A feladat a szokásosnak mondható 1600 km össztáv, 350 km
gyorsaságival. Tavaly Solberg teljesítette leghamarabb a távot, Loeb és
a harmadik helyezett Martin előtt. Loebnek ezek a pályák valahogy idén
sem jöttek be, de Solberg sem azt tette, amit szeretett volna.
Pedig minden idegszálával a győzelemre kihegyezve érkezett a
szigetre, hiszen a maximális pontszerzés továbbra is életben tartaná a
világbajnoki cím megszerzésének reményét. Az élmezőnyt a korábbiaknak
megfelelően most is a Solberg-Loeb-Grönholm trió alkotta, de most Loeb
csak a második helyen fejezte be az első napot, ami tulajdonképpen neki
elég lenne a végső helyezésnek is a pontversenyben vezető helyének
megőrzéséhez, így valószínűleg nem kockáztatott már.
A kockáztatást lehet, hogy Solbergről sem lehet elmondani. A Subarut
talán az otthon szele repítette az élre, hiszen ezek a pályák a
szülőföldet jelentik neki, és Solbergnek is hatalmas rajongótábora van
arrafelé. Mindenestre az első gyorsot a másik Subarus, Atkinson nyerte
bemelegítésként. Aztán valahol a negyedik gyors környékén lépett
Solberg az élre, és a nap végére 20 másodpercnyi előnyt gyűjtött össze
Loebbel szemben. Atkinson pedig a negyedik helyen tért nyugovóra.
Porol a Xsara, ki tudja hol áll meg?
Az teljesen érthető, és egyértelmű is, hogy Loeböt nem annyira a
futamgyőzelem érdekli már, hanem a bajnokság. Ennek megfelelően már nem
vállalt rizikót. Az elején kicsit álmatagon kezdett, és a mezőny vége
felé találta magát, amitől azért gondolom, beijedhetett. De aztán az 50
km-es (!) gyorson - ami kétszer is volt aznap - betolt egy Village
People kazit a magnóba, és így sikerült elkapnia a ritmust. Fel is
zárkózott a második helyre. Duval a másik Citroënnel csak a legyeket
kergette. De persze a csapatnak szállított pontjai fontosak, így ő is a
célba érést lebegtette szeme előtt.
Nagy ugrásra készül
És hát a Peugeot. Nos, náluk a legmélyebb a gyász még mindig -
autóikon fekete csík is jelezte ezt -, de mivel show must go on, menni
kell, nincs mese. Martin ugyan érthetően nem vett részt az eseményen,
helyére Daniel Carlssont ültették, aki nagyon is szépen terelte a 307
WRC-t, és az első napot a tizedikként fejezte be. A nagy ász, Grönholm,
pedig hasított, mint az állat, alig 35 másodperces hátránnyal Solberg
mögött - a harmadik helyen -, a győzelem erős reményével nézte a péntek
esti csillagokat.
Tradicionális technika
A Mitsubshinél valahogy nem jelentette ugyanazt a hazai pálya
szelleme, mint a Subarunál. Na jó, azért Rovanpera és Galli is nyertek
gyorsokat, de valahogy mégsem tündököl úgy az a három gyémánt, mint
Mäkinen idején. Az ötödik és a hatodik helyeket találták el, amit
javarészt a kiválóan eltalált beállításoknak köszönhettek. Mivel Gallit
nem nevezték a gyártók versenyébe - ide a Panizziék alá tolt Lancer
volt hivatalos -, így ő csak magáért hajtott. Panizziék teljesítménye
miatt viszont szerintem befigyelt néhány harakiri a hétvégén, és a "nem
meg mondtam, hogy bontott csirkét hozzál" szlogen Gallis változatta
vállhatott szállóigévé.
El is felejtettem, hogy a Ford is érdekelt még a bajnokágban. Talán
azért mert nem is. Van aki az autóra fogja, van aki a gumikra, van aki
a kettőre együtt és még a bodobácsokra. A lényeg, hogy a Focus-ok itt
Japánban, de úgy egyáltalán sem mérvadóak már. Gardemeister és Kresta
bár az első tízben autózott, ez nem annyira az ő érdemük. Időben nézve
a hátrányukat látható, hogy nem ezen a bolygón élnek.
Cseh kanjik
Hirvonnen volt az a Focus-os aki bírta az iramot Finnországban, így
aztán a Skoda elmarta magához. Adott neki egy Fabia WRC-t és azt mondta
"eriggy fijam" hozzá pontot. És bár ugyanazt tette amit a múltkor
McRae: megmutatta, hogy a Fabia ütőképes versenyautó, nem sokra mentek
vele. A hetedik gyorson el is dobta a vasat, és kiesett. Schwarz
bebetonozottnak tűnő helye a csapatnál azt is eltűri, hogy évek óta nem
hoz eredményt. Most is a kertek alatt közlekedett a 13-14. időket
autózva.
Íven autózás? Muhaha
Azt hittem a második nap is olyan unalmas lesz, mint az első, de
tévedtem. A futam előtt Solberg azt nyilatkozta, hogy több megerőltető
gyorsaságira van szüksége a rali vb-nek, mert puhulnak a srácok. Nem
tudom, hogy mit nyilatkozott a verseny után, mert még mindig alszik,
annyira elfáradt. A második napon ugyanis minden volt mi szem szájnak
ingere, egy raliról szóló népmesében: olyan kanyarkombinációk, hogy az
ember csomót köt a karjaira mire a végére ér, estére mindez jól
eltakarva köddel.
Olyan szép színe van kendnek...
Solberg felvette a kesztyűt az időjárással szemben, és öt gyorsot
megnyert, megerősítve vezető helyét. Mögötte kicsit változott a
sorrend, mivel a nap második szakaszán Grönholm lenyomta Loeböt és
átvette tőle a második helyet. Loeb persze nem esett kétségbe - de még
egybe sem -, mivel ez a hely még mindig bőven elég neki, hogy akár
hátradőlve világbajnok legyen.
És úgy nézett ki, hogy Atkinson teljessé teszi a Subaru hazai
fölényét, de a nap elején birtokolt negyedik helye hamar tovaszállt,
mikor az első gyorson Rovanpera, majd később az olasz-japán
koprodukciós Lancer is leelőzte. Rovanpera kemény volt mint a Rambo 3,
hiszen ezen a napon Solberg és Grönholm mellett egyedül ő tudott
gyorsaságit nyerni. (Az első nap még talán a pályazáró autó is nyert,
annyira összevissza alakultak az eredmények)
Egyértelmű túristajelzés
Vasárnapra öt nyomorult gyorsasági maradt. Ráadásul az egyik alig
több mint 2 kilométeres. Erre még a sisakot se szívesen húzták fel a
fiúk, hát ha még tudták volna előre, hogy Loeb fogja nyerni. De nem ez
a nap érdekessége. Hanem Solberg balszerencséje. Két napos embert
próbáló autózás, a negyedik szakasztól az élen állás után az utolsó
előtt gyorson eldobta a kanalat. Nem is tudom, mit mondjak. A
balszerencse nem jó szó. Inkább balfékség, de ilyen szó meg nincs.
A 25. gyorson nekiment egy hatalmas sziklának, ami valahogy elé
került - nem biztos, hogy véletlenül... hallottunk már ilyenről, ez
estben a balfékséget visszavonom. Leszakadt a jobb első felfüggesztés a
kormánymű cuccaival együtt, így a verseny abban a pillanatban véget ért
a norvég srácnak. Az előbb rosszul is mondtam, mert nem alszik még
mindig, hanem a könnyeit törölgeti, és át is érzem a fájdalmát. Nem
csak a japán versenyt vesztette el, de az idei világbajnoki címre sem
maradt sok esélye. A csapatnál viszont nem sírt mindenki, mivel Solberg
kiesésével Atkinson a harmadik helyre került, élete eddigi legjobb
eredményét hozva.
Gondolom nem kell mondanom, hogy a futamot Grönholm nyerte, amit
idén másodszor mondhat el magáról a finnországi mellett. Az öröm
viszont nem volt kitörő, hiszen az előző verseny tragédiája még ott van
mindenkiben. Grönholm a győzelmét Parknak ajánlotta:
"A legfontosabb nekem, hogy ezt a győzelmet Michael Park emlékének
ajánljam, érte tettük." - mondta Grönholm a célban -
"Nehéz verseny volt, és az adott körülmények között sikerült
elérnünk a lehető legjobb eredményt. A csapatunknak is nagyon fontos ez
az eredmény. Örülünk."
Loebről nincs sok mondandóm. Szerintem ő a nevető harmadik. Fejre is
állhat Grönholm, akkor is ő lesz a világbajnok. Meglátjuk mi lesz
Korzikán október végén, hiszen már csak három futam van hátra...
