Már a bemutatkozásnál éreztem, hogy el vagyok
veszve. A gyártó cég japán, ez az erősítő a legkisebb, büdzsé
modell.
Nincs rá jobb szó, gyönyörű. A hűtőbordák előtt apró kis
ablakocska. Bekapcsoláskor a m-Dimension cég üdvözletét tolmácsolja
nekünk (lásd film), majd prózai, de hasznos voltmérőként szolgál.
Mellette a két hangerőszabályzó jókora
tekerenytyűi találhatók. A forgalmazó, ismerve közepesen súlyos
elektroncsőmániámat, fel is hívta a figyelmemet a hasonlatosságra a
két bronz ékesség formája és mérete, és mondjuk egy pár 6550-es
között.
A cég nagyon büszke a hangerőszabályozóira, a katalógus
valami ilyesmit ír: az erősítés mértékének beállítása az egyik
legfontosabb feladat egy autóhifi rendszerben. A jó és a rossz
beállítás között akkora lehet a különbség, mint egy díjnyertes
rendszer, meg egy víz alatt szóló hosszúhullámú rádió hangja
között.
Hm. Ez azért enyhe túlzás. Mindenesetre kezdtem
megérezni, hogy a cégnél borzasztó erős lehet a marketingosztály,
és prospektusírásra remek amerikai szakmunkásokat béreltek.
Ez az érzés az erősítő bekötése után csak
fokozódott.
A cégünk büszkesége-hangerőszabályzók elképesztően
célszerűtlenek. Az első felfedezésem az volt, hogy nincs
körülöttük skála. Az ember eltekeri a nagyon finoman járó
potmétert, és fogalma sincs, mekkorát fog erősíteni majd a
m-Dimension.
Némi segítség azért akad. Finom ugrások érezhetők, miközben az ember
tekeri a csúcsdesign potmétert, de ez alig nyújt segítséget. Egyszerűen
túl közel vannak egymáshoz az állítást segítő ugrások.
Az eljárás leginkább egy bankrablós filmre emlékeztet. A
szakértő óvatosan tekeri a páncélszekrény kombinációs zárját, és közben
feszülten figyel minden egyes kattanást.
A m-Dimension-nál hasonló figyelemmel próbálja
számolni az ember a finom rezdüléseket, de hiába. Előbb-utóbb úgyis
elvéti. Mindez autóba szerelve, nem igazán hozzáférhető helyen még
nagyobb gond. Marad a műszeres beállítás. Sajnos ha bármi hozzáér a
potméterekhez, könnyen elmozdulnak a nagy nehezen megtalált
megfelelő pozícióból. Ez
legrosszabb esetben a hangszórónk halálát is jelentheti. Egy
újabb áldozat az önmagáért való szépség oltárán.
Miután jól megizzadtam a máskor oly egyszerű
hangerőállítással, meglepődve vettem tudomásul, hogy más tekergetni
vagy kapcsolni való nincs is az erősítőn. Nincs benne beépített
keresztváltó. Ilyen csak
a nagyon egyszerű, vagy a nagyon arisztokratikus
készülékeken fordul elő. Praktikusnak egyáltalán nem praktikus,
mert erősen megköti a kezünket rendszerépítésnél, de az elhagyott
elektronika javíthatja a hangot. A 4 csatornás nagytestvérben, a
m-40XS-ben már van beépített keresztváltó.
Beállítani nehéz, nem praktikus, ámde gyönyörű.
Tisztára, mint egy nő. A lelkem mélyén nagyon is szurkoltam ennek a
japán erősítőnek, amikor a meghallgatásra került a sor. Mivel
vadonatújan került hozzám,
jó kéthetes bejáratási idő következett. Addig az otthoni
rendszerembe illesztve zenélt, nap mint nap, jó pár órán keresztül.
Ránéztem, és egyszerűen elolvadtam a látványtól.
Elérkezett a nagy nap, amikor a bronzszínű
szépség elfoglalta helyét az autómban. Azon nyomban mindenkinek
megtetszett, aki látta a beszerelésnél,
és mindenki megdöbbent, amikor meglátták a hangerőbeállítás
folyamatát.
Hát kérem tisztelettel, ez a m-Dimension
jobban néz ki, mint ahogy szól. A legnagyobb gond a
mélytartománnyal volt. Nem elég mély és nem elég kontrollált. Az
egész hangkép nem elég levegős, kicsi a mélységérzet. A dinamika
sem eget rengető. Olyan átlagos. Nincs igazi karaktere a hangnak.
Szól, mert ez a dolga, de nem inspirál, nem von
be igazán a zenei történésbe. Pont a jó átlaghifi és a High End
határát nem tudja átlépni, annak ellenére, hogy ezt ígéri a
megjelenés, a kivitel, és hát a prospektus maga is.
Nehéz lelkesedni ezért a hangért. Mindezt egy Kenwood KDC
9080 fejegységről produkálta, 16 centis Inside hangszórókon
keresztül. Az előtte szolgált Massive RS25 bizony jobban szólt. Mit
lehet ilyenkor tenni? Hátha a fenti összeállítás nem kedvez ennek a
kis japán masinának?
Gyorsan kerítettem egy JVC LX 30-ast, talán a hazai piac
legjobb hangú fejegységét. A változás árnyalatnyi. Kicsit
levegősebb hang, de más rendszereken sokkal nagyobb az eltérés a
két fejegység hangja között.
Mint tesztelő, itt akár abba is hagyhattam
volna a dolgot, jól lehúzom a m-Dimension-t és ennyi. De hát, ahogy
egy korábbi írásunkból kiderült, az autóhifi nagyon hasonlít a
szerelmi életre. Csalódások és vonzalmak,
szerelmek és drámai szakítások, félreértések, apró kis
hazugságok napirenden vannak mindkettőben. És hát én beleszerettem
ebbe a kis erősítőbe, hát megpróbáltam adni neki még esélyt az első
csalódás után.
Vad telefonálás, szervezgetés, és győzködés után
sikerült pár autóba bepróbálni. Így ömlesztve felsorolnám, miket
kötöttünk az erősítőre: Clarion, Alpine, Kenwood, Sony fejegységek,
DLS, Morel, Rainbow, Massive, MB Quart hangszórók. Az eredmény nem
nagyon változott. Szépséges erősítő, kicsit levegőtlen hangkép, és
kontrollálatlan basszus.
Itt már igazán feladhattam volna, de még mindig
nem nyugodtam. A szerelem nagy úr! Próbáljunk ki egy aktív
rendszert, ha lehet egy jó dögös DSP-vel, amin lehet állítani
mindent, ami csak elképzelhető. Lehet, hogy ilyen rendszerbe
álmodta a tervező, H. Sato az erősítőjét?
Ezt könnyebb kigondolni, mint megvalósítani. A
több helyről begyűjtött rendszer tényleg
csak kísérletezni volt jó, zenét hallgatni nem, de kiderült,
ha meg tudjuk vágni a mélytartományt, vagy csak a magashangszórót
hajtjuk a m-Dimension erősítőről, jobban működik. Akkor sem
tökéletes, de jobb.
A kezdeti lelkesedésem ekkorra már megcsappant
kissé, de annyira nem, hogy ne kukkantottam volna be az erősítő
belsejébe.
Szép, rendezetett felépítés, gondos munka, de semmi extra.
Ebben a készülékben még nem találunk Elna kondenzátorokat, mint a
nagyobb testvéreiben. A gyors mérések szerint a specifikációban
ígért 2 x 75 wattnyi teljesítményt tudja.
Adva van egy jól megtervezett, kellő
teljesítménytartalékokkal bíró és megejtően szép erősítő a messzi
Japánból.
A hangja jó átlagos. Mindez 185 000 forintért. Tudnék jó pár
erősítőt sorolni, ami számomra jobb hangú készülék, és félár
környékén már hozzá lehet jutni.
Ez lenne egy jó hónapnyi románc története. Szerelem első látásra,
izgalmas mézeshetek, egy-két csalódás, majd elszáll a rózsaszín köd, és
marad a csupasz valóság. Itt a tavasz, jönnek az új modellek, új
szépségek, új szerelmek_
További cikkeink


















