(Autóztatós) Parkoló Parádé 26.

Van szebb, jobb és erősebb is, de már a mezei Parkoló Parádékon is lenyűgözött a hatalmas, sötétzöld Chrysler Imperial. Távol áll tőlem a megalománia, de aki azt mondja, volt kint nagyobb és tekintélyt parancsolóbb bármi, az hazudik és nem lehet a barátom. Sikerült elkapnom a tulajt is, egy gyors cigarettaszünet alatt mesélt kicsit az 1973-as Imperialról. Az autó kívülről ugyanaz a klasszikus forma, mint ami a 70-es évek amerikai cirkálói között hódított, de mégis a négyajtós kupésága, az oldalt világító piros logó, a hátsó kereket félig takaró sárvédő, vagy a hatalmas fecskeszárnyak mind kiemelik. Óriási és túltervezett, egyetlen ajtajából kijönne egy új Swift - motorblokkal - mégis a részletekben érdemes elveszni.

Nagyjából három lépésre állt tőle a másik kedvencem, a 244-es, ralioptikás Volvo. Hiszem, hogy ha más autómárka is kerül a top háromba, legbelül egy kicsit mindenki Volvo-buzi. Legalábbis én az vagyok, és amikor szembesültem azzal, hogy ez a konkrét 244-es keresztben repül be az utolsó kanyarba, még jobban kezdett érdekelni. A Hella lámpák, és a gyönyörű Volvo alufelnik már csak olajként szolgáltak a tűzre.

A tulaj elmesélte, hogy az apjával együtt építette az autót, ezért felbecsülhetetlen az eszmei értéke. Csak hobbiautó státuszt tölt be - a polgári V70 T5 mellett -, így szerencsére sosem kell megválnia tőle. Én szurkolok neki. Elektronikus befecskendezésesre alakított, ráadásul turbós Red Block van benne, ami nemcsak Svédországban, de úgy általában a tunerek között népszerű. A svédeknek a 244 olyan volt, mint nekünk magyaroknak a Lada: nem volt drága és elképesztő tuningpotenciál rejlett benne, amit a mai napig ki is használnak. 

Pihenésképpen gondoltam beülök Csikós mellé Nessybe, az állólámpás Mercedesbe. Azok a hatalmas fotelek, amit sokan  lekicsinylően ülésnek neveznek, eleinte tényleg elképesztő nyugalmat és komfortot nyújtanak. A lábtér hatalmas, a tetőablak miatt olyan a szabadságérzet mintha nyitott tetős lenne és a motort se nagyon hallani. 

Egy lendületesebb kanyar után néztünk Csikósra: biztos nem fáj ez ennek az autónak? Megnyugtatott, hogy Nessyt anno autópályázásra tervezték, nagyobb tempónál is úgy kell tartania az ívet mintha sínen húznák. Ennek hatására inkább a kanyargós út felé ment, mi meg egyre erőteljesebben szorongattuk a majrévasat. Egyenesben padlógáz - nem mertem megnézni mennyivel megyünk - és amikor jött a kanyar: enyhe fék, vissza kettesbe, padló, jézusom!!! Bevettük a kanyart. Ezt lehet, hogy csak én éltem meg ilyen életveszélyesnek, de miután folytattuk az autóztatást a Hangyásszal, felkészítettük az utasokat: ha drift közben egy veterán Mercedes íven előz, nyugodjanak meg, ez itt teljesen természetes.

Mert igen, kint volt a Hangyász is, és tudom, hogy néhány embert magamra haragítottam az összeszedetlenségemmel, de akinek sikerült kipróbálnia, azokon csak őszinte mosolyt láttam. Tökéletes tartósteszt volt ez a rendezvény a Hangyásznak, mert rengeteget ment, beindít-leállít üzemben kínoztuk, de végül harminchat beülő és ki tudja, hány kintről néző embert tett végtelenül boldoggá.

Annyi, de annyi autó volt, amit még ki kellett volna próbálni, de nem fért bele. Érdekelt a tűzpiros Camaro, a 400-as Vespa, a hatalmas veterán Mercedes tűzoltóautó, a Lotus, az Abarth-look Bianchi és még sorolhatnám, de minek, csak a saját szívemet fájdítom vele. Autóztatós Parkoló Parádé csak jövőre lesz, de a hagyományos Parkoló Parádéra már most el lehet kezdeni készülni, mert augusztus 24-én visszatérünk és rendületlenül parkolunk majd.