Az egyszerű dolgok működnek általában a legjobban. Oravecz Nóra még ugyan finomítaná ezt a gondolatot, de a lényeg, hogy amit tavaly Zách Danival kitaláltunk, az mindenkinek tetszett.
Pedig nem volt abban semmi különös, csak egyszerűen megpróbáltuk rendeltetésszerűen használni az autót, amit kaptunk. Arra szabtuk és arra találtuk ki ezt a receptet, megspékelve némi nehezítéssel. Így lett, hogy egy Nissan X-Traillel végigjártuk az ország pár érdekes és elfeledett katonai létesítményét, a lehető legtöbbet közlekedve toronyiránt és minimalizálva a szilárd útfelületeket. Lett is kaland annyi, hogy a mai napig emlegetjük, és lett egy amolyan túra-reality show is, amelynek során nem csak mi, hanem olvasók tízezrei is remekül szórakoztak (remélhetőleg). Ez volt a Totálsár – Keressük a bajt-túra. Ha lemaradtak róla, itt végigkövethetik dicső indulásunkat és meggyötört végnapjainkat. Estünk-keltünk koromsötét éjszakában agyagos szántóföldön, sederintettünk éjfél előtt a várpalotai lőtéren és aludtunk a semmi közepén, vagy éppen betonhangárban. Pazar volt.
Az már régen feltűnt, hogy olvasóink sokszor értékelik, ha nem mindig újautó-tesztekkel van tele a Totalcar (különben is kit érdekelnek az új autók?), hanem bizony bele-belemászunk olyan témákba is, amelyekkel napi szinten találkozunk és érdeklik a többséget. Mert máson nevetni mindig jó és mi sem vesszük magunkat túl komolyan, nem kell mindig összevont szemöldökkel élni, ez a cég ilyen. Szerencsére.
Jött azonban idén a Mazda, kedvenc kis japán márkánk azzal, hogy hű, de szeretnének valami hasonlóan elborult projektet megtámasztani egy CX 5-tel és de jó lenne, ha kitalálnánk valamit. Mi pedig ültünk az értekezleten, meredtünk magunk elé, de üveges tekintetünk mögött füstölt az agyunk.
Mert az a napnál is világosabb volt, hogy valamit ki kell, hiszen hé, emberek, ennek itt megint Totalcar-saga van, itt valaki támogatná a kreténséget, ilyen lehetőséget pedig hülyék volnánk kihagyni. Na jó, de mégis, mit csináljunk? Mert ugyanazt elsütni még egyszer amatörizmus lenne és nem is akartuk, az már megvolt, valami más kéne, valami más, jöttek az ötletek:
Menjünk ki Finnországba! Oké, de minek? Ott csak a nagy hideg van, és kalandnak is elég vékony, hogy autópályán kiautózva megnézzük Joulupukkit. Aztán mi? Meghúzzuk a szakállát? Vagy leleplezzük, ahogy szívja a denket a rönkház mögött? Nem jó.
Mi ez? Alapvetően egy szabadidőautó. Kicsit emelt, közepes méret, összkerekes, na jó, akkor mit csinálunk szabadidőnkben? Hmm... én mondjuk szívesen alszom, de az valószínűleg nem annyira érdekes, hogy egy webkamerán keresztül nézhetik, ahogy egy hétig horpasztunk (mert az világos lett, hogy ebben a hülyeségben nem maradok egyedül). Vagy elmegyünk csapatni valahová? Na, ez az autó nem arról szól. Vagy szerelünk, de az sem jó, mert új, nincs rajta mit. Persze leginkább a családjával tölti az ember a napot, de az nem való a képernyőre, a magánélettel pénzkeresést meghagyjuk az úgynevezett celebeknek...
Mit is, mit is? Baaaaszus!
Szinte egyszerre csaptunk a homlokunkra Zomborácz Ivánnal, a Totalbike-kormányossal, szabadidő-HORGÁSZAT! Menjünk el horgászni! Szuperjó, hiszen mindketten nagyon szeretünk és abban az országban, ahol a pontyoknak külön lapja van, ott nem nyúlhatunk mellé. Hiszen horgászni szinte mindenki próbált már, másrészről pedig – ahogy magunkat ismerem – messze nem csak erről szól majd a jövő hét.
Nyilván annyi csavart vittünk a dologba, hogy nem maradunk Magyarországon, hanem – teljesen egyszerű logikát követve – szétnézünk szűkebb pátriámban, a Felvidéken, azon belül is a történelmi Gömör vármegyében. Egyrészt oda érvényes az engedélyem, Iván kap vendégjegyet, Koncz Jani pedig – akit nem kell nagyon győzködni bármilyen kretén túra kapcsán – jön velünk, mert szeret utazni, imádja a természetet és remek dokumentarista. Na meg, kiderül, mennyire kopott meg a vízismeretem azóta, hogy nem jártam kedvenc kis tavaimnál (legalább nyolc éve).
Én alapvetően az a horgász vagyok, aki most már ritkán ül ki a tópartra, pedig imádom, ugyanakkor nem estem át a ló másik oldalára és teljesen jól elvagyok az old school-szerelékemmel és -módszereimmel. Soha nem érdekeltek a modern vívmányok, mint pl. a halradar, a magától bevágó orsó, a távirányítható RC-etetőhajó és a sok látványos, csipogó firlefranc, mert nekem az olyan, mint éjellátós mesterlövészpuskával vadászni. És persze gyűlölöm a bojlit is, ezt a kőkeményre préselt, szénhidrátokkal és étvágyfokozóval dúsított, gömbformájú horgászcsalit, amivel egy időben rommá mérgezték-etették a halállományt és a végeredmény az lett, hogy mást már szinte fel sem szedett a ponty, a húsuk pedig pocsék ízű lett tőle. Maradiság vagy sem, de tudtommal bizonyos helyeken már tilos is a bojlizás.
Nekem gyermekkoromból megmaradt a készülődés, ahogy apámmal áztatjuk a damilt, tisztogatjuk a Meppseket, kötözgetjük a horgokat, főzzük a krumplit és kotyvasztjuk az ánizsos kukoricát és ezek a rituálék valahogy a mai napig hozzátartoznak a horgászathoz. Legalábbis nekem. Szeretem a nyugalmat, a molyolást és a tóparti csendet estefelé, amikor csak halkan szisszen a hideg sör, és órákig nézzük ahogy a sarlós fecskék csodálatos akrobatamutatványok közepette isznak a tó vizéből, miközben ülünk a szúnyogirtó ködében.
Ne már, horgászat?
A legdurvább tévhit a horgászatról, hogy unalmas. Ez hülyeség, csak akkor unalmas, ha rosszul csinálják (mint a szex, ugye). Eleve kell hozzá a jó társaság (l. megint a szex), és nem szabad túlságosan komolyan venni. Oké, én például simán el tudok menni a technika-őrület irányába, de hát egy HÉT helyen csapágyazott orsó az legalább akkora mestermű, mint egy Öhlins-gátló, nem is beszélve egy jó szénszálas botról, de ebbe most ne menjünk bele. A lényeg, hogy az egyik legjobb időtöltés, ami során valójában lehetetlen unatkozni.
A másik tévhit, hogy a horgászatban a halfogás a lényeg. Szeretem a halat enni is, de visszaengedni valahogyan egy kicsit jobban. A vízparton ezer dologgal lehet foglalkozni, és ebből csak egy a csali belógatása. Hogy pontosan mi a jó az egészben, azt nem egy keretesben fogom megfejteni, de egészen biztos vagyok, mire hazajövünk, mindenki számára egyértelmű lesz.
És akkor talán kevesebben kérdezik majd meg, hogy miért ilyen a sisakom.
Zomborácz Iván
Mert a horgászat nekem valójában nem sport, hanem kikapcsolódás. Egy sporthorgásznak nyilván nem, de én nem vagyok az, talán Iván egy kicsit, neki van mindenféle spiccbotja, match botja és tele van sötétben világító biszbaszokkal, ráadásul már nagyon készül, pedig a kifogott halat ő sem eszi meg, ahogy én sem. Illetve de, ha netán a Sajón pergetve rárabol a villantóra pár szivárványos pisztráng (mert már ebben a pisztrángnak amúgy nagy folyóban is van ám olyan), azt ennénk, vinnénk, mert a folyami halnál finomabb nincs, talán csak a rák, de rákászni nem fogunk. Sajnos azonban a ragadozóhal-szezon még nem kezdődött el, úgyhogy rámegyünk a kapitális pontyokra vagy ha nagyon nincs semmi, dugózunk egy kicsit a partközeli, meleg vízben.
Öt nap mennyország, halpikkely, etetőanyag és tóparton alvás. Aki soha nem jutott túl a romkocsmán, sosem tudja meg, milyen gyönyörű a tó hajnalban, amikor úszik felette a pára, és mennyire pazar dolog belecsobbanni a hideg vízbe reggel. Próbálják ki, akár horgászat nélkül is, érdemes.
Szóval ennyi, megyünk és a CX-5 tetején, illetve benne fogunk élni öt napig, hárman. Nem számítok nagy sárjárásra, de alapvetően ez az autó nem a somogybabodi siratófalra készült, hanem éppen erre. Majd kiderül, mennyire válik be horgászautóként és mennyire lakható a remek kis tetősátor, amelyről a pickup4x4.hu úgy gondolta, hogy majd jól leteszteljük. Tokjában a 200+ ezer forintos sátor teljesen úgy néz ki, mint egy cimbalom, úgyhogy el is neveztük annak. Amúgy masszív aluváza van, a létrájára támaszt le és a takarót rácipzározni akkora szopás, hogy nem is vesszük le, csak lehajtjuk és jól van az úgy. Úttalan utak, tó- és folyópartok, vigyázzatok! Jövünk!
Önöknek pedig jó szórakozást kívánunk holnaptól (június 1.) péntekig (június 5.) a hét minden napján, igyekszünk rendszeresen jelentkezni itt, ebben a rovatban, illetve a Totalcar Facebook-oldalán és az Instagramon is.
Utóirat: Nyugi, unalom ellen azért van egy-két ötletünk a tarsolyban, jó lesz a Mazdának.
