Boldog ember, aki a hobbijából él. A Team T
Work Kft.-nél csupa boldog ember található. Itt
nincs lógás, hiszen ha éppen nem a megrendeléseken
dolgoznak, akkor biztos valamelyik járgány áll a műhelyben, és
mindenki szívvel-lélekkel dolgozik rajta. A cégnél nem ez a Lada az
egyetlen agyament jármű.
Viszont ez a legmegdöbbentőbb. Leginkább a
90-es évek elején feltűnt Subaru kisáruszállítókhoz lehetne a
hasonlítani. A magassága meghaladja a nyomtáv és a tengelytáv
négyzetének szorzatát, rakodni pedig ugyanannyit lehet bele, mint
egy sima személyautóba. Viszont amíg a japánok az alacsony
biztosítás miatt kényszerültek ilyet csinálni, a Lada Coupe
mindenki örömére készült.
Adott volt a cégvezető tulajdonát képező mezei kombi Lada. Kicsit
öreg, kicsit szétrohadt, kicsit csúnya. És vészesen közeleg a
műszaki vizsga lejárta. Mit tehet ilyenkor az ember?
Fogja a vágógépet és kettévágja. Aztán a hátsó részből még
levág egy kicsit, odatolja az első részhez és összehegeszti.
Teljesen egyértelmű, nem? Aztán már csak az ajtót kell
hozzáigazítani. Persze ez is az eredeti első ajtó elejéből és a
hátsó ajtó hátuljából tevődik össze. A kárpittal sem kell sokat
vacakolni.
A korhadt részeket - itt most tátongó odúkra
kell gondolni - be lehet tömni pur-habbal. Ez, ha megszilárdul
fúrható, faragható, akár csiszolható is. Amennyiben a
szobrászművészet már unalmas, jöhet a festészet. Teddyhengerrel
kell egyenletesen felvinni a felületekre a festéket. Az
üvegfóliázás belülről történik festék spray-vel. Száradás után
tulajdonképpen el is készült a két személy szállítására alkalmas,
teljesen biztosan egyedi verda.
Már csak a hajtással kell foglalkozni. A
motor marad. A váltó is, mivel azonban a hátsó híd a benne
található diffivel kicsit közelebb került, le kell rövidíteni a
kardántengelyt. Ez sem nehéz feladat.
Simán kivágható a közepéből néhány (tíz) centiméter.
Mivel a gyártókat szorította határidő - nem szerettek volna
lemaradni a hétvégi szlalomversenyről - ezért erre a műveletre
nem fordítottak kellő figyelmet, és az elkészült rövid tengelyt
nem centrírozták ki. Ez meg is bosszulta magát, hiszen 40
km/h-nál már vészesen rázta a bódét.
Ezt azonban eleinte nem nagyon vették észre,
mert már 20 km/h-nál halálfélelem kerítette hatalmába a bent ülőt.
Az autó
a fizika törvényeit teljesen figyelmen kívül hagyva dől
oldalra, előre, hátra - amerre épp neki tetszik. Kanyarodás
előtt néhány miatyánk - persze behúnyt szemmel -, egy erőteljes
rántás a kormányon a megfelelő irányba, és már csak arra kell
figyelni, hogy minden igyekezetünk ellenére merre is fog fordulni.
Ezt leszámítva azonban a versenyen osztatlan
sikert aratott. Néhány menő hazai rali pilóta rögtön birtokba vette
néhány kör erejéig, sikeresen le is szaggatták a keresztbekötő
rudat a hátsó hídról.
A kék rettenet most épp ennek a javítására
várakozik, egyúttal a kardán is kap némi precizitást. A stabilitás
javításán pedig mérnökök dolgoznak.
Fehér asztal mellett számolják, mennyit kell kivágni a
rugókból. Ha elkészülnek a fejlesztésekkel, további teszteknek
vetik alá, mielőtt megsemmisítő harcba indulnának a szlalomozók
ellen.
Természetesen a többi projekt sem állt le. A
zöldséges merciből készült terepjáró a téli időjárás miatt
jelenleg hókotróként dolgozik. A műhely környékén 5 ember 5 órás
munkáját végzi el 15 perc alatt. Cserébe csak 20 liter benzint kér
3 óránként. Ha azonban véget ér a szolgálat, lekerül róla a
hólapát, és újra régi fényében ugrathat a szemközti szántásba a
közel 1 méteres szintkülönbséget leküzdve. Ezt majd nyáron mi is
megnézzük, a fülke nélküli Zaporozsecek csatájával együtt.
|
|
További cikkeink

















