Az autórádiók gyártói mindent bevetnek, hogy a kedves kuncsaft a hatalmas bemutatófal előtt álldogálva épp az ő termékére bökjön rá. A kijelzők óriásiak és feltűnők, a felhasznált anyagok egyre finomabbak, a jobb készülékek pedig annyi tudással vannak felvértezve, mint egy nemzetbiztonsági tanácsadó a Fehér Házban. A Clarion viszont valami olyasmivel próbál hódítani, amivel előtte senki más. Az erotikával.

hirdetés

Tessék csak az előlapra nézni.
A kijelző nem más, mint egy fallikus szimbólum. Ha még azt is
hozzáteszem, hogy a rendeltetésszerű használathoz simogatni és
nyomkodni kell... A Clarion 948-as persze nem csak ilyen élvezetek
nyújtására képest - ez a cég 2004-es majdnem-csúcsmodellje. A kisebb
testvérektől megörökölte a vaskos alumínium előlapot, a finom
gumiszegélyt, az igen kevés gombot és a meglepően sok szlogent, ahogy
azt a
Clarion 848-ason olyan jól kitárgyaltuk, de itt beépítve igen komoly
számítástechnikát találunk, hogy az utolsó tized Hertzig a saját
fülünkre állíthassuk.

A szépség igencsak relatív fogalom, így nem meglepő, hogy a Clarion
948-as külcsíne tökéletesen megosztotta az embereket.
Majdnem pontosan 50-50 százalékban tetszett, vagy nem.
Kikapcsolva valóban nem tűnik többnek, mint még egy nagyképernyős
egérmozisztár, de a bekapcsolás sokat javít a helyzetén. Nagyon finom
pixelekből áll a kép, némi képzavarral selymesen puhának is lehetne
mondani. Színorgia nincs, a kijelző szürkeárnyalatos. Ez így pont jó.
Jól olvasható, a rajzok-grafikák-animációk jól mutatnak.

A kezelése viszont nem egyszerű. Ez az Active MatriX Control
System-nek nevezett kijelző ugyanis egyben a vezérlőpult is, mivel
érintésérzékeny. Autóhifiben már találkozhattunk ilyen böködve
használandó készülékkel, de azok nagyobb méretű monitorok voltak, a
fejegységek világában ez unikum. Az
"úttörőnek lenni, de nem piros nyakkendővel, hanem az ipar meg a
kereskedelem világában" tiszteletre méltó, de gyakran hálátlan
szerepkör. Sorok között olvasni tudók már tudják, ezek után nem
dicshimnuszok áradata következik.

A Clarion persze rendkívül büszke erre az AMX-nek rövidített aktív
mátrixos, érintőképernyős kijelzőre. Az, hogy jól néz ki meg igazi
unikum, hagyján, de a marketing állítása szerint még biztonságos is.
Most már soha nem kell lenézni az útról, ha használni akarjuk, az
egyedi érintőpanel-technológia és felhasználóbarát formatervezésnek
köszönhetően a vezetés minden eddiginél biztonságosabbá vált - mondja a
katalógus. Hát, nem tudom. Én még soha ennyit nem bámultam a kijelzőt
autórádió használata közben, de ezzel nem voltam egyedül: minden
általam megkérdezett 948-használó így volt ezzel. Tán ha japán szemem
lenne, japán utakon, vagy látóidegek az ujjam hegyén.

Maga az érintésérzékeny kijelző nem rossz, inkább jó.
A gond az, hogy nem csak az érintésre, hanem a simogatásra,
pontosabban annak irányára is érzékeny. Hasonló, mint a tapipad a
hordozható számítógépeken. Ezt a lehetőséget kihasználandó a Clarionhoz
olyan vezérlőprogramot írtak, ami bonyolult, nehezen használható.
Ahhoz, hogy CD-játszás közben az előző szám elejére ugorjunk, három
visszasimítás kell. Elsőre elhiszi a kijelzővezérlő, hogy
hozzányúltunk. Másodikra az éppen játszott szám elejére ugrik.
Harmadszorra pedig oda, ahova szerettünk volna eljutni. Persze ehhez jó
helyen és megfelelő ritmusban kell a mutatóujjunkat mozgatni ide-oda.
Amihez nézni kell a kijelzőt, tényleg jó helyen masszírozzuk, és
tényleg az történik-e, amit szeretnénk. Vagyis közben nem tudjuk az
utat nézni. Na és persze időnként elszúrjuk a dolgot, néha mindjárt
kettőt is ugrik, és akkor hogyazamagasságos, és simogatás tovább, de
előbb jól meg kell nézni hova is ugrott, merre és hogy, és közben az út
szemmeltartása, ugye.

A rádióállomások beprogramozása sem egyszerű. Megszoktuk, hogy
ráhangolunk egy adóra, majd hosszasan megnyomjuk az egyik, általában
számmal jelölt gombot, és kész. A 948-ason nincsenek ilyen számok.
Illetve vannak, de nem rögtön. Nyomkodni kell. Meg nézni hozzá a
kijelzőt. Meg az utat, ugye.

A Clarion 948-at használni nagyon hasonló, mint amikor egy új
rádiótelefont vesz kézbe az ember, és elmélyed a menüjében, majd arra
jön rá, hogy a régebbit sokkal kevesebb gombnyomással lehetett
irányítani. Nem rossz, de egy felhasználóközelibb program sokat
segítene rajta. Annyira sokat, hogy ez volt az első fejegység, aminek a
használata közben
elgondolkoztam, hogy előveszem a hozzá adott távirányítót, hátha
azzal könnyebb. Azt azért illik megjegyezni, hogy a Clarion
amerikában, a legnagyobb szórakoztatóelektronikai kiállításon, a CES-en
ezzel a kijelzővel nyert formatervezési díjat.

A távvezérlő használata csak opcionális, de az igen vastag,
kisebb magyar városok telefonkönyvével versengő méretű használati
utasítás átolvasása kötelező. Született technikai zsenik, otthon
kisebb atombombát hozzá való interkontinentális rakétával barkácsolók
ezt esetleg későbbre halaszthatják, de nem érdemes, mert a 948-as tud
olyan dolgokat is, amire még ők sem gondolnak.

Például
az első és hátsó ülésekre egymástól igen eltérő hangot lehet
varázsolni. Annyira, hogy akár más zene is szólhat a két helyen.
Ehhez persze nem elég a fejegység, ilyenkor egy multimédiás rendszer
vezérlését végzi a 948. Ez az angolul
2 Zone Function-nak nevezett utastéri hangdaraboló persze akkor
a legjobb, ha a hátul utazók nem a beépített hangszórókon hallgatják a
zenét, hanem inkább fejhallgatókon, így elől zavartalan lehet a
műélvezet.

A Clarion 948 multimédiás tudása kifogástalan. E tudás záloga az
AC III processzor. A katalógus szerint ez az áramkör szuper hangot
csinál, mégpedig egyszerűen. Ezt az
egyszerűen-t azért tessék hurráoptimista reklámszlogennek
tekinteni, mert egy tisztességes beállításhoz legalább egy óra kell, az
igazán jóhoz meg hosszú együttélés.

A Clarion 948
alapvetően házimozi-orientált készülék, bármennyire hülyén
hangozzék a kijelentés egy autórádió esetében. Úgy kell beállítani,
mint egy kihegyezett Dolby Pro Logic II-t tudó otthoni erősítőt. 5+1
csatornában lehet gondolkozni, a sztereó jel átkeverhető
sokcsatornássá, a hangszórók időben késleltetve szólalhatnak meg, és
persze a szubláda jelszintje külön állítható.

Aki nem házimozi-fanatikus, csak a sztereó hangot szeretné
faragni az autójában, az is kihasználhatja a Clarion nyújtotta
varázslatokat. A használata nem egyszerű, de logikus. Először is ki
kell választanunk, melyik ülésre akarjuk optimalizálni a hangzást. Elöl
balra, elöl jobbra, elöl, hátul, vagy mindegyikre - ennyiből áll a
választék. Ez még könnyen megy. A következő feladat nehezebb. Itt kell
beállítanunk a hangszórók távolságát és a hozzájuk tartozó erősítés
mértékét - vagyis a hangosságukat. A távolság az időkésletetés miatt
fontos.

A feladatunkat, úgy tűnik, nagyban könnyíti, hogy nem
milliszekundumokat kell állítanunk, hanem centiket. Pedig ez nem így
van. Nem egy olyan rendszert láttam, ahol a tulajdonos komoly munkával
lemérte a füle és a hangszórók közötti távolságot, és boldogan
be is írta a fejegységbe. A gond az, hogy ez a beállítás szinte mindig
rossz hangot eredményez. Sajnos centi helyett a fülünkre és néhány
mérésre alapozva tudjuk csak az időkésleltetést jól beállítani.

Na mindegy, ugorjunk, vár minket a következő menüpont, a VSE. Ez a
Virtual Space Enhancer,
a lehetséges űrtágító. Egyszerű üzemmódban jól belenyúl a
frekvenciasávba, bonyolultabb üzemmódban viszont sokkal
kifinomultabban működik. A fázisproblémákat próbálja csökkenteni. Meg
kell mondanunk neki, mennyi a visszavert hang, egy tizes skálán el kell
találnunk, milyen széles és hosszú az autónk, majd ezek alapján valamit
csinál a hanggal. Ezek után jön az ekvalizátor rész. Mezei felhasználók
kiválaszthatják, milyen autóban ülnek, limuzin, kisbusz stb., ez
alapján emel és vág a szűrőrendszer. A profik maguk választhatják a
frekvenciát, a vágás-emelés mértékét és a Q-t is, vagyis a
szélességét.

Ennyi állítgatnivaló a legkényesebb ízlést is ki kell, hogy
elégítse. Persze a jól sikerülteket el is menthetjük, és váltogathatunk
közöttük - autóhifi versenyen ez nagyon fontos szempont. A fenti
leírásból talán kiderül, hogy
a lehetséges beállítások száma jóval túl van a belátható időn belül
kipróbálhatón, mert minden mindennel összefügg. Ha az
időkésleltetésen állítunk, biztos, hogy az ekvalizáción is kell, ez
persze fordítva is igaz. Ezért a kérdésre, miszerint hogy szól a
Clarion 948, csak részleges választ lehet adni.

Minden hangfaragó csodát kikapcsolva jól. A kistestvér 848-asnál
több dinamikai árnyalatot tud megjeleníteni, nagyvonalúbb,
szélessávúbb. Azt hiszem az 1-bites és a 24-bites D/A konverter közötti
különbséget hallhatjuk itt. Aki egyedien erotikus külsővel megáldott
simogatni való készüléket keres, annak elég is lehet ennyit tudnia. A
hangja jó, bár olcsóbban is vannak hasonló szintű készülékek, a kinézet
igazán egyedi, lehet rá büszkének lenni, és némi megszokás után vele
élni.

Viszont biztos lesznek olyanok, akik a Clarion 948-at a benne
szunnyadó DSP miatt veszik majd meg, és azt várják, mondjam meg, jó-e
ez a része. Mihez képest? A Clarion a maga 200 000 forint körüli árával
tulajdonképpen belépő szintű modell abba a világba, ahol igazán
használható DSP-ket kínálnak.
A Clarion hangját összehasonlítottam az ősöreg Alpine 7939-es
fejegység, PXA H-510 külső processzor-kombinációmmal. Az Alpine
jobban tetszett. Kérdés, ebből mi a tanulság? Az Alpine sehol sem
kapható, évtizedes darab, a használt példányok ki tudja milyen
állapotban vannak, és szörnyen csúnya is a Clarionhoz képest.

A PXA H510-es DSP-t viszont sokkal könnyebb kezelni. Újkori áruk
sokkal magasabb, mint most a Clarioné, és még használtan is majdnem
ennyibe kerülnek. A 948-as viszont szép is, új, is, garancia is van rá,
és bőven jó arra, hogy a megszokott autóhifi hangzásnál valami sokkal
jobbat csináljunk. Akár még autóhifi versenyeken induljunk vele. Bőven
jó arra, hogy dicsekedhessünk, miféle díjakat is nyert. Bőven jó arra,
hogy örökre elátkozzuk a pillanatot, amikor a profi beállítások felé
vettük az irányt a menüben, és bőven jó arra, hogy kellemes borzongás
járjon át minket, amikor végre sikerül eltalálni az első jó beállítást.
És a legszexibb fejegység a piacon.