Trükkös Trabanttól a nem létező Ferrariig

Hadd kezdjem valami személyessel. Ez, azaz az összesen 33. Parkoló Parádé a harmadik, amin részt vettem, és a magam részéről bánom, hogy csak ilyen alacsony számmal dicsekedhetek. A helyzet azonban az volt, hogy amíg más csapaton belül foglalkoztam autózással, magyarul a barikád másik oldalán álltam, úgy gondoltam, nem illendő ellenséges területre tévedni. Valójában azonban ez a gondolat volt a nagy tévedés. Ha ezen túltettem volna magam, hamarabb rájöttem volna, milyen lelkes, elkötelezett és baráti társaság jön itt össze minden alkalommal.

Egyszer egyébként majdnem összejött. Csikós akart kirángatni, csakhogy Endre barátját is kicitálta, aki azonban útközben lerobbant a frissen vett hatvanvalahány éves NSU OSL-jével. Úgyhogy először őt mentünk menteni, akkor még Csikós púpos Mercijével. Eléggé látványos helyen történt az eset, aminek az lett az eredménye, hogy egymás után álltak meg mellettünk a PP-re tartó srácok, így majdnem egy alternatív PP-vé alakult a szerelés helyszíne. Már ekkor rájöhettem volna, micsoda belevaló csapat ez!

Amint a társaság, úgy az autók felhozatala sem éppen mindennapi, és így volt ez ezúttal is. Melyikük is volt a legkülönlegesebb? Nem is olyan könnyű egyet megnevezni, hiszen nem vagyunk egyformák. Nekem például nagyot dobbant a szívem egy makulátlan Mazda RX-7-es láttán. Ritkasága miatt a Wankel motor mindig izgatott, így ezúttal sem hagyhattam ki. Pláne úgy, hogy tulaja szélesre tárta a motorháztetőt, a szintén nyitott csomagtartóba pedig egy kiszerelt bolygódugattyút is közszemlére tett.

A körülötte állandósult tömeg alapján a közönségdíjat valószínűleg mégis egy derékig sem érő tűzpiros olasz szerezte volna meg. Nem a Maserati Biturbóról van szó, amit Bolla Gyuri a 32. PP kapcsán már bemutatott – bár őt ezúttal is megcsodálhattuk. Mostani hősünk nem Modenából, hanem 18 kilométerrel arrébbról, Maranellóból származik. Igen, egy Ferrari is tiszteletét tette a 33. PP-n, méghozzá egy eléggé ritka modell. Igaz persze, hogy egyik Ferrari sem épp tömegtermék, mint a hamburger, ennek megfelelően az 1980 és 1993 között gyártott Mondialból is összesen csupán 6 149 példány készült. Ezen belül a legkevesebbet, szám szerint 629 darabot a QV kabrió változatából gyártottak. Naná, hogy épp egy ilyet hozott el a PP-re tulajdonosa.

Bár mindkettő olasz, a Ferrari nem Alfa, ezért a Mondial esetében a QV nem azt jelenti, hogy Quadrifoglio Verde (azaz: zöld négylevelű lóhere), hanem azt, hogy QuattroValvole, azaz négyszelepes – persze hengerenként. Hengerből pedig nyolc van összesen, V alakba rendezve, a motor pedig keresztben áll a Mondial közepén. Egy henger alig 250 köbcentis, vagyis a motor háromliteres, teljesítménye 235 lóerő, ami 6,4 másodperces 0-100 km/h közötti gyorsuláshoz elég.

Ezt most nem ellenőriztük, pedig azért jó móka lett volna, mint ahogy attól is eltekintettünk, hogy a Mondialt összeeresszük egy jóval fiatalabb riválisával, egy Lotus Evora GT 410 Sporttal. Szívesen írnám, hogy a szintén eléggé földhöz lapuló sportautó szerényen bújt meg egy Porsche 924-es és egy Honda Insight társaságában, de ezzel a sárga színnel sok mindent lehet, csak megbújni nem. A Mondiallal való összevetés nem lett volna amúgy túl sportszerű, hiszen a Lotus három és fél literes, turbófeltöltős motorja 410 lóerős, amivel a gyorsulási ideje alig 4 másodperc. Ja, kérem, közben eltelt harminc év, a Mondial OT-s, az Evorának ez a kivitele pedig csak tavaly mutatkozott be.

A targák talán még a kabrióknál is ritkábbak, viszont a Porsche 914-esből csak és kizárólag ilyen készült, mint azt egy szemkápráztatóan zöld példány a 33. PP-n is bizonyította. A tökéletes állapotú, 101 lóerős, kétliteres, boxermotoros különlegességet egy ugyanolyanra fényezett első generációs Golf GTI kísérte. Magam részéről kicsit kétkedtem, hogy ez a bizonyos metálzöld szín a Golf GTI esetében gyári-e, de szakértők meggyőztek, hogy igen, valóban létezett Golf ilyen színben. No, tessék, ezért is érdemes volt jelen lenni, megint tanultam valamit.

Egy Trabant láttán viszont rögtön kifogást emeltem, hogy a fehér tető nem stimmelhet az autóval egyező világoskék színre fújt lökhárítókhoz. (Tudtommal gyártottak Trabantot eltérő színű tetővel, de ahhoz krómozott lökhárító járt.) Megcsodáltam viszont a régifajta hűtőrácsot, és indexeket, valamint a gömbölyített lökhárítót, ami alapján korai modellnek gondoltam. Tulajdonosa azonban lerántotta a leplet saját művéről. Ezekkel az öltöztető elemekkel csak stílusosabbra próbálta varázsolni egyébként 1979-es születésű kétüteműjét. Amit már csak azért is megtehetett, mert Trabija még vékony ajtóoszlopos volt, ezt csak a nyolcvanas években változtatták szélesebbre.

Ha már a trükköknél tartunk, ezúttal is hasznos Mesterkurzusra ülhettek be az érdeklődők. Meghívott előadónk a Becsületesnepper volt ezúttal, aki az autószerelők lehúzós trükkjeiről beszélt. Nem ő lett volna azonban, ha nem emlékezett volna meg a használtautó-vásárlás buktatóiról – hiszen már akkor olyan hibákat követhetünk el, amivel azután a szerelőnél kötünk ki. Ha már eljött, azért hozott is magával valami kézzelfoghatót. Versenyre használt Suzukijukat, ami mellett kiállítást rendezett az elhasználódott alkatrészekből. Más ennyi féltengelyt és lengőkart egy élet alatt nem fogyaszt!

Akad persze, aki egy Suzuki hallatán legyint, még akkor is, ha versenyautó. Mit tudhat egy négyhengeres mondjuk egy V8-ashoz képest?! Dohogó, rotyogtató hangot hallató autókból sem volt hiány, régi Corvette-ből mindjárt kettő is akadt, sőt, ha úgy nézzük három. Igaz, az utóbbiba valójában csak egy gyerek ülhetett be, de ennek ellenére úgy parkolt be az igazi autók közé, mintha maga is az lenne. Talán említeni sem kell: a legkisebbek között nagyobb sikere volt, mint az igaziaknak. A frissebb hullámot Camarók és Mustangok képviselték, míg azt, hogy Európától sem (volt) idegen a V8, egy-egy Audi és Volvo bizonyította.

És az emberek! Karotta most is elhozta Grétát, azaz az elektromosra átépített 912-es Porschéját, ami ezúttal is kisebb csődületet eredményezett. Sajnos próbalehetőség nem volt, de talán legközelebb. Összefutott viszont egy sorstársával, akivel hosszas diskurzusba merültek. Az illető egy Renault Avantime-mal érkezett. Volt miről beszélniük! Ha már az embereknél, és az elektromos autóknál tartunk, a youtube-os Horváth András is feltűnt a vendégek között. Egy vadonatúj Hyundai Ioniq 5-öst hozott magával. Ő láthatóan nem csinált gondot abból, amiből egykor én. És mennyire igaza van!

Ja, ami az esőt illeti, végül nem úsztuk meg égi áldás nélkül. Sszerencsére csak percekig esett, és akkor sem túl hevesen. Egy bő félóra múlva pedig kezdett kiderülni az ég. Ezzel együtt reméljük, hogy az október 17-ére tervezett következő, 34. Parkoló Parádén még kegyesebbek lesznek hozzánk az égiek. Mert azért mégiscsak kellemesebb napsütésben eszmét cserélni az egymás mellett békésen megférő szocialista, kapitalista, amerikai, új és régi autókülönlegességek szomszédságában. Ja, és ha sikerül, ezúttal én rángatom ki Csikóst, ennyivel tartozom neki. :) Várunk mindenkit legközelebb is!

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!