K.: Apaként hogyan magyaráznád el majd a kamaszkorú lányodnak, hogy mit jelent a családon belüli erőszak és hogyan kell tennie ellene?

N. E.: Én mindig arra kérem őt, hogy bármit, ami a lelkét nyomja, mondjon el nekem, forduljon hozzám, ha baj van, hogy együtt, közösen oldhassuk meg a helyzetet. A bizalom és a párbeszéd a legfontosabb mind egy szülői-, mind egy párkapcsolatban, így az erőszak ellen is ezzel tehetünk. Ha a lányom tőlem kérne segítséget, inkább az apai tekintélyemmel és beszélgetéssel próbálnám megoldani a helyzetet, mivel az erőszak minden formáját elutasítom.

Ny. K.: Te ismert és népszerű férfiként vállaltad, hogy részt vegyél a nők elleni erőszak visszaszorításáért indított kampányban. Mit vársz ettől a kampánytól? Mire lehet elég a személyes közreműködésed?

N. E.: Én azt remélem, hogy példát tudok mutatni a jövő generációjának. Elég fallokrata társadalomban nőttünk fel, ahol „a pénz számolva, az asszony verve jó” egy létező és teljesen elfogadott viselkedésforma. Az, hogy a mindennapok feszültségét a nőkön, gyerekeken vezették le, sajnos természetes dolognak számított. Az erőszak azonban nem lehet megoldás, csak egy ördögi kör kezdete, ami a megalázottságba és a keserűségbe vezet.