Egy legenda. Már megint.

2012.09.30. 13:55 Módosítva: 2012-09-30 15:29:37
Tisztára, mint a Forrest Gumpban. Bementünk egy műhelybe, és egyedi építésű, őrült autókba botlottunk, megint. Csak úgy tébláboltunk, és kiderült, nem szimplán egyedi autókra, de legendákra bukkantunk, megint. Csak azért nem esett nagyot az állam, mert közben térdre rogytam. Megint.

Mad Mike, az őrült autóvillamossági és autóátépítő-guruhoz voltunk hivatalosak egy beszélgetésre. A Galpin Auto Sportsnál, ahol Mike dolgozik, mindenféle egyedi autókat készítenek, pont olyanra, mint azt a kedves ügyfél kívánja. A kiállítótermükben csodás veteránoktól saját építésű projekt autóig minden volt, az ember csak kapkodta a fejét. Míg Mad Mike-ra vártunk, gyorsan körülnéztünk a sorok közt. Volt pár autó, ami sehogy sem akart a GAS-ről kialakult képbe beleilleni (oké, a veteránok sem voltak kimondottan Pimp My Ride-os verdák), a stílusuk egészen más kort idéz.

Tisztára, mint ha valami hatvanas-hetvenes évekbeli Revell vagy AMT katalógust lapozgattam volna. Igazi, pszichedelikus formájú, üvegszálas műanyagból készített, krómozott biszbaszokkal díszített ökörségek. Aztán az egyik autónál megvilágosodtam: basszus, ez a legendás Ed Roth autója, az Orbitron! Csak ekkor esett le, hogy olvastam is erről, az egész biztosan valamilyen hallucinogén szer hatására megszületett kocsiról.

Röviden arról, ki is volt a 2001-ben elhunyt Ed Roth. 1932-ben született, az ötvenes évek elején a légierőhöz szegődött, majd leszerelése után mindent megtett, hogy kiélje korábbi vágyát: autókkal foglalkozni. 1959-re már kész is volt az első épített autója, a Little Jewel. Ez egy 1930-as Ford A modell alapjaira épült kocsi volt, krómozott alvázzal, erősebb motorral, spéci futóművel, de meglehetősen konzervatív dizájnnal. Rögtön a Little Jewel után egy másik projektbe vágott, amely kedvéért meg is kellett váljon a Kis Ékszertől, amelynek eladásából befolyt összegből finanszírozta az Outlaw alkatrészeinek krómozását. Ez a gép már sokkal különlegesebb volt, különösen a karosszériához felhasznált alapanyag számított egzotikusnak akkoriban: üvegszálas műgyantával dolgozott. Imádta ezt az anyagot, ami könnyű, erős és jól formázható volt.

Az üvegszálas műanyagnak köszönhető, hogy annyira furcsa formájú karosszériákat készített, és autóit nagyon gyorsan megismerte egész Amerika. Annyira népszerűek voltak az általa épített szerkezetek, hogy többről készült kicsinyített másolat, a Revell is több járgányt megmintázott 1/25-ben. Hogy mennyire voltak kedveltek ezek az alkotások? Ed Roth minden modellért, amit a Revell eladott, 1 centet kapott. 1963-ban 32 000 Dollárt utaltak át a Revell bankszámlájáról Rothnak. Egy centjével az annyi mint 3 200 000 darab Ed Roth makett, csak abban az évben. Tekintélyes rajongói kör.

Az autókon túl saját tervezésű pólókat, posztereket is gyártott, amikre többek között az őáltala kitalált rajzfigurákat nyomta. Ezek általában hot rodozó, motorozó szörnyszülöttek voltak, közülük is a legnépszerűbb a gusztustalan patkány, Rat Fink. Ez a figura a hot rod kultúra szerves részévé vált. Naná, hogy én is vettem egy marék Rat Fink kulcstartót. Párat kollégáknak adtam, néhányat megtartottam, remélem Winkler és PistaBandi (ők ketten a Shitgun projekthez kaptak egy patkányos kulcstartót) kellőképpen becsben tartja a pár centes ikont.

Szóval, Ed Roth autói mellett álltunk, és én csak pislogtam. Különösen a már említett Orbitron mellett. Ez egy igazi ökörség, ami csakis a hatvanas évek marihuána füstös, LSD-bódult időszakában jöhetett létre. Ez a kocsi Roth szerint nem volt túl sikeres, a show-kon nem rajongtak érte. Talán azért, mert a sok csillivilli króm alkatrész az üvegszálas kasztni alatt volt, senki nem láthatta, és az autó védjegyévé vált fényszórókra sem volt felkészülve a közvélemény. Nem azért volt a kocsi világítása különleges, mert összesen hat lámpája volt elöl. Még az sem lett volna nehezen emészthető, hogy három fényszórót háromszögbe rendezett Roth. A trükk az volt, hogy ez a három világítótest piros, kék és zöld fényben világítottak, de egy pontra fókuszálták a fényüket. Így ott, ahová a három különböző színű nyaláb találkozott, már fehér fény világította az utat.

A kocsit aztán Roth eladta, azt sem nagyon lehetett tudni róla, hová került, míg egy lelkes amerikai hot rod és Ed Roth rajongó rá nem bukkant. Mexikóban. Juarezben, egy szexbolt előtt volt letámasztva a kocsi, mattfeketére festve, megcsonkítva. Mivel a plexi kupolája hiányzott, az emberek rendszeresen teleszemetelték. Ahogy az már lenni szokott, a gazdája nem akarta eladni az Orbitront (amelyről a komplett orr-rész hiányzott), mert hogy érzelmileg kötődik hozzá. Inkább rohasztaná a mexikói napon, puszta szeretetből. Aztán szerencsére meggyőzték a muchachót (van az a pénz), és visszakerült a torzó Kaliforniába.

Kis kitérővel, de a GAS-hez, pontosabban a tulaj Beau Boeckmanhoz keveredett, ahol restaurálták. A hiányzó alkatrészeket, díszeket igyekeztek azokkal a szakemberekkel újragyártatni, akik az eredeti autón is dolgoztak. Csak a csillogó (de alig látszó) alkatrészek krómozása negyvenezer dollárnál is többe fájt. Négy éve, 2008. október 18-án mutatták be a restaurált Orbitront, nagy hepajt csaptak, ahogy az már Kaliforniában szokás, a népek oda voltak érte, meg vissza.

Mi pedig ott álltunk az Orbitron mellett Mad Mike-kal, akinek természetesen ebben a munkában is benne volt a keze, az elektromos szereléseket ő végezte. Pár lépésre ott volt még a Globe Hopper, a Secret Weapon, a Rotar, a The Great Speckled Bird. Mind beteg, agyament show car, de volt egy igazi kakukktojás is, Ed Roth szénné pinstripe-olt és címfestett kis Honda N600-a.

Az egész gyűjteményre volt nagyjából öt percünk, sebtében készült néhány fotó, igazából fel sem fogtuk, mekkora kincsek mellett állunk. Mert ezek kultúrtörténeti emlékek, a hot rod kultúra fontos részei. Nekünk, itt talán nem sokat mondanak, de ott, ahol az autókat, motorokat magas szinten átépítőket művészekként tisztelik, és az általuk létrehozott alkotásokat sokkal többnek tartják, mint egyszerű járművek, ezeknek a gépeknek egészen más értékük van.

Találtam egy filmet, amiben feldolgozzák Ed Roth életét. Olyanok adják a hangjukat a szereplőknek, mint a Beach Boys-os Brian Wilson, Billy Gibbons a Z Z Topból, Paul Le Mat, akit az American Graffitiből ismerhetünk, meg perszehogynaná, Jay Leno. Ezeket a nagy neveket látva, ha eddig nem lett volna világos, kiderül, tényleg fontos ember volt Ed Roth.

Akit mélyebben érdekel Ed Roth munkássága, vagy az Orbitron sorsa, látogasson el a küklopsz-tekintetű autó történetét feldolgozó honlapra, illetve kattintgassa végig a hivatalos Ed „Big Daddy” Roth honlapot, rendeljen mindenféle Rat Finkes izét.