A DLS az autóhifi hangminőség-versenyek egyik legsikeresebb márkája, így érthető, miért jelent különösen izgalmas feladatot kipróbálni a svéd cég csúcshangszóróját. Be kell csavarozni, aztán csak hallgatni a sokszoros versenygyőztes hangot. Vagy mégsem ennyire egyszerű?

hirdetés

Sajnos nem.
Már maga a hazaszállítás sem egyszerű feladat. A DLS Ultimate
Iridium akkora kartondobozban érkezett, hogy csak üggyel-bajjal
sikerült bemanővereznem az autóm hátsó ajtaján át az ülésre. Már
odahaza, kibontva a nagy dobozt, a DLS-től megszokott további kis fehér
dobozokra bukkantam. Így, egyenként vannak becsomagolva a hangszórók,
keresztváltók.

Nagy dobozban kis dobozok

Igen, keresztváltók - merthogy én tulajdonképpen a 6.3-as
változatot kaptam meg tesztelésre, vagyis a háromutas készletet. Ez nem
más, mint a 6.2-es változat - vagyis a 16,5 centis mélyközép, csipogó,
keresztváltó - kiegészítve egy tízcentis középhangszóróval és egy
további keresztváltóval.

Ez az összeállítás, a második pár keresztváltóval megdöbbentett.
Úgy éreztem, a cég nem gondolja komolyan ezt a háromutas
szettet. A második keresztváltó csak félmegoldás, biztos, hogy nem
működik annyira jól, mintha mindhárom hangszóróhoz terveztek volna
egyet. Ezért úgy gondolom, nagy hibát nem követek el, ha alapvetően
kétutas szettként mutatom be a DLS Ultimate Iridiumot.

Stresszmentes papír

A mélyközép hangszóró igen szép darab. A membránja papír, de nem az a
fajta, amiből kora ifjúságunk első repülőit hajtogattuk. Ez sokkal
vastagabb, és igen-igen durva a felülete.
Ami arra utal, hogy úgynevezett stresszmentes papírból készült -
bár aki ismeri az utat, ami során fából az előbb nevezett anyag készül,
annak bizonyosan más fogalmai vannak a stresszmentességről. A membrán
anyaga szépen csillog, látszik, jó alaposan impregnálták. A membránszél
gumi. A hangszórókosár fém, és nagyon jól mutatnak rajta a különböző
méretű perforációs lyukak. A mágnes hátoldalát fényes fémgyűrű zárja
le, rajta három rézcsavarral.

Körben matrica, hogy véletlenül se feledjük el: DLS Iridium
hangszóróval van dolgunk Svédországból. Ennél érdekesebb a speciális
szivacs, ami csillapításként van a hangszóró hátoldalába applikálva.
Nem kezdtem szétfűrészelni a hangszórót, ezért a többi érdekességet
csak a gyári adatokra hivatkozva tudom elmesélni.
A mágnes különleges keverék, ferritből és neodímiumból. Utóbbi
anyag erősebb, mint az általánosan használtak, de drágább is, ezért
csak a felsőbb régióknak szánt hangszórókon találkozhatunk velük. A
tekercs lapos alumíniumdrótból készült, állítólag így nagyobb lehet a
mágneses tér odabenn a hangszóróban. Persze egy ennyire elegáns
szettnél minden komponensnek van saját típusszáma - ezé a mélyközép
hangszóróé DUI 6-lett.

Nem csipog - középsugároz

A középsugárzót sem érdemes kihagyni az ismertetésből, annyira
fotogén. Pont úgy néz ki, mint egy túlméretezett magassugárzó.
A védőrácson be lehet kukucskálni: nini, ott a membrán! - ennél
sokkal többet a szemrevételezéssel nem lehet megállapítani. A hangszóró
hátoldala zárt, rajta elegáns DLS-logó. Hangszóró-csatlakozó nincs -
ehelyett egy pár kilógó dróttal kell a keresztváltóra csatlakoztatni.
Természetesen ez a hangszóró is kapott önálló típusszámot: ez lett a
DUI3.

Eltéveszthetetlen DLS külső

A magashangszóró eltéveszthetetlenül DLS, a védőrács ezer méterről
felismerhetővé teszi. A közeli fotón
jól látszik a lágy dóm szerkezeti felépítése, hála a félig áttetsző
membránanyagnak. Mérete 28 milliméter, ami megszokott az autóhifi
világában. Kapunk hozzá többféle felszerelő keretet, így szinte bárhová
beépíthetjük. Típusszáma is van, de meglepetésre ez nem a DUI betűkkel
kezdődik - merthogy ez a híres UR1-es magassugárzó.

Ebben azért kételkednék

A dobozban találunk két pár keresztváltót is. A gyári leírás szerint a
létező legjobb alkatrészekből épültek. Amiben én azért kételkednék. A
fémréteg ellenállások megszokottak, ahogy a kondenzátorok sem látszanak
különlegesnek. A tekercsek viszont valóban szép munkák - ezt kár lenne
tagadni. A mélyközép és magas hangszóróhoz való, vagyis a kétutas szett
keresztváltója fifikás szerkezet.
A mélyközép hangszóróval tulajdonképpen nem csinál semmit. Ami
jel bejön a keresztváltóba, az ki is megy a mélyközép hangszóróhoz. A
megoldás nem is annyira ritka, mint gondolnánk: számos autóba és
otthonra szánt készletnél találkozhatunk vele. Előnye, hogy kimaradnak
alkatrészek a jel útjából; hátránya, hogy igen jó hangszóró kell
hozzá.

Az erő velünk van

A magas hangszóró elé egy 12dB/oktávos szűrő került. Egy kis átkötő
sorral (számítástechnikai nevén jumperekkel) tudjuk a magas hangok
mennyiségét állítani, méghozzá úgy, hogy
kisebb-nagyobb ellenállásokat kapcsolunk a jel útjába. Az egész
keresztváltó helyes műanyag dobozba van beépítve, amin különösen jól
mutat az Iridium felirat. Korrekt munka, de sokkal kifinomultabb
darabokkal is találkoztam már a keresztváltók világában.

Jumper

A meghallgatás a bejáratással kezdődött.
A DLS mélyközép egy 20 literes ládába került, a csipogó pedig a
doboz tetejére. Már látom is a DLS belügyekben járatos olvasók
tiltakozó leveleit, hogy mélyközép hangszórót nem ekkora dobozba kell
tenni, hanem sokkal kisebbe, mert ezt írja a használati utasítás, meg a
Thiele-Small paraméterek is ezt mondják. Tudom. Ellenben ez a 20 liter
nagyjából jól szimulál egy autóajtót, így közelebb áll a mindennapi
gyakorlathoz - másfelől sokkal jobban is szólt benne a DLS mélyközép. A
gyári ajánlás szerinti kis dobozkában ugyan több mélye volt, de sokkal
csúnyább, ütősebb és forszírozottabb volt a hangja - úgyhogy gyorsan le
is tettem a használatáról.

A hangszórók bejáródása jól megfigyelhető abból, ahogy a
keresztváltóban a magasak mennyiségét állító jumper vándorol. Először a
kevés is sok volt, így a
Low állásba került, de három hét elteltével már meg lehetett
kockáztatni a
High állást is. Ekkor - a végső meghallgatás idejére - került
beépítésre végül egy autóba.

A mélyközéppel nem csinál semmit

Ennyire drága és sikeres hangszórótól az ember azt várja,
hogy általa bebocsáttatást nyerjen a zenei Nirvánába. Hát ez elsőre
nem adatott meg. Az első - és legnagyobb - probléma a magas
hangokkal volt. A legfelső tartomány ugyanis hiányzik. Jumperelgettem
ide és oda, fordítottam át és tova, de csak nem akartak megjönni az
igazán magas hangok. Ez nemcsak nekem tűnt fel, hanem a meghallgatásra
hívott vendégeimnek is. Emiatt a hangszerek sokat vesztenek a fényükből
és a jelenlétérzet sem az igazi. Néha komoly tippverseny alakult ki,
vajon a hegedű igazi, vagy samplerminta. Ez Vanessa Mae-nél tényleg
kérdéses lehet, de egy Zeneakadémia felvételen sértésnek számít.

Az előadókat tovább hallgatva
feltűnt, hogy mindenki ugyanabban a stúdióban készíti a
lemezeit, azonos hangmérnök kezeli a keverőasztal gombjait, és még
a hangszerek is azonosak a különböző lemezeket. Amennyiben az előző
állítás igaz, akkor a DLS tökéletes hangszóró, de ha nem, akkor a saját
képére formálja a felvételeket, mindenhez hozzáteszi a sajátos DLS
hangzást. Ezt lehet szeretni vagy nem, de
per definitionem nem ez mindenki tökéletes hangszórója.

Iridium

Egy másik hangszórónál itt nagyjából vége a tesztnek, írnám még, hogy
tulajdonképpen jó meg nagy márka, meg kell hallgatni, és akinek
tetszik, meg kell venni -
és a kedves olvasó azt gondolná, nem nagy szám a DLS, csak azt
tudnám, hogy nyert akkor ennyi díjat a különböző versenyeken.

Ez járt az én fejemben is, meg az az érzés, hogy nem tudták igazán
kifutni magukat a hangszórók.
Némi vacillálás után ismét kiszereltem az autóból az Ultimate
Iridium szett darabjait, és visszaköltöztek a zenehallgató
szobámba. Ezúttal azonban eléjük kerül egy Alpine PXA H600-as DSP
(leánykori nevén Digital Phase Processor), meg egy négycsatornás
u-Dimension
erősítő, hogy amit a tudomány mai állása szerint változtatni lehet egy
autóhifi-rendszer hangszórói előtt, azt változtatgathassam. Persze nem
csak úgy fülre - ami könnyen nagy sötét erdőbe viszi az embert, ahonnan
csak a
reset gomb megnyomásával lehet kikeveredni -, hanem műszer,
frekvenciamérő meg spektrumanalizátor segítségével.

A keresztváltó a felelős

Az első, ami kiderült, hogy a DLS szett saját hangjáért nagyrészt a
keresztváltó a felelős. Ehhez mindössze az Alpine nagy tudású
dobozkáját kellett úgy beállítani, hogy azonos frekvenciától indulva
hasonló meredekséggel vágjon, mint a plexi dobozban a tekercsek meg
kondenzátorok. Tudom ezt szép szakszóval is: a passzív váltót
kicseréltem aktívra. A hangkép ettől elég erősen megváltozott, a
hangszórók egész másféle teret kezdtek rajzolni, és mintha a dinamika
is megnőtt volna. Aki ez alapján úgy gondolja, az aktív keresztváltó
mindenképpen jobb, mint a passzív, el kell keserítenem.
A színpad stabilitása elveszett, az énekes attól függően énekelt itt
vagy ott a szobában, hogy éppen milyen magasságú hangba kezdett. A
kiküszöbölt hibákért mással kellett fizetni.

Sebaj, maradt az aktív keresztváltás, de következő lépésként
megpróbáltam igazi magasakat kicsikarni az UR1-ből. Lehet. Ehhez ugyan
jó nagyot kellett emelni az ekvalizátorral. Néhány rövid teszt erejéig
megtettem, de ha az enyém lenne a DLS szett, már meggondolnám a
használatát, mert
állandóan a teljesítőképesség határán járatni egy hangszórót nem a
hosszú élet titka. Igaz, egy autóban kisebb kiemelés is elég lehet
- kezdtem el gondolkodni a DSP távirányítójával a kezemben.

A következő két nap pedig időkésleltetésről, csillapítási tényezőkről
meg ekvalizálásról szólt. A részletekkel nem untatnék itt senkit, a
lényeg, hogy
elképesztően aprólékos munkát lehet végezni egy jó
térhatásprocesszorral. Milliónyi beállítást lehet vele végezni és
csodás a tudat, hogy így egyre jobb és jobb hangot érhetünk el.
Milliónyi beállítás - rémisztő a tudat, hogy ezek közül csak egy a
nyerő. A türelem ilyenkor kötelező, némi skizofrénia erősen
ajánlott.

A mérhetetlen pepecselés végén igen tetszetős hangot sikerült
előállítanom. Erre akkor döbbentem rá, amikor már vagy fél órája nem
változtattam a DSP egyetlen paraméterén sem. Belehallgattam még négy-öt
lemezbe és elégedetten konstatáltam: így már tudnék együtt élni egy
ideig a DLS Ultimate Iridium 6.2-vel.

Pillantás a dómba

Aki úgy gondolja, hogy ezeket a beállításokat, apró pepecsmunkát csak
én végeztem el ezekkel a hangszórókkal, téved.
A nemzetközi Emma versenyeken igazán jól szereplők, akik szintén
DLS hangszórókból építkeznek, szintén végigjárták az utat, bizonyosan
még több időt szánva a tökéletesség egyre újabb fokainak eléréséhez.
Magyar követőik is akadnak szép számmal, akik versenyeket, akár
EMMA EB-ket is
nyertek ezzel a hangszóróval.

Ez a tudás ráadásul nem titkos tan, amit csak a beavatottak
ismernek és féltve őriztetnek a mesebeli sárkánnyal, kiegészítve a
nyolcadik amerikai flottával meg néhány csillagrombolóval, biztos ami
biztos alapon. Aki megvásárol egy ilyen hangszórót, annak a lehetőségét
is megveszi, hogy olyan szakemberekkel konzultáljon vagy építtesse be
új szerzeményét, akik nemzetközi téren is bizonyították: tudják, hogyan
lehet a maximumot kihozni a készülékekből.

Végül - tényleg csak egy gyors próba erejéig - felhajtottam egy autót,
amiben végre kipróbálhattam a DLS Ultimate Iridiumot háromutas
rendszerként. Sokan úgy gondolják, ha a középtartományt külön
hangszóróra bízzuk, akkor az oly fontos énekhangok sokkal jobbakká
válnak, ráadásként atomstabil színpadot, csodás térhatást is kapunk.
Nos, a tízcentis hangszórót bekötve olyanná vált a hang, mintha az
egészet éppen turbó fokozaton mixelnék egy konyhai robotgépben.

A hangszerek pingponglabda-szerűen mozogtak a három hangszóró
között, halkultak-hangosodtak - ahogy éppen sikerült. A hallgatásnak
gyorsan véget kellett vetni. Ellenpróba gyanánt a két hangszórós
összeállítás nagyságrendekkel jobban szólt. Ez nem jelenti azt, hogy a
háromutas rendszerek eleve rosszabbul szólnának, de azt mindenképpen,
hogy rengeteg munkával, és sok kompromisszummal jár autóba való
beépítésük és megfelelő beállításuk.

A kérdés ezek után adott. Megéri a 149 990 forintot a kétutas, 189 990
forintot a háromutas DLS Ultimate Iridium hangszórószett? Ez igen sok
pénz, ennyiért már elég sok jó hangú hangszórót vehetünk, amik között
talán akad, ami jobban eltalálja az ízlésünket. Ez a másfélszázezer
forint viszont belépőt jelent a DLS világába, ami egy egységes,
kiforrott hangzásvilágot és a sikeres versenyzés lehetőségét adja.
Tessék választani.