hirdetés

Szükség is van az ilyen megszakításokra, mivel
a felsőbb szintű vezetés állandó szabálykavargatásaitól egyre inkább
áporodott szagúvá váló sportág így legalább erre a kis időre
feledteti aktuális problémáit. Az ember pedig úgyis csak a szépre
emlékezik, így a szünet erőt önt a rajongókba, hogy ismét kíváncsian
forduljanak a versenyzők és a - maradék - autók felé.

De mielőtt belevetnénk magunkat a karácsonyi előkészületekbe, lássuk,
mi történt a kengurus versenyen, ami a
bajnokság aranyérmeibe már nem tudott beleszólni . A drámai események - bár
akkor még nem tudtuk, hogy több is lesz - már a hét elején elkezdődtek.
Sainz pályafutásának legutolsó versenyére készülve - ami után
akár még az év végi dobogóra is felléphetett volna - a pályabejárás
során nekiment egy fának. Nyaki fájdalmai miatt orvoshoz fordult, aki
nem javasolta, hogy sérülten rajthoz álljon, így Sainz visszalépett a
versenytől, és így a negyedik lett a bajnokságban.

A csütörtöki kötelező tréningen (Shakedown)
Solberg lecsúszott az útról, és összetörte az Impreza WRC-t.
Ezzel rendesen megizzasztotta a Subaru csapat szerelőit, mivel még
aznap este, a SuperSpecial-ra kész kellett lenniük a javítással. Ezen a
nézői látványosságon aztán jött a következő fordulat. Markko Martin
Fordjában a motor háromhengeres üzemmódra váltott. A péntek reggeli tíz
perces szervizparkban nem tudták megjavítani, így Martin búcsúzhatott a
versenytől és a 2004-es ezüstéremtől.

Így viszont Solberg kicsit megnyugodhatott, mivel három ponttal
állt Martin előtt a bajnokság második helyén, és biztossá vált, hogy
ezt meg is tudja ezt tartani, még ha nem is szerez pontot
Ausztráliában. Nem is szerzett. A negyedik gyorsasági szakaszon egy
kisebb sziklával ütközött - ami nem szerepelt az itinerjében -, minek
következtében eltört a kormányösszekötője, és ő is kiesett a
versenyből. Az esti két SS-re visszatért, és meg is nyerte mindkettőt,
de ez neki már nem számított az értékelésbe.

Az élen Marcus Grönholm repesztett, nyomában az idei világbajnok
Loeb-el. Meglepetésre a Peugeot csapat eddig hiba nélkül
teljesített. Rovanpera Loeb mögött fél perces hátránnyal a harmadik
helyen végzett pénteken. Aztán Duval és Hirvonen következett, a gyári
csapatok képviseletében, és itt véget is és a sor. Igen, jól látják, öt
versenyző maradt a nagymenők képviseletében. Ide jutottunk. Most
kellett volna indulnia Benik Balázsnak, több esélye lett volna,
mint tavaly.

A pénteki 9 gyorsasági után - ahol a mezőny harmada kiesett -
szombaton további tíz várta a megmaradt versenyautókat. A legelsőn az
élen álló Grönholm alig három kilométerrel a rajt után lecsúszott az
útról és ott is maradt. Számára is befejeződött a futam.
Az élre így Loeb került, és innentől fogva tulajdonképpen véget is
ért a verseny. Persze a gyorsaságik zajlottak egymás után, csak
versengés nem volt. A megmaradt négy WRC versenyző szép libasorban
egymás mögött haladt, minden egyes szakaszon kicsit növelve a z egymás
közti különbséget, tehát újabb kiesés nélkül nem számíthattak
pozíciócserére.

A vasárnapi hat gyorsaságiig már csak 33 páros jutott el. Különösebb
esemény már nem történt ezen a délelőttön. Lenyomták szép nyugiban a
gyorsokat. Néhányan még kiestek, így végül 29 páros fejezte be a
futamot. Loeb nyert, a többit már tudjuk.
Nem ilyen befejezést érdemelt volna az idei év, és nagyon
remélem, hogy a jövő évi szezon - az ideihez hasonlóan - feledteti a
rali körüli gondokat. Mert lássuk be, ez a dögunalom független a
sporttól, leginkább a körülötte alakulóban levő, mesterségesen
irányított események hatása.