Áldott volt a 39. Parkoló Parádé

Izgalmasan indult a PP hete időjárás szempontjából. Az a tipikus hét volt ez, amikor hétköznap, az irodában gubbasztva gyönyörű az idő, majd munka végeztével vagy esik, vagy fúj, hétvégére pedig biztosan zivatart, esőt, hideget és apokalipszist ígérnek. A PP napjára sem jósoltak mást, a hét elején, de még pénteken is arról olvashattunk, hogy zivatarokra kell készülni szombaton. Viszont mint egy deus ex machina (köszi Ferenc pápa!), zivatar és eső helyett napos és száraz délutánunk volt. Sőt, annyira napos, hogy páran már meg is szereztük az év első leégését (erről főleg Nyegli mesélhetne, akin még kedden is látszott a szombati nap nyoma).

A baljós előrejelzések viszont nagyon sokatokat nem tántorítottak vissza. Meglepő volt, hogy a hivatalos nyitás után 20 perccel már azt lehetett látni, hogy csak jönnek és jönnek az autók, a parkoló pedig egyre telik. A hangulat is ezzel arányosan nőtt, érezni lehetett, hogy ebben az évben is megmaradt a Parkoló Parádé klasszikus, családias hangulata.

A PP-t leginkább egy túlméretezett svédasztalos vacsorához tudnám hasonlítani, amit a nagy sietségben nem tudtak tematizálni, így alaposan körbe kellett nézni, hogy megtaláljuk, amit szeretnénk, már ha volt ilyen. Ez a keresgélés pedig már egy kiadós látványvacsorának is megfelelt. 

Egyik sor végén Subaruk álltak vigyázzban, kötelezően időrendi sorrendben, de kettővel feljebb is volt kettő összebújva az egyik fa védelmező árnyékában. Velük farkasszemet néztek a BMW-k, amit jobbról egy kis Clio védett be, a sorok vége felé pedig Mustangok felnyitott motorháztetővel pilláztak a velük szemben álló roveresekkel és gazdáikkal. Kedvenc ilyen disszonanciám mégis a Mini mellett pihenő, parkolóhelyén el nem férő Ford F-250 volt. Ilyen szembeötlő vagy részletekig menő ellentéteket a végtelenségig lehetne sorolni, és ez is adja meg a kaotikus szépségét az egésznek.

Lehengerlő látni, hogy ennyi ember, megannyi helyről kissé klikkesedve, ámbár befogadóan képes egy nagy családot alkotni, ha csak egy délután erejéig is. Bárkit kérdezhettünk, aki autójával érkezett, szívesen mesélt róla élvezettel, szenvedéllyel. Így hallhattunk rövidebb, hosszabb autós sztorikat, életutakat – például Quixotic Exploreréről, ami kezdetben Jurassic Park-os külsőt kapott volna, de végül egy OT-s csoda lett belőle. 

A „rivaldafényben” pompázó autók már nem olyan kaotikus elrendezésben álltak, mint a pár lépéssel arrébb levő autóitok. Most a rivaldafényt viszont nem csak az úttal elválasztott tér adta, hanem az autók tetején lévő kis, vagy nagy villogó – ugyanis ez adta a 39. etap tematikáját. De azért itt is volt minden: a sárga Steyer-Puchtól kezdve az egyesült államokbeli Crown Vic Police Interceptoron át a Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat Törökországban járt járművéig – akinek utólag is köszönet, főleg a kutyákért!

A látványorgia mellett viszont tanulhattunk is, de nem az elnyűtt iskolarendszer keretein belül. A 3-as fogadóban többek között a Pest Megyei Kutató-Mentőszolgálat számolt be munkájáról, valamint megosztották, hogy milyen volt a törökországi földrengés utáni mentőmunkájuk (spoiler-alert: nehéz). Fényhíd Marci is a porondra állt, aki elmesélte, hogy az Expótól meddig érne el a villogó-gyűjteménye, hogy lett belőle vérszállító, és mi is ennek a munkának a hozadéka. Valamint azt is elmondta, hogy mit szeretne látni a többi közlekedőtől, ha szirénázva közelít feléjük.

Az Autóklub is eljött kamionjával, benne minden jóval: átélhettünk olyan „csodás” élményeket, mint például milyen érzés felborulni egy autóval, vagy falnak ütközni. Persze mindezt biztonságban, oktató jelleggel. Ehhez a boruláshoz volt szerencsém – mint tesztalany –, és meg kell hagyni, érdekes élmény, hogy milyen az, amikor fejjel lefelé lógsz, és csak a biztonsági öv választ el attól, hogy fejre ess.

Elcsépelt, agyonhasznált kifejezés lesz, de az év első Parkoló Parádéja is parádésra sikerült, ami elsősorban nektek, autóimádó olvasóinknak, barátainknak köszönhető. Nekem viszont biztos, hogy ez a PP sosem lesz egy a sok közül, ugyanis ez volt az első, amikor a „másik oldalán” álltam a rendezvénynek, amivel még különlegesebb lett, mint bármelyik volt és talán lesz.

Bővebb információk a következő Parkoló Parádéról lejjebb olvashattok, vagy IDE kattintva!

Köszönjük, hogy idén ennyire eljöttetek a Parkoló Parádéra!

2025-ben újra találkozunk!