Nyolcezer most, vagy több százezer később?
Szakadt az eső, fújt a szél, de hajtott a kíváncsiság: vajon kik és mivel érkeznek még ebben az időben is a gyorstalpaló vezetéstechnikai tréningünkre? Mert az összes szabad hely gyorsan megtelt, de ez sajnos nem jelent semmit, a valóságban itt az autóvezetéshez is annyian értenek, mint a labdarúgáshoz: mindenki.
Ezért is lepett meg a tény, hogy a jelentkezők háromnegyede a cudar idő ellenére tényleg eljött arra a másfél órás kis gyorstalpalónkra, amit a Groupama Tanpálya segítségével szerveztünk meg rekordidő alatt. Bevallom őszintén, nem számítottam erre idehaza, ahol a két legszerényebb sofőrt, akikkel valaha beszéltem úgy hívják, hogy Walter Csaba és Michelisz Norbert.
Ronda általánosításnak tűnhet, sajnálom, de a sok százezer levezetett kilométer még nem okvetlenül jelenti azt, hogy mindent tudunk. JelentHETI persze, de akár azt is, hogy egyszerűen csak mázlink volt. Beidegződéseinktől - pláne a rosszaktól - nagyon nehezen szabadulunk (ezt saját magamon is tapasztalom), de ez a tréning talán segít. Ha másban nem, akkor a gyakorlati úton szerzett tapasztalat-átadásban. Amit ilyen biztonságos körülmények között ritkán van alkalma kipróbálnia annak, aki úgy gondolja, hogy tanulni nem szégyen. Örülünk, hogy ennyien voltak, őszintén köszönjük, ezzel kevesebbek nem lettek, az a pici többlet pedig bőven megért nyolcezer forintot.
