Harmadszor teszem meg az utat a Váci út két nagy plázája között, de még mindig nem stimmel. Kevés a mély. Jobban mondva a szubládám egy árva hangot sem ad ki. Fenébe. Piros a lámpa, itt az idő egy újabb gyors átállításra. Már rutinosan találom meg a menüt, két gombnyomás, egy tekerés, felüláteresztő szűrő kiszed, még két gombnyomás, kicsi kiemelés a kijelző második puklijára. A lámpa sárgára vált, de addigra már el is mentettem a beállítást ("User 3"). Zöld, kuplung fel, és az autóval együtt indulhat a zene is.
Nyitott tolótető mellett hallgatom az örökbecsű sorokat:
"_mamtyerá, mamtyerá, anyi a panyí, dzsíbe a jedom szpál"
A járókelők iszonyodva fordulnak a kocsim felé. Nem értik, mi
történik itt. Elképzelni sem tudják, hogy éppen autóhifit tesztelek. A
hangzó anyagot történetesen Karel Gottadja, a szocialista tábor válasza
Tom Jones-ra. Persze a Lady Carneval. Csehül, vagy szlovákul, nem
tudom, ezekkel a nyelvekkel be kell vallanom, mindig csehül álltam,
ellentétben Stevie-vel, aki bár mikor gond nélkül felidézi, mit is mond
a kalauz a prágai villamosokon a végállomáshoz közeledve. A Supraphon
'69-ben igen hangulatos felvételt készített, csak éppen mély hangokat
nem sikerült rögzítenie a - gondolom - Tesla magnókkal Orwo
szalagokra.
 |
|
| |
|
Ezeket próbálom pótolni az új fejegységen, a
JVC SH-77-en. Igen, így már jobb. Még egy kicsit tekerek a
hangerőn, hogy az utca túloldalán is tudják, teljesen elment az
eszem. Hja kérem,
nem mindenkinek a tücc-tücc zenétől gömbölyödik az autója a
teteje. Aztán Karel Gott sallallizni kezd a szám közepén. És ez
pokoli jól szól. Fantasztikusan szétválik a térben a finoman
ironikus férfi énekhang, a kézzel ütött dobok, a kicsit
visszhangosított kórus, és a melléjük belépő gitár.
Be kell valljam, igen régóta vártam erre a
készülékre. A JVC tavalyi majdnem csúcsmodellje
az LX 30 Chameleon igen kellemes emlékeket hagyott bennem,
és amióta megláttam az új SH sorozat képeit, felbuzgott bennem a
szerzési vágy.
A kisebb JVC fejegységeket gyakran éri a vád (nem is alaptalanul),
hogy nagyon műanyag kinézetük van. Az SH sorozatnál erről szó sem
lehet, hiszen az egész előlap alumíniumból készült.
Meg is van a súlya. Az előlapot a nagyon elegáns tokjába rakva
bizony nem egykönnyen fogjuk zsebre vágni. A másik nem egyszerű feladat
kinyitni a tok fedelét, mert a fülecske, ami zárva tartja, várakozáson
felül hatékony. Az ember fia nyomkodja mindenhol, mire valahogy megadja
magát az erőszaknak.
A kimenetekre nem lehet panasz, van belőlük bőven, természetesen
a mélyhangszórót meghajtó erősítő is megkapta a sajátját. Van bemenet
is. Egy pár RCA hátul, és egy mini jack az előlapon. Hordozható MP3
játszónak, vagy hogy a DVD játszó hangját a beépített hangszórókon
hallgathassuk, erre gondolhattak a tervezők.
| |
|
|
|
Baloldalt a méretes tekerőgomb, aminek a
lekerekítésénél ujjbeggyel érezni, tényleg fém. Amúgy be lehet
tolni az előlapba, pont úgy,
mint a mosógépen a programválasztót. Hogy ez mire jó, nem
tudom. Jobbra lenn a programforrás választó. Ez néha bosszantó tud
lenni, mert csak szép sorban tud lépkedni, ezért mindig előkerül a
külső jelforrás, meg az AM rádiósáv is, amit alig valaki használ,
az FM rádióadás, meg a CD mellett.
A kijelző elegánsan csiriviri. Ami fontos, a
számcím, adó neve, nagy felirattal jeleníti meg az SH 77. A jobb
oldal a reklám helye. A futurista sugallatól vezérelve elhelyezett
négy koncentrikus kör azt mutatja, melyik műsorforrás is szól
éppen. De
nem ám CD, meg tuner felirattal, dehogy. Rádióhallgatásnál a
karikák felett egy HS Tuner felirat ég, hogy egy percre se
feledjük, a csodás fejegységünkbe a tudomány mai állása és a JVC
szerint legjobb rádióvevő került. A CD játszás minden pillanatában
pedig az rögzül retinánkon, hogy 24 bites valami dolgozik a
készülékben.
A rádiórész
tényleg döbbenetesen jó. Azok az autóhifisek, akik mélázva
szoktak merengeni a békebeli Blaupunkt meg Becker autórádiók
verhetetlen minőségén, nyugodtan tegyenek egy próbát. A JVC
elképesztően gyorsan hangol, és amelyik állomásra rátalált, azt nem
ereszti. Balatonfűzfőn, hétvégi vitorlázásaim anyabázisán, hála a
környező dombok jótékony takarásának, 3-4 adónál többet igen nehéz
találni egy átlagos rádión. Az SH 77 legnagyobb megdöbbenésemre még az
Est FM-et is hozta ott, persze zajosan, de 1-800 Móni hangja így is
finom erotikával töltötte meg az éjszakát.
A CD úgy szól,
mint egy modern sokbites készülék. Remek 3 dimenziós színpadot
mutat, rengeteg apró részlet hallhatunk. Demólemez fetisiszták is
imádni fogják. De megvan benne az a zeneiség, ami a túlzottan
precízkedő, és az igazi klasszis készülékeket elválasztja
egymástól.
| |
|
| |
|
Viszont ez a 24 bit marketing szempontból
kemény dió a JVC-nek. A készülék előlapja is fennen hirdeti,
mennyire sok bitből csinál zenét, és a legtöbb leírás is ezt teszi.
Ámde a JVC magyar nyelvű katalógusa
24 bit és 1 bit keveréséről ír, és egy korai, angol nyelvű
beharangozóban is valami ilyesmiről van szó. Tehát nem tudom.
Ami biztos, a hangja. Univerzális zenei eszköz.
Nem tartozom a tüc-tüc műfaj rajongói közé, de
találtam itthon egy Universe of Trance lemezt. A móka
kedvéért beraktam a kocsiba, és az első taktusoknál majd' a szívbaj
jött rám. Akkorát szól: jobban, sokkal jobban, mint bármelyik
diszkóban. Hihetetlen energiák vannak rá felvéve, és az SH 77
szinte kérkedve mutatja be.
Goran Bregovic filmzenéje, amit Kusturica Undergroundjához írt,
talán az egyetlen lemezem, amit nem szeretek az autómban hallgatni.
Nagyon nehéz egy kohóra való rézfúvóst hitelesen megszólaltatni az
autóban. Nos, az SH 77-el sem szól igazán jól, de már meglehet
hallgatni. Először az utóhifim fennállásásnak a történetében.
CD-imet rendezve akadtam egy Simple Minds maxira. A Hipnotized
mellett 3 élő koncertszám van rajta.
Döbbenetes, mekkora különbséget mutat a két felvételi helyszín
között az SH 77. A zenekar, az előadók felismerhetően ugyanazok, de
a megszólalás, a hangzó tér egy pillanat alatt változik át. Az első
szám végén mintegy kilépünk a stúdióból, és egy pillanat alatt átérünk
egy koncertterembe, ahol tovább játszik a zenekar.
Az SH 77 nem éppen karakter nélküli készülék. Kivitele, működése,
hangja mind azt sugallja, nem tucattermékkel van dolgunk. Én nagyon
megkedveltem.
Csak ajánlani tudom, a 135 000 forintos vételár mellett is.
