Imádunk vérig sértődni, ha kritizálnak. Például amikor meglátjuk a „NE LOPJ” feliratot a Mariahilferen. Pedig nekünk szól. Lehet, hogy nem pont önnek, de sokan közülünk lopnak, ez van. És az is van, hogy sokan közülünk nem hajlandóak elsőbbséget adni a gyalogosoknak a zebrán, és veszélyeztetik a testi épségüket. Többek között ezért is mondják ránk sokan, hogy balkáni ország vagyunk. Akinek nem inge, ne olvassa el.
1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet
a közúti közlekedés szabályairól
A közúti közlekedés biztonsága és
zavartalansága fontos társadalmi érdek. A biztonságos és zavartalan
közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat
mindenki megtartsa és számíthasson arra, hogy azokat mások is
megtartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői
előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben.
Ez az a jogszabály, amit KRESZ-nek hívunk. Természetesen sokszor
módosították, de a fenti néven és számon fut jelenleg is. Nem
törvény, hanem rendelet, ami alacsonyabb szintű szabályozás, de
akkor is jogszabály. Figyelmesen elolvasták? Rendelet kötelez
minket, hogy legyünk
„előzékenyek és türelmesek” egymással.
A közlekedési kultúránkkal
rengeteg baj van . Ahogy minden volt szocialista állam, az ügyeskedők országa
voltunk, és úgy tűnik, az is maradtunk.
Húsz év nem sok egy ország életében, ennyi idő alatt lehetetlen
megszabadulni a rossz beidegződésektől. Csak egy példa: a postán,
gyógyszertárban mindenki tolakszik. Megnézzük, melyik sor a
legrövidebb, odaszaladunk, ha véletlenül nyílik egy új ablak, a nénik
Carl Lewist megszégyenítő gyorsasággal ugranak oda, hogy ők legyen az
elsők; senkit sem érdekel, ki érkezett előbb.
maradtunk
Fejlettebb civilizációkban van, ahol sorszámot adnak, mint nálunk a
bankban vagy egy-két modern patikában, és akkor minden megy magától.
Van olyan intézmény is, ahol hiába a sok ablak, csak egy sor van,
mindenkinek oda kell beállni - érdekes módon senki sem kiált, hogy
nini, pont ott egy üres ablak, és szalad előre.
Amikor egy ablaknál üresedés van, a legelső mehet ügyintézni, és így
tovább. Nincs furakodás, ügyeskedés, mindenki akkor kerül sorra,
amikor tényleg eljön az ideje. Senki sem próbál jobban járni, és ami
még fontosabb, senki sem idegeskedik, senki sem veszekszik.
Megpróbáltam egyszer a solymári Auchan kicsiny patikájában rávenni
az embereket, hogy hasonlóan cselekedjünk. Akik hallották, amit
mondtam, egy csapásra megértették, hogy ez tényleg jó dolog, és szépen
beálltak egy sorba.
Akik viszont később érkeztek, mind megpróbálták kikerülni a 6-8
fősre duzzadt sort, és rövid gondolkodás után odaálltak az üres
pénztárhoz.
fanyarul, rosszhiszeműen
Vagy szellemi fogyatékosok voltak egytől egyig, és nem látták át a
rendszert, vagy azt gondolták,
mi vagyunk szellemi fogyatékosok, hogy mind beállunk a nagy
sorba, amikor ott az üres ablak. Vagy ügyeskedtek. Aztán amikor
valaki felvilágosította őket, úgy tettek, mintha akkor esne le a
húszfilléres. Frászkarikát! Az ilyen ember nem érett meg rá, hogy
európainak, és ne balkáninak nevezzük.
Kicsit messzire kanyarodtam eredeti témámtól, de azt hiszem, a rossz
beidegződéseknek nagyon sok közük van a közlekedési morálunkhoz is,
hogy tolakszunk, szabálytalankodunk, anyázunk; fanyarul,
rosszhiszeműen. És
nem adjuk meg az elsőbbséget a kisebbnek, dögöljön meg, ahol
van. Sokan például semmibe veszik a gyalogosokat.
szegény nénit
Pedig gyalogost gázolni nagyon rossz érzés lehet, arról nem is
beszélve, mennyire jogszerűtlen, és milyen szigorúan büntetik. Ha
zebrán ütjük el, azzal – ezt mondanom sem kell - tetézzük a dolgot. Az
ésszerűség elve azt diktálja, hogy minden helyzetben óvjam a
gyalogosokat, hiszen könnyen megsérülhetnek, ha egy nagy, egy-két
tonnás vasdarab csapódik a testüknek, én pedig nem szeretnék bántani
senkit. Azt hiszem, ennyi magában is elég kéne, hogy legyen ahhoz,
hogy ne dudálva, a gázon állva kerüljük ki szegény nénit, aki
lassan vánszorog át a zebrán, hanem lassítsunk, és várjuk meg, míg
békében átér.
Magatartás a gyalogosokkal szemben
43. § (1) Kijelölt gyalogosátkelőhelyen
a járművel a gyalogosnak elsőbbséget kell adni. Útkereszteződésnél
a bekanyarodó járművel - kijelölt gyalogosátkelőhely hiányában is -
elsőbbséget kell adni a gyalogosnak, ha azon az úttesten halad át,
amelyre a jármű bekanyarodik.
(2) Azt a helyet, ahol az (1) bekezdés értelmében a
gyalogosnak elsőbbsége van, járművel csak fokozott óvatossággal és
mérsékelt sebességgel szabad megközelíteni úgy, hogy a vezető
elsőbbségadási kötelezettségének - a szükséghez képest megállással
is - eleget tudjon tenni, és e kötelezettségének teljesítése
tekintetében a gyalogosokat a jármű sebességével ne tévessze meg.
(3) A kijelölt gyalogosátkelőhely előtt megálló vagy forgalmi
okból álló jármű mellett meg kell állni és továbbhaladni akkor
szabad, ha a vezető meggyőződött arról, hogy azt a gyalogosok
elsőbbségének a megsértése nélkül megteheti.
(4) A vezetőnek fokozottan ügyelnie kell az úttesten
a) villamos megállóhelynél levő járdasziget és az ahhoz
közelebb eső járda között áthaladó gyalogosok, továbbá
b) egyedül vagy csoportosan haladó (áthaladó) gyermekek,
illetőleg koruk, testi fogyatékosságuk vagy más ok miatt saját
biztonságukra ügyelni felismerhetően nem képes személyek
biztonságának a megóvására.
Sokan vannak, akiknek nem a józan ész, de a törvényi szabályozás sem
elég, gázelvétel nélkül hajtanak át a zebrákon, nem adják meg a
gyalogosoknak az elsőbbséget. Tisztázzunk valamit. A ZEBRA, BÁR AZ
ÚTTESTEN VAN, A GYALOGOSOKÉ.
Ha valaki letette a lábát, át KELL engednünk. Mi, hogy nem tudott
már megállni? De hiszen a zebrát
„járművel csak fokozott óvatossággal és mérsékelt sebességgel szabad
megközelíteni úgy, hogy a vezető elsőbbségadási kötelezettségének - a
szükséghez képest megállással is - eleget tudjon tenni”, akkor meg
hogy lehet, hogy már nem volt idő fékezni, he?
Egyszer Németországban egy szálloda előtt nagy busz vesztegelt, pont a
zebra előtt. Én át akartam kelni a zebrán, de - mivel Magyarországon
szocializálódtam - előtte természetesen óvatosan kikukucskáltam, jön-e
autó. Jött.
A sofőr, amikor meglátott, irtózatosat fékezett, és nem győzött
bocsánatot kérni, pedig tényleg nem láthatott, ha valaki, hát az
utasaira várakozó turistabusz sofőrje hibázott, amikor leparkolt. Csak
néztem, mint borjú az új kapura, bocsánatot kért, pedig nem is történt
semmi?! Pedig ő semmi különöset nem tett, csak normálisan
viselkedett.
Megpróbálok én is normálisan viselkedni. Ha valaki van a zebrán,
lassítok, megállok, ha kell. Nem furakszom a járókelők között, ha egy
kis rést látok, inkább megvárom, amíg mind elmennek. Akkor is
megállok, ha azt látom, hogy valaki az út szélén, a kijelölt
gyalogosátkelőhely mellett vár a sorára. Nem olyan nagy ügy
elengedni őket, és mindenkinek jól esik.
Ne játsszunk mások életével! Nem tudom, önök hogy vannak vele,
én a dedós, bujkálós-traffipaxolós rendőröket is szívesebben
látnám, amint a zebrára fittyet hányó, és ezzel emberi életeket
veszélyeztető sofőrökre vadásznak. És ne feledjék, a gyalogosnak
nemcsak a zebrán, de a kanyarodó autóval szemben is elsőbbsége van.
További cikkeink
