Meleg, rengeteg szikla. Főleg az úton, ahol gyorsan kéne menni. Vízátfolyások a sziklák között, elhulló alkatrészek, annyi defektes gumi, amennyi egy átlagos gumisműhelyben egy év alatt fordul meg. A Ciprus-rali címszavakban. Ja, és 93-ból 22-en értek célba.
A rali-világbajnokság ötödik fordulója zajlott a hétvégén Cipruson. A
tizenhat futamból álló sorozat még a harmadához sem érkezett, mégis már
harmadszor cserélődött le a pontverseny első helyezettje. Nem árulom el
előre, hogy ki vezeti most a tabellát, tessék szépen elolvasni az
egészet. Csak annyit bocsátok előre, hogy a tavalyi győztes épp' hogy
pontszerző helyen végzett.
A beszámolók úgy szoktak kezdődni, hogy elmondom milyen hosszúnak
tervezték a versenyt eredetileg, és ebből mennyi volt a gyorsasági. Ez
most is így lesz, azzal a különbséggel, hogy a gyorsasági szót nem
fogom használni, mivel a szabad száguldásra használható, lezárt
szakaszokon sem tudtak a fiúk sokkal gyorsabban menni, mint, mondjuk,
az etapokon. Ennek oka az "utak" minőségében keresendő. Sőt, most
kapcsolok, az út szót sem fogom használni. Tehát az össztáv 1136
kilométeréből majdnem 327-en röpködtek az autók a sziklákon, és
hullajtották szanaszét méregdrága alkatrészeiket. De Ciprus már csak
ilyen, kevesen szerették meg a versenyzők közül az elmúlt 32 év alatt,
amióta a programban szerepel.
Péntek reggel fél kilenckor kezdődött a haddelhadd. A tavalyi győztes
- aki tudjuk, hogy később... -, Petter Solberg csapott a legjobban a
Subaru Impreza lovai közé az első gyorson, de alig két másodperccel
tudta csak lenyomni Rovanpera Peugeot 307 WRC-jét. Ez nem kis
meglepetés, hiszen idén a franciák ezen csapata - eddig - nem volt túl
sikeres. Régebben folyamatosan a Peugeot-k fölényéről szóltak a
versenyek, de már nyolc futam telt el a legutóbbi győzelmük óta. Persze
ebben szerepe van az új autó gyermekbetegségeinek is. Na de most, úgy
látszik, ismét felragyog a csillaguk, mivel Rovanpera mögött Grönholm
futott be harmadiknak a másik 307-essel.
És itt, a 38 km hosszú első gyors után álljunk is meg egy pillanatra.
Beszélhetnénk még a negyediknek befutó Sainzról, vagy Markko Martinról,
vagy épp Loebről, hogy a többieket ne is említsem, de most inkább arra
hívom fel a figyelmet, hogy összesen 35 darab autó jutott túl ezen a
szakaszon. A nevezési listán még kilencvenhárman voltak! És ennek a
harmincötnek sem volt egyszerű dolga. Vagyis a 65-ös rajtszámú autó
után következőknek igen, mert ők etapként teljesítették - ezt ismerjük
már jól a hazai bajnokságból -, és átlagolt időt kaptak. A 65-ös -
Timotheou-Christodoulides -Mitsubishi-N4 - ugyanis egy baleset után
elállta az utat. De volt kalandja Sainznak is, nem sokkal a rajt után
eltörte a váltókarját. Duval Focusának pedig elszállt az egyik kereke,
így - a WRC csapatok közül elsőként - el is köszönt. Nem történt
semmilyen ütközés, a kerékcsavarok maguktól elnyíródtak. Ennyi.
Solberg viszont megnyerte a következő gyorsot is. Első helye azonban
csak a harmadik végéig tartott. Motorja a sok por miatt túlmelegedett,
és inkább lassan poroszkált a negyedik gyorson, hogy kímélje. A szakasz
után a szerelők nekiláttak valami megoldást keresni a gondra, de akkor
már Grönholm állt az élen, a vb-címvédő pedig a 8. helyre került. A
Peugeot-k megbízhatóan szelték a sziklákat, a második helyen Rovanpera,
mögötte a két Citroёn közé beékelődve Martin Focusa.
Aztán jött az ötödik gyors, ahol Grönholm kuplungja nem akart rendesen
dolgozni, szerencséjére neki nem kellett továbbadnia az első hely
stafétabotját, ekkor már 30 másodperc fölött volt az előnye. Ez
csökkent le 18-ra. Solberg autóját pedig nem tudták megjavítani, így
továbbra is lassan közlekedett. Bár ha azt nézem, hogy a 15 km hosszú
gyorsot a leggyorsabb versenyző 15 perc és 32 másodperc alatt
teljesítette, akkor kiderül, hogy a jó autókkal sem tudtak túl gyorsan
menni. Solberget ez azonban nem vigasztalta, hiszen tovább csúszott
lefelé az eredménylistán, a napi utolsó szakasz után már a 11.
volt.
A franciáknak egy panasz szavuk sem lehetett. Az élen a két Peugeot
állt, 10 másodpercnyi különbséggel, mögöttük pedig Seb Loeb a Xsara
WRC-vel. Ennek külön érdekessége, hogy ő még rutintalannak mondható a
sziklás hajtásban, hiszen csak másodszor vesz részt a ciprusi futamon.
A negyedik helyért egész nap nagy csata folyt Sainz és Martin között,
amit Sainz kicsúszása döntött el. És itt tulajdonképpen véget is ér a
világbajnokságban érdekelt csapatok és versenyzőik listája. A
Mitsubishis Panizzi a nyolcadik helyen állt. Ez a korábban oly sikeres
csapatnak és versenyzőnek még jónak mondható, hiszen visszatérésük az
új autóval eddig nem mondható sikeresnek, az is csoda, hogy még nem
estek ki.
Szombaton aztán újult erővel vágtak neki a srácok a sziklamászásnak.
Grönholm pályanyitóként már nem haladt olyan sebesen, Solberg a
megjavított autójával le is nyomta. "Két gumink maradt, mikor lejöttünk
a gyorsról - jellemezte a pályát Grönholm. - De ahogy nézem, a
többieknek sem volt sokkal több." Rovenpara váltója akadozni kezdett,
az elhúzódó javítás miatt kapott 30 másodperc büntetést is. Szóval
kezdett átalakulni a sorrend.
Loeb gond nélkül - Rovanpera lassulásával - átvette a második helyet.
Mögötte Martin is keményen repesztett, 10 másodperccel Loeb mögött állt
a harmadik helyen. "Elhajlott a kormányrúdunk, és a kilencedik gyorson
hármas defektünk volt" - nyugtatott meg mindenkit Martin, nem a lábában
van hiba. Ha ehhez hozzávesszük, hogy pénteken ő takarította az
utakat... De ne vegyük. Nézzük inkább szegény Mitsubishit, mivel ezen a
kilences gyorson motorhiba miatt kiesett Panizzi. Ekkor már csak 28-an
voltak versenyben.
A második kör előtti szervizben Sainz morgolódott kicsit a nem túl jó
gumiválasztás miatt, de szerencséjére a negyedik helyet meg tudta
tartani. Rovanperának váltót cseréltek, taktikáját pedig nyíltan a
többiek arcába vágta: támadás! Több mint egyperces hátrány a hátralévő
kilenc gyorsaságira nem nevezhető teljesíthetetlen feladatnak. Solberg
háromszor volt a leggyorsabb szombaton, így a nyolcadik helyig
kapaszkodott vissza. Az utolsó előtti gyorsot törölték a sok néző
miatt, szóval ment minden, mint a karikacsapás. A nap végére már nem
változott a sorrend.
Vasárnap aztán újabb kétszer három szakasz várt a kipihent mezőnyre.
Az első három valami véletlen folytán szinte gond nélkül zajlott mind a
23 versenyben maradt párosnak. Grönholm simán megnyerte mindet, így
első helyét tovább erősítette, a Peugeot nem kis örömére. "Minden a
legnagyobb rendben az autóval - nyilatkozta Grönholm. - Nagyon boldog
vagyok, mert ez nagyon hiányzott már nekem is és a csapatnak is". Hát
igen, rég láttak ilyet, sőt a 307 WRC-vel még egyáltalán nem. Mögötte
Loeb, majd Martin, Sainz, és Rovanpera sorrendje is kezdett
fixálódni.
Martin ugyan kicsit megizzadt, amikor a 16-os gyorson elfolyt a
váltóolaja, de nem lett komolyabb baj. Sikeresen megtartotta harmadik
helyét a verseny végéig, ahogy Loeb is beröppent a másodikra Grönholm
mögé. Ezen az utolsó napon már nem történt különösebb izgalomra okot
adó esemény. Igazi túlélőshow-vá alakult, ahol szinte mindenki
beletörődött helyezésébe, és nem akart kockáztatni. Rovanpera is
letette a fegyvert - ez világos, nem? -, és inkább a biztos pontokra
úszott rá, mintsem megpróbáljon bármit is kezdeni időközben hétpercesre
hízott hátrányával. Egyedül talán Solberg nem bírt magával, de
taktikája bejött, végül a hatodik helyre tornázta magát, és a beszákolt
pontoknak együtt örültek a csapattal.
A befejező technikai ellenőrzést követően az FIA azt a döntést
hozta, hogy Grönholm, Rovanpera, Loeb és Sainz autóját további
vizsgálatoknak veti alá. Ezek a vizsgálatok 19-én, szerdán lesznek, és
a befejezésükig az eredménylista nem végleges! Természetesen a
fejleményekről mi is beszámolunk majd.
A következő futam június elején a legendás Akropolisz lesz. Ilyen
bemelegítő után akár sétagaloppnak is nevezhetjük a murvás görög
pályákat.
