Rulettkerék 3. Csapatnál, de nincs pénzed motorra?

Először is jegyezzünk meg egy fontos tudnivalót: a Bálna-Merci Rulettkerék 3. része nem ér véget ott, hogy mi innen majd egyszer hazamegyünk és kész. Szeretett hombárunkat 3-4 hónapig használjuk, simogatjuk és néha ütjük is (csak hogy el ne kényelmesedjen), majd megint karbantartjuk, mindeközben pedig változatosabbnál változatosabb feladatok elé állítjuk. Ez most egy ilyen feladat: forgatási kellék lett, eljött első nagyobb túrájára, iszonyatosan megpakolva, négy emberrel a fedélzetén és ha a Jóisten is úgy akarja, akkor megnézzük, tényleg olyan kezes-e havon, ahogy sárban. A főszerepe már megvolt, lassan készülget a hódeszkás-videónk, de erről majd Dávid számol be bővebben.

Hó sajnos nincs, így reménykednünk kell abban, hogy a ma estére ígért havazás megérkezik, hiszen akadnak errefelé szűk, kanyargós kis utak. De szárazon még fix kettőben sem csinál a bálna semmit, pedig kértünk kölcsön pár napra egy hegesztett difit is.

A jó azonban ebben az, hogy a sípálya tulajdonosa - Botond barátom – semmitől sem riad vissza és boldogan vágja hozzánk a motoros hószánt és ezt az izét, amit BikeBoard-nak hívnak. Nem néznék ki belőle, mekkora hatalmas móka és adrenalinfröccs. Pláne az első menet, melynél azt sem tudjuk, mikor mi fog történni.

A BikeBoard „villaszöge” nagyon hegyes, talán a rolleréhez hasonlítható, így meglehetősen idegesen viselkedik, viszont ha ráérzünk a helyes testtartásra (erősen hátra terhelve-dőlve) és megszokjuk, hogy ki kell várni, míg kitör ide vagy oda és csak utána kormányozzunk ellen, na akkor elképesztően jót mehet vele menni. A tempója vetekszik egy hódeszkáéval, bár kicsit macerásabb kezelni és megszokni, hogy abszolút egy vonalban vannak egymáshoz képest a lábfejeink.

Nagy segítség, hogy az első csúszótalp úgy-ahogy leköveti a talaj egyenetlenségeit, két csapon tud hosszirányban billegni.

A nagy zakótól nem kell félni, ott a friss hó, bár ha a kormány esés közben szájbaver, az nem kellemes, szóval amolyan motorosan-bringásan kell esni, olyan messzire tőle, amennyire csak lehet. Állítólag svájci találmány, de szerintem a világ legalább tucatnyi országa nyugodtan magáénak mondhatja.

Akárhogy is van, nézzék meg jól, mert ha nem is kapni minden sarkon, de egy ügyes ezermester odahaza bármikor összeüti magának. Bőven megéri azt a kis befektetett időt, mert a BikeBoard nagy fless. Biztosan nem ma csúsztunk vele utoljára.

Most gyorsan betolunk valami kiadós vacsorát (eleget ástam ahhoz, hogy azt már fizikai munkának lehessen nevezni), aztán oltjuk Dávidot, hogy készüljön el a mai nagy beszámolóval.