A nagyszámú erősítő egyre inkább megterheli az autó elektromos rendszerét, így gyakran azt is fejleszteni kell. Kiállításokon lehet látni autókat, amikben egy csomó aksi figyel: ezekre csak álló helyzetben van szükség, tehát az alapvetően kiállításra szánt demóautókban úgyszólván nélkülözhetetlenek, viszont a hétköznapi, közlekedésre szánt járművekben célszerűbb a generátorral foglalkozni: a megnövelt teljesítmény többletfogyasztást eredményez, de a pluszköltségért kárpótol a hangminőség.
Ha az autó elektromos rendszere elérte teljesítőképessege határát,
jó szolgálatot tehetnek a tápkondenzátorok. Ezek a 0.5 - 2 Farad
kapacitású kondik
a tápáram útjában ücsörögnek és töltődnek, mígnem a pillanatnyi
dinamikai csúcsoknál kiengedik magukból az elektronokat, kisegítve a
hektikus dinamikaváltozásokat árammal követni nem tudó elektromos
rendszert.
A csúcskategóriájú rendszerekben gyakran találunk soksávos grafikus
kiegyenlítőt, kevésbé magyarul ekvalizert, meg kevésbé magyarul
ekvalájzert. Erre azért van szükség, mert
az autó utastere igencsak távol esik az ideális akusztikai tér
fogalmától: bizonyos frekvenciatartományok kiemelődnek, mások
elnyelődnek. Ezeket az anomáliákat lehet korrigálni az
ekvalizerrel.
Bár a nagyszámú tolópotenciométer automatikusan babrálásra ingerli
az autóhifista kezét, a berendezést elvileg elég egyszer beállítani -
igaz, akkor
nélkülözhetetlen a mérőmikrofon, a profi spektrum-analizátor
plusz a nagybetűs Tapasztalat: ezt a munkát célszerű a komoly
beszerelőműhelyekre bízni, akik szívesen segítenek, igaz nem
olcsón.
Az 1M kategóriában gyakran találni aktív keresztváltókat: a júzerek
elégedetlenek a fő erősítők beépített hangváltóival, még jobb
hangminőséget, sokoldalúbb szabályozási lehetőségeket keresnek.
Néhány Szt. Istvánnal díszített bankóért meg is találják.
Ilyenkor persze az újabb készüléknek helyet is kell találni vagy
csinálni, és az áramellátásról is gondoskodni kell: újabb néhány méter
vezeték, jó minőségű tápelosztók szükségeltetnek, tovább növelve a
rendszer építési költségeit.
Az ekvalizert és az aktív keresztváltót kombinálják a DSP-k, azaz
digitális hangprocesszorok (DSP=Digital Sound Processor). Ezek a
jelet még az erősítőbe kerülés előtt manipulálják, a tartozék
mérőmikrofon segítségével automatikusan beállítják a hangszín- és
fázisviszonyokat, illetve a beépített keresztváltókkal lehet a hangot
befolyásolni, lásd az előző bekezdést.
Ezen kívül
általában dögös kijelzővel rendelkeznek, villogó színes fények
és kiírások garmadáját jelenítik meg a kijelzőjükön, amivel a fogékony
nő- illetve hímnemű egyedeket igencsak el lehet kápráztatni. Tudnak
ezernyi más trükköt is, előre beállított akusztikákat például (templom,
stadion, jazzklub, stb), meg visszhangosítani, meg zengetni meg minden,
de ezeknek a szolgáltatásoknak legpozitívabb tulajdonságuk, hogy
kikapcsolhatók. Az autóhifi versenyeken külön pontozzák az egyenletes
frekvenciaátvitelt, amit mérőmikrofonnal állapítanak meg: ebben a
versenyszámban áldás a DSP, de a legprofibb versenyzők a meghallgatási
teszt előtt kiiktatják a jel útjából ezt az elektronikát.
A katalógusokban az "Egyéb kiegészítők" címszó alatt ezernyi
biszbaszt találunk, amivel elvileg javíthatjuk az autóhifi hangzását és
jó sok pénzbe kerülnek. Ilyen például a
Basszus Regenerátor, ami a felvételekről hiányzó mélyhangokat
teremti újra: nagy vonalakban úgy működik, hogy a hangspektrumban
jelenlévő legmélyebb hang frekvenciájának felét is hozzáadja hanghoz.
Technozenén az effekt meggyőző, egyébként borzalmas.
Valamivel értelmesebb az egyik nagy amerikai manufaktúra által
ajánlott Bass Cube nevezetű dobozka, amivel egyrészt a mélyhangok
szintjét állíthatjuk (dicséretes, de erre más módszerek is vannak),
másrészt egyfajta infraszónikus szűrőként is működik. Elve, hogy
"Minek kínozzuk a mélysugárzót olyan mély hangokkal, amiket úgysem
tud feldolgozni." Ennek szellemében a legalacsonyabb frekvenciákat
levágja, cserében feljebb, ahol a mélysugárzó már otthon érzi magát,
tisztábban, kevesebb torzítással, pontosabban tud muzsikálni.
Imádjuk még a jelszint-erősítőt is, amely mint egy előerősítő, a
fejegységből kilépő vonalszintű (~2V) jelet erősíti 4-8 Volt értékre. A
magasabb feszültség egyrészt jobban kivezérli az erősítők bemenetét,
másrészt a magasabb feszültségű jel kevésbé hajlamos mindenféle
zavarokat, zajokat összeszedni, miközben a kábeleken utazik.
További cikkeink















