From: Csizmadia FerencDate: January 21, 2009 12:58:20 PM GMT+01:00To: Csíkós ZsoltSubject: Üdvözlöm! (Mégis zőccséges lettem)Tisztelt Csikós Úr!Én nagyon szeretem az írásait a humoros és viszonylag objektív hangvételük miatt, de amit ezekkel a vén roncsokkal szerencsétlenkedik, az már nagyon tré ( ugye nem kell a "tré" szó mellé kommentet írnom :-) ).

hirdetés

From: Csizmadia Ferenc Date: January 21, 2009 12:58:20 PM GMT+01:00 To: Csíkós Zsolt Subject: Üdvözlöm! (Mégis zőccséges lettem) Tisztelt Csikós Úr! Én nagyon szeretem az írásait a humoros és viszonylag objektív hangvételük miatt, de amit ezekkel a vén roncsokkal szerencsétlenkedik, az már nagyon tré ( ugye nem kell a "tré" szó mellé kommentet írnom :-) ). Nem értem miért jó ilyen vén ócskavasakkal szenvednie, ha nem a teljes restaurálás a cél, hanem a mindennapi használat. A restauráláson kívül ezeknek az autóknak kizárólag a kohóban lenne a helyük, mivel már rég kiszolgálták az idejüket. Én is autóbuzi vagyok ha így lehet kifejeznem magam, de ha egy autónak lejárt az ideje, akkor lejárt. Vagy múzeum vagy kohó. Inkább legyen mindig fiatal autója, még ha élete végéig is fizetnie kell a részleteket minduntalan, de legalább nem kell görcsölni mindig, ha el kell indulnia Önnek és a családjának otthonról. Tisztelettel Csizmadia Ferenc Polgárdi

Tisztelt Csizmadia úr!

Ahogy a mostani hitelválságot elnézem, örülök, hogy nem kell hitelt
fizetnem még autóra is a ház mellé. Szerfelett örülök. Pláne a tipikus
autóhitelt, amit eddig svájci frankban mértek.

Egyébként pedig senki nem ír soha arról, hogy egy új autó legyártása
tényszerűen öt-hét évnyi használati emissziónak megfelelő
szennyezőanyagot eredményez. Felfújt őrület, hogy ilyen gyakran
cserélgetnek autót az emberek. Pörögnie kell a gazdaságnak - amíg be
nem rágódik a csapágy, mint most. Ha úgy vesszük, a nagyobb emisszióért
cserébe én legalább nem gyártatok le magamnak új autót.

A másik, hogy nyolc évet jártam egy állólámpás Mercivel, 90 ezer
kilométert, összesen egy féknyereg és egy termosztát volt a komoly
hibája, meg hogy kétévente lakatolnunk kellett rajta egy keveset Karesz
barátommal. A legjobb hangulatban, a mai napig örömmel emlékszem vissza
minden percére azoknak a szereléseknek.

Görcsölésről szó sincs most se, a feleségem Mercedese egy
önindítóhibával tudta le az elmúlt harmincezer kilométert, sok-sok
örömteli utazással a háta mögött. Az Alfa 75-ösömnek egy izzója nem
égett ki, az alatt az év alatt, amíg nálam volt, soha egy csavart nem
húztam meg rajta, mindene működött, indult, fűtött, ment, tekerte a
motoros ablakot, szervózta a kormányt. A világ megbízhatatlanjának
tartott, minimum háromszázezret futott, 22 éves olasz rém ezt
tudta.

Nem olyan görcsölés öreg autóval járni, és ha kicsit madártávlatból
nézzük a dolgot, a gyártást is belevéve nem annyira egyértelmű, hogy
környezetszennyezőbb az új autó használatánál.

Nagyon sokat járunk külföldre ezekkel, állólámpással voltam
skandináv-balti túrán (7000 km), Hollandiában, vagy negyvenszer
Ausztriában, tízszer Szlovákiában, háromszor Horvátországban,
Olaszországban, a 190D is sokat megy külföldre - soha, egyszer nem
rohadtam le velük, nem ment el a fék, a lámpa, egy töltési hibáról
tudok csak beszámolni egy magyar(!) kisipari kábel miatt Litvániában a
réges-régi első, 1,5 milliót futott taxis állólámpásomon. Ott kicsit
vert a víz, de ilyen öreg autóval még soha nem álltam leállósávban
felforrt vízzel, sárga angyalra várva. Illetve igen, 1995-ben a Salgó
Raliról hazafelé tartva defektet kaptam, akkor nem volt mit tenni, fel
kellett tenni a pótkereket.

Meg akkor szokott velük még baj lenni, amikor épp megveszem őket, de
két-három délutánnyi matatással szinte mindig megbízhatóvá tehetők.

Ha fentiek nem jönnek át azokból a posztjaimból, amiket a Belsőségre
írok, az nagyon rossz bizonyítványt állít ki az újságírói
munkásságomról. De azért tölcsérrel ordítva nem szeretném hangoztatni
fenti nézeteket, mert vélem, hogy mindenki úgy ront/javít az életén,
ahogy neki tetszik, és amíg nem árt a társadalomnak, tegye. Jobbat tesz
a populációnak, a tébének és a halálozási ráta javulásának néhány
boldog, az életben örömöt lelő öregautós, mint ha ezeket az embereket
akaratuk ellenére számukra sterilnek tartott, a hitelek és a méregdrága
szakszervizek miatt ijesztőnek tűnő új autókba kényszeríti. Higgye el,
kevesebb stresszel, több boldogságpirulával az egyed tovább és
egészségesebben él. Egy súlyos bagós barátom szokta erre mondani: nem a
cigi öl meg, hanem az ideg.

Ha gondolja, vegye mindezt mentegetőzésnek az öregautó-szeretők
nevében az újautó-kedvelők felé.

Üdvözlettel

Csikós Zsolt

From: Csizmadia Ferenc Date: January 21, 2009 2:09:31 PM GMT+01:00 To: Csíkós Zsolt Subject: Köszönöm megtisztelő válaszát Tisztelt Csikós Úr! Köszönöm a válaszát és hogy, megvilágította személyre szólóan is a hátterét az autóvásárlási elveinek. Előző írásaiban is kiolvasható volt mi a véleménye ebben a témában, melyeknek mindig lelkes olvasója voltam. Kétségtelen, hogy egy jól karbantartott és szervízelt autóval sokáig boldogan lehet közlekedni, de el kell ismernie, hogy valamivel magasabb a meghibásodási rizikófaktor, mint egy fiatal autónál ( kivétel a francia autók :-) ). Magam is, mint fanatikus autóbuzi, bejártam európát pár éves autóimmal ( Skoda Fabia, majd Hyundai Getz ) és bizony csak élveznem kellett az utazást és gondolnom sem kellett, hogy bármi miatt megállásra kényszerülök. Nekem az autó törlesztőrészlete egyenlő a gondtalan utazással ( persze meg kell fizetni az árát ). Nem vonom kétségbe, hogy páratlan élményekkel gazdagították Önt és családját, ezek az autómatuzsálemek, de minden embernek más a fontos az életben. Nekem a jól kiszámítható és tervezhető utazás. Mint látja, az autóim nem benzinfaló szörnyek, hanem kis fogyasztású és emissziójú kisautók (tudatosan). Én így próbálom megőrizni gyermekeimnek ezt a bolygót. És ha végre valaki kifejleszt egy tisztán elektromos hajtású, használható és megfizethető árú közlekedési ezközt, boldogan váltanék rá (talán majd Obama alatt). Továbbra is lelkes olvasója: Csizmadia Ferenc Polgárdi