Az autó érdekes dolog, meg a jövő is az. Nem véletlen, hogy a még be nem mutatott típusokról mindenféle kép, információ, rajz izgatja a népet - látjuk mi a statisztikáinkból. Milyen vicces pár évvel később elővenni azokat a régi spekulációkat, és összevetni a kész kocsival...
Őrizgetek egy rakás mindenféle régi, nyugati újságból kanyarított
kivágást, gyári diát a polcaimon. Nemrég nagy rendcsinálásba
kezdtem, aztán egy egész estén át csak ezeket nézegettem. Lesifotók
vannak rajtuk, meg grafikákkal megtámogatott elmélkedések arról, milyen
lesz az egy éven belül megjelenő Renault Mégane, Lancia Delta. Nehogy
tévedés legyen a dologból: nem új, hanem jó tizenöt éves cuccokról
van szó.
A lesipuskás fotó az autóipar tiszavirága: ha még azelőtt elkészül,
megtalálja a megfelelő publikációs csatornát, és meg is jelenik,
mielőtt a gyár az adott típusról bármilyen hivatalos képet
közzéadna, kisebb vagyont ér. De mihelyt a publikum meglátja az
autóról készült első hivatalos fotót, az értéke nem lesz több, mint egy
menet nélküli hatos anyáé.
Autóbuzi kevés dolgon hajlamos annyit csámcsogni, mint néhány
tisztán kivehető, álcázott fotón a leendő új S-Mercedesről,
ugyanakkor nemigen akad olyan kép, amire oly könnyedén rányomná
a "DEL" gombot a gépén, mint egy évvel később ugyanezekre
a vakmerő bátorsággal, kíméletlen profizmussal elkészített
fotókra. Tudom, hiszen magam is legalább három gigászi
archívumrendezést csináltam végig, és két marokkal hajigáltam
a konténerbe az ilyen diákat.
De kellő idő elteltével egészen érdekessé válnak ezek a képek –
jöttem rá most, az otthoni rendcsinálás alatt. Egy jól kidolgozott
lesipuskás – szakzsargonban scoop (ejtsd: szkúp) – fotókat elemző cikk
minimum három elemből áll:
1) a gyakran felismerhetetlenségig agyonmaszkírozott autó képei
valahol a sarkkörön túlról, avagy az arizonai Halál-völgy perzselő
katlanjából
2) néhány profi rajz, ami a formatervezési fogásokról
kiszivárgott hírekre alapozva megpróbálja bemutatni a végleges
autót
3) a szöveg, amiben minden, amit abban a pillanatban
a leendő típusról tudni lehet, tényszerűen benne van. Írtam már
ilyet, jó néhányat, néha két darab információ köré rizsázik az ember
vagy háromezer semmitmondó karakternyi szöveget – érteni kell
a habosításhoz.
Bár igazi fényképek ilyenkor még nincsenek a kocsiról, az ember
azért látja a nagy szalonokon kiállított tanulmányautókon, hogy
designban épp merre tart az adott márka. Mindig vannak bennfentes
(természetesen német, angol, olasz) újságíróknak tartott bemutatók,
ahol e bennfenntesek megnézhetik ugyan a készülő autót, de fotózni
tilos nekik. És ha valaki mégis elkattintja a mobiltelefonját, és
megjelenteti a képet az újságjában, beperelik, megvonják tőle
a tesztautót, hirdetést. és a cégek megtehetik, hiszen ezeket
az előautókat mindig magánterületen mutatják be.
Én például már egy évvel az új
MX-5-ös Mazda bemutatója
előtt láttam a véglegestől csak minimális mértékben eltérő
próbakocsit, ezen túlmenően akkor mutogattak még egy valamivel kevésbé
kész állapotú, 1:1-es modellt is a
CX-7-esről. De hiába
vetett szét az információ, mint nagymama kotyogós kávéfőzőjét
a gőz egy vasárnap délutáni ÖTYE-partin, nem mondhattam el.
Bezzeg ha lett volna az akkori újságomnak egy jó grafikusa, illetve
találtunk volna scoop fotókat a kocsiról! Elmondhattam volna, hogy
a kerékjárati ív sokkal nagyobb a régiénél, hogy a hátsó
lámpák majdnem ugyanolyanok maradtak, mint a korábbin, hogy
a kocsi magasabban van a földtől, és hogy az első fényszórói
úgy néznek ki, mint az NA-sorozat helyzetjelzőkkel kombinált indexei,
csak sokkal nagyobbak. Valami értékelhetőt biztos tudtunk volna
retusálgatni a lesipuskás képekből, hiszen a rajzokat nem
tiltotta a Mazda. De se grafikus, se scoop nem lett, életem nagy
lehetősége elmaradt. Azóta pedig nemigen láttam közelről embargós
autót.
A bennfentesektől származó információk persze szájról-szájra
terjednek, és mire a rajzot készítő grafikushoz érnek, csak az
eltorzult esszencia marad meg belőlük. Ennek következményeként
a keletkező autó kábé annyira hasonlít a valódihoz, mint
japán zen-buddhista ábrázolásokban az elefánt az élő állathoz. Mondjuk
úgy: nagy vonalakban.
Az elefánt és a japán
zen-buddhizmus
A buddhizmus egyik fontos szent állata az elefánt, ez talán
közismert dolog, ha nem, hát most mindenki tudja. Japánban
azonban a buddhizmus térhódításakor ugyanúgy nem volt
elefánt, ahogy plazmatévé sem, de a készülő templomokon
mégiscsak ábrázolni kellett valahogyan a szent ormányost.
A legszebb elefánt-interpretációk Nikkóban,
a Toshoku-szentélyben láthatók: a művésznek nyilván
jól elmondta a messzi földről érkezett hírnök
meghatalmazottja, hogy egy vastag lábú, nagyon hosszú orrú,
lapátfülű állatról van szó. Ám annak, aki életében nem látott
elefántot, fogalma sincs róla, mennyire szürreális kinézetű
állat ez.
Derék Yoshihiro mester nekiállt tehát egy vastag lábú,
hosszú orrú, lapátfülű állat kifaragásának. És keletkezé
a leopárdmozgású, kicsit elhízott tigristestű, nagy karmú,
turcsiorrú, vicsorgó szörny, a japáni elefánt. Mert
nemcsak a mi parasztbácsinknak nincs olyan állat, mint
a zsiráf. Hanem Yoshihiro mesternek sem létezhetett olyan
szörny, mint az élő elefánt.
Jól látszik például, hogy az 1995-ös E osztálynál már pontosan
megvolt az infó, hogy a Mercedes rövidesen áttér a kerek
fényszórókra. A képen csak az arányok lettek kicsit furák:
a sárvédő vonala stimmel, hiszen azt nyilván kiadta
a lesipuskás fotó, de a kocsi orrán minden nagyon bénán áll.
És a hátsó lámpákról is sejtette a rajzoló, hogy ívesebb
vonalúak lesznek a W124-eséinél, de hogy mekkorák, azt nem. Így
született ez a béna far. Ennek ellenére le a kalappal,
a kocsit legalább fel lehet ismerni.
Egyébként a Mercedesek sokszor elég ügyetlenül jöttek ki
a rajzoló ceruzája alól. Nézzék csak a W210-es (pápaszemes) E
osztály kombijának a fenekét! Ez lenne egy 1996-os autófar? Egy
frászt! Valami belemezelt kínai furgonra talán jó lenne, de Mercedesre?
Rajzoló kirúgva.
Hasonlóan valamiféle kábszeres álomhoz hasonlít, ha megpillantjuk
a Vectra B elképzelt kinézetét 1994 végéről.
Astra F-esen
bumfordi fényszórók, a végleges Vectra B elejét oly karakteresé
tevő, V alakú motorházfedél-domborítás itt csak jelzésértékű,
a hátsó lámpa pedig kicsit Astra G-s, pedig olyan autó akkor még
vagy négy évig nem volt.
Az igazi, brutális, totális mellé viszont a piros Audi A3, ami
gyanúsan nyolcvanas évek eleji, fiestás (starletes) hátsó lámpákat,
cickányszerű pofát kapott a rajzolótól. És azok a szögletes
hátsó ablakok – jaj! Ez a grafikus vajon tényleg ennyire nem
hallotta a kor szavát? Mikor az utca telis-tele volt tojás-Mazda
121-esekkel, szintén tojás Mitsu Coltokkal, hegyikristály-szemű Opel
Corsákkal?
Érdekes viszont, hogy a leendő S osztály leírhatatlan formájú
fényszórói milyen jól sikerültek egy 1995-ös rajzon – ennyire
plasztikusan fogalmazott volna a bennfentes újságíró? Ám ha
alaposan tanulmányozzuk a kék autóról készült képeket, rájövünk,
hogy csak a fényszórók stimmelnek. Máskülönben ez nem az 1998-as
S. A kocsi arányai, a nagy, lapos hűtőszekrény-ajtói, az
a szögletes, darabos far egyértelműen a W210-es E osztályt
mutatja. Valaki itt túlságosan is érteni akart a jövőhöz.
Viszont – milyen szívesen lettem volna fejlesztőmérnök
a BMW/Rovernél 1995-ben! Mennyit röhögtem volna azon, hogy az
összes újságíró azt hiszi: készül már a terep-BMW. A huncutok
(BMW-konstruktőrök) ugyanis az akkor már épp leváltásra érett 5-ös
kombi kaszniját tették rá a modellfrissítés utáni Land-Rover
Discovery-változat vázára. Ennek a kocsinak köze se volt az
évekkel később érkező X5-öshoz, nettó szívatásnak lehet tekinteni. Első
kézből tudom a sztorit, egy BMW-s mérnök mesélte valami jóval
későbbi bemutatón, amikor a cége már rég eladta a Rovert.
A képeket nézegetve azon is meglepődik az ember, hogy milyen sok
projekt nem valósult meg. Egy rakás fotót találtam az utcán lekapott,
már késznek látszó autókról, amelyekről aztán soha nem hallottunk
többet. Ismerős a kupé Vectra B? Vagy a Tigra kabrió? És
a 3-as BMW Touringra hasonlító, háromajtós Mercedes C-ferdehátú?
Ugye nem? Pedig már próbaköreiket futották.
És a Corsánál kisebb, golyó-Opel? Nem, nem az Agiláról
beszélek, emez sokkal szebb, de sokkal haszontalanabb.
De mi lett vajon a Daewoo Lanos valamennyi formai jegyét magán
viselő, ám méreteiben a Matiznál kisebb, filléres, háromajtós
minivel? Hiszen már létező autóról készültek képek. Berezeltek? Vagy
vízszintes irányban torzított az objektív, és összement az autó? Sose
tudjuk meg.
A rajzolókat, és az ő közreműködésük által a publikumot is
a Mercedes szívatta a leghatékonyabban. Hogy csak
a Smartnak hány futó prototípusát kapták le szegény paparazzik...
És hogy az A osztály legkevesebb tíz gúnyája mind mekkora port
kavart. Nem tudom, hogy a Mercedes vajon ennyire rettegett-e az új
vizekre evezéstől, ennyire balul ütött-e ki mindkét minije, vagy
ennyire profin megtervezte-e a marketingjét, de tény, hogy mire
a smart és az A megjelent, mindenki csak ezekről beszélt.
Nézzék meg, itt van néhány nagyon korai Smart lesifotó – hát inkább ez
Ligier segédmotoros autó, mint a megvalósult kocsi.
Inkább gátat vetek a szavak ömlésének, beszéljenek inkább
a fotók. Ha bármelyik képre kattintanak, gazdag galéria várja
önöket. Én meg ígérem, szorgalmas leszek a képaláírásokkal. Csak
ízelítőül a listából: mit szóltak volna tíz évvel ezelőtt
a VW és a Peugeot mini kabriójához? És a VW Lupóból
kisarjadó Skoda/Audi szuperminihez? De gondolom az is érdekes, hogy az
előző S40/V40-ből már 1996-ban terveztek rövidített tengelytávú
C30-ast, ami odáig jutott, hogy rendszámmal tesztelték
Svédországban.
De megtekinthető, hogy milyen csúnyának képzelte a médiás
rajzoló a világ egyik legszebb kisautóját, a
206-os Peugeot-t.
Meg hogy a Pininfarina stúdió mennyivel ügyesebben kanyarít kupét
a 406-osból, mint egy magazin rajzolója. És hogy a Lupónál
(eredetileg Picónak akarták hívni) még kabrióverzión is gondolkodott
herr Geschäftsführer, azaz Piech úr? És az a háromféle rajzolói
tanulmány a leendő Audi A8 orráról? Nekem nagyon bejön a négy
körlámpás verzió. Ha ezt választják annak idején, talán hamarább
elismerik a benga-Audit.
De borzasztó aranyos a bukókeretes Seat Ibiza kabrió,
a tökéletesen elbénázott Merci SLK is. A Fiat Coupé pedig
egyenesen döbbenetes – Chris Bangle (ő volt a tervező, ha nem
tudnák) zsenialitása már ekkor átjött: a profi grafikus dögunalmat
rajzolt, amikor a scoop fotókon letakart design-elemeket kellett
kitalálnia.
Nem akarok ujjal mutogatni senkire, hiszen anno én is ott voltam
azok között, akik nulla információból próbáltak igazinak tűnő híreket
szülni. És nem mondanám, hogy szuperprofin oldottam meg
a feladatot. De azért így, visszatekintve vicces az egész, és
meglepő, milyen jól sikerült egyik-másik rajz.
Hogy kicsit mentsem a rajzolók bőrét, nézzenek meg egy-egy
sorozatot az európai vevők által visszafojtott figyelemmel várt
Fiat Punto I, illetve a BMW 3 Compact lesifotói
közül. Képzeljék el, hogy ennyiből kellett valami hihetőt kanyarítani –
ugye nem tűnik a legjobb kenyérkeresetnek?
További cikkeink
