Golf IV: most utánad dobják

Az utolsó VW Golf IV tesztautó, ami nálam járt, egy Variant volt, a búcsúszériák közül való Ocean kivitelben. Megjelenésekor sok kolléga szidta, meg hozta hátrányba a négyest a konkurensekkel szemben, magasztalták az Opel Astra G-t, vagy akár a Citroën Xsarát, illetve a japán modelleket. Más-más hangulatú autók ezek, de alapvetően hasonló helykínálattal, komforttal, teljesítménnyel, fogyasztással és felszereltséggel.

Az utóbbi tíz évben az idő és a vásárlók döntötték el, merre hány méter, mert ha ma szétnézünk az utcán, a Golf IV mellett legfeljebb a korabeli G-Astrából láthatunk sokat, a többiek már nem meghatározók. Mindez nemcsak azon múlhat, melyik típus őrizgeti népszerűségét, de azon is, hogy ezek az autók mennyire állják a használatot, mennyire macerás a fenntartásuk. Úgy tűnik, a negyedik generációs Golf elég jól bírja.

Tizenkét éve merült fel bennem először, hogy veszek egy négyest, akkoriban a szép darabokért még kétmillió forint fölött kértek. Hat-hét éve ismét képbe került a típus, mint jellegzetes millás autó. Akkoriban 600 000 forintról indult a kínálat, a legdrágábbakért 2 milliót kertek, míg a derékhad 800 000 és 1,2 millió közt ült. Mostanra a Golf IV leért három kilóra, a derékhad 500-800 ezer közötti, másfélért a top. Kétmillió fölött is van, de ott csak egyedi esetekkel találkozni: eltévelyedett tulajok és igazán különleges autók.

Az első felbuzdulásom után végül más megoldásnál kötöttem ki, a második esetben négy hónapig kerestem hiába megfelelő állapotú Golfot reális áron. Lehet, hogy túlszűkítettem a kört, de teljesen nyitott ollóval indultam. Én bírom a négyest, sőt a leszármazott Borát is. Jó a formája, van pár jó motorja, könnyen kezelhető, jól vezethető, el lehet férni benne, jól mozog városban, de nem parás autópályán. Nézegettem Bora Variantot is, de újként nem hozták Magyarországra, így csak horror áron találtam.

A második alkalommal azért indultam neki, mert egy kései 1.4 16V-t ajánlott egy ismerősöm, hogy a sógora adná el, első tulajos, százezer kilométerrel. Elmentem kipróbálni, ránézésre kerek volt, próbára pár hibával bírt (kuplung és lengéscsillapítók), a kilométer is több volt benne az ígértnél, de azért nem vettem meg, mert amikor kiderült, hogy már van egy biztos vevő az autóra, az eladó hirtelen 200 ezer forintot dobott a korábbi árra.

Sebaj, tapasztalatnak jó volt, így tudtam meg, hogy az egynégyes motor nagyon halovány ebben a kaszniban, és aminek nincs ereje, azt jobban nyomjuk, a nagyobb igénybevétel pedig magasabb fogyasztást és gyorsabb elhasználódást eredményez.

Tovább kerestem. A hirdetések száma alapján azt gondoltam, nem lesz nehéz ügy. Ki is listáztam több szimpatikus autót, bepakoltam egy barátomat a kocsiba, mert egyedül nem veszünk autót, és hajrá. Egy orvos autója annyira elhanyagolt volt, hogy meglepődtünk: karcok, horpadások mindenütt, még a fényszórón is. A próbaúton félig rágott, penészes alma gurult ki az ülés alól, a hátsó ülést felhajtva látni lehetett az odaszóródott aprópénzekből, milyen országokban jártak. A végén pedig kiderült, hogy nem is az eladó nevén volt, hanem a testvéréét árulja. Közvetítőtől nem veszünk autót (előre kitöltött adásvételi volt a csáberő). Eljöttünk, negyed óra múlva hívott, hogy menjünk vissza, másfél kilóval olcsóbban is odaadja. Nem mentünk vissza.

Tovább a következőhöz. Volt piros cégautó kombi, egyhatos az is. Próbaúton rángat. Az eladó egyfolytában arról beszél, hogy a sok szemét óratekerő mit csinál. De ebben tuti 170 ezer van. Öt évig volt cégautó (nem a Hiltinél), ő használta, majd megvette, most pedig megveszi az újabb cégautóját, ez meg lapát. Nagyon nem kellett szorozni az éveket, elég volt ránézni az övcsatnál majdnem átszakadt biztonsági övre: akkor ilyen, ha ötmilliószor csatolják ki-be.

Az ötödik ilyen riasztó jel után eluntuk. A sztorikat is, és az egyhatosokat is. Az is gyenge. Kezdett erősen szűkülni a kínálat: kizártam a kis benzineseket. Dízeleket nem is kerestem, 10 év körüli autóknál magas futásteljesítményre lehet számítani, nem véletlenül vesznek dízelt az emberek. Már nem ingázom, 15-20 ezer kilométert megyek egy évben, a tesztautók még a mai visszafogott tesztautószám mellett is elvisznek 5-7 ezret – '98-tól 2011-ig lényegében nonstop tesztautó-használó voltam.

Igyekeztem 2000 után gyártott – tehát a keresés idején maximum 10 éves – autót találni. Emiatt a szívó egynyolcasok is kizáródtak. A választék számomra a szívó kétliteresből, az egynyolcas turbóból, valamint a VR5 és VR6-ból állt. Mindegy volt, kombi vagy nem, a Borát sem zártam ki. Utóbbiból is megnéztem párat, illetve követtem. Árban is mentem feljebb, bízva, hogy okkal kérnek többet egy-egy kocsiért.

Nem, nem okkal kértek, hanem hátha befut a madár szándékkal. Az egyikért egész Debrecenig mentem. Kétliteres benzines fapados kivitel, kurblis ablakokkal. A vásárlásban engem támogató barátom teljesen ki volt, pedig akkoriban kétliteres 4motion-t használt, Recaro belsővel, nagy navival, meg mindennel, amit csak egy golfos kívánhat, és megkapható az Ebay-en. Harmadik kocsiként még mindig megvan neki, most van benne 150 ezer kilométer, szinte tökéletes.

Szóval mondtam a kereskedőnek, hogy lemegyünk, de tényleg olyan legyen a az autó, ahogy hirdeti, illetve szóljon előre, ha mégsem. De, tényleg olyan, jött a válasz. Megkértem egy debreceni barátomat, hogy nézze meg előre a kocsit. Kijózanító fotókat küldött, de már beleéltem magam, így nem józanodtam, mentünk. A kereskedés díszhelyén állt a Golf kiglancolva, csábítóan. Túl közel mentem hozzá: egy méteren belülre. Kinyitogattuk, tényleg nem volt benne sok kilométer. Németországból hozták, pár évvel korábban.

Csak hát borultak vele, a kasznimunka sem mestervizsgára való. Próbaút közben sem volt dráma, de kijózanodtam. A kereskedő szemébe mondtam, hogy az 1,2 millióért kínált autó valójában hatkilós portéka, köszönöm. Nem sokkal azután, hogy távoztunk a kereskedésből, már csörgött is a teló. Visszahívtam a kereskedőt, felajánlotta, hogy vigyük el hétszázezerért.

Ez oké, mondtam, de szép kocsit szeretnék. Rossz érzés nélkül váltunk el, mert bár a tetőre rakott, majd feltámasztott Golf kiesett, de egy autózós nap a legjobb cimboráddal negyven fölött is jólesik. Nagy szünet következett, olyan autókat nézegettem, amelyekbe már bele sem ültem. Egy jó fotó sokat segít a vevőcsalogatásban, és én sokszor bedőltem. Aztán beesett egy hirdetés Környéről. VR6-os, összkerekes, ráadásul hatfokozatú váltóval. Próbáljuk ki, biztos széttaposott kredenc!

Szimpatikus nepper kínálta, mondta, hogy vigyük el nyugodtan egy karikára. Lemezfelnin volt az autó, ültetéssel, morcosítva. Az Audi felniket korábban eladta róla a kereskedő, mert nagyon nem jött vevő a nagymotoros Golfra. Nem volt értő a környezet, kellett a bevétel, lejjebb vitte az árat. Körbenézve jó volt a kiállása. Vigyük! És apám! Ez kell. Svájci importos, patent váltó, bika motor és fék, semmi nem kopog, nem zörög. Kulturált belső, az összkerék csodát tesz.

Tízmérföldes vigyorral szálltunk ki. Egy ott sertepertélő srác, aki épp egy Vitarát nézegetett és egy Cordobával érkezett, beszélgetésbe elegyedett velünk, mi meg lelkesen megosztottuk vele az élményünket. A kereskedőnek mondtam, hogy el ne mozduljon, hazahúzunk a pénzért és visszük a VR6-ost. Hazajöttünk és mielőtt ismét Környe felé indultunk, rátelefonáltam a kereskedőre. Okos tett volt: elnézést kérve mondta, hogy a cordobás gyerek letette a lóvét és elvitte a Golfot, amint távoztunk.

Felhívtam a srácot, hogy bár nem volt úriember, de érthető, viszont, ha gondolja rádobok egy kis pénzt, ha átengedi az autót, így mindenki boldog lesz. Mivel október volt, mondta, hogy megvárja a telet, hogy mókázhasson a 4motionnal. Tavasszal tényleg piacra dobta az autót, de félmillióval drágábban. Szerintem rászáradt, vagy kimenekült belőle, amikor eljött a vezérléscsere ideje. Cseke Zolival is többször konzultáltunk az érdekesebb, de még megvehető Golf IV-ekről. Ekkor már a VR5 vagy VR6 volt a kérdés. Zoli a hathengerest pártolta, mert az ötös ugyanannyit eszik, viszont gyengébb és ezt még a csodás hang sem feledteti.

Végül találtunk egy Bora VR5 Tiptronicot, valamelyik Dél-Pest alatti szatellitközségben, kereskedőnél. Addigra letettem a magánembertől veszek dogmáról. Méregzöld, Highline, penge állapotban. Csak egyesből nem váltott el.

A kereskedő persze megígérte, hogy másnapra jó lesz, menjünk vissza. Visszamentünk, csak kicsit korábban. A srác ott tépett fel-alá a főúton, hogy bemelegedjen a technika. Begurultunk, elhoztuk a Borát, melegen tényleg szépen váltott. Visszavittük, majd ismét visszamentünk. Hidegen nem váltott. Nagy csábítás volt pedig, de lemondtam róla. Biztos meredek előélete volt a kocsinak, amit igazolt a forgalmi is. Az előző tulaj: BM Elhárítás.

Volt egy etalon, lekövethető múltú Golf VR5 is. Forgattam a gondolatot, de sokat kért az eladó, én pedig VR6-ot kívántam. Ezután tettem le a nekem való Golf IV kereséséről, belefutottam a mostani Passat B5.5-ömbe és rögtön megvettem. Prózai lecsengése a kalandnak, hogy éppen egy kék VR6-os Borát mentünk megnézni, amikor a szomszéd telepen, csupa öt év körüli prémiumautó közt kiszúrtam az akkor már tizenéves Passat 1,8T-t. De ez egy másik történet.

Aki hasonló kalandba vágna, és most szeretne negyedik generációs Golfot venni, nem árt, ha tud néhány dolgot. A futómű viszonylag egyszerű, olcsón javítható. Az autóhoz rengeteg az alkatrész, bontott is, utángyártott is. Csak a 4motion hátsó futóműve drága, független, több lengőkaros rendszer, és ez legutóbbi információm szerint csak gyári alkatrészekkel etethető, így bőven százezres kör. A VR5 és VR6 specifikus alkatrészek és a Tiptronic váltók javítása szintén elég drága, ezeket csak elszántaknak ajánlom, ráadásul a 4motion kipufogórendszere is más, mint az elsőkerékhajtású változatoké.

Amúgy a most is több száz eladó példányban kínált Golf IV esetében is élvezhetjük a nagy darabszámú német konfekcióautók előnyeit, mert a mechanikus alkatrészek mellett olcsó a szélvédő és a kasznielemek is. A Golfok pusztulása nagyrészt arányos a futott kilométerekkel, így a jellegzetes kopásos dolgokat nem mondanám.

Ha nem volt törött a kiválasztott autó, sokáig nem fog rohadni, majd a küszöbök eleje és az első sárvédők hátsó-alsó csücske indul, vagy inkább indult meg a legtöbb esetben. Ezeknek gyárilag nem oldották meg jól a vízelvezetését, így a műanyag kerékdob mögött megáll a mocsok, tárolja a vizet, akadályozza az átszellőzést. Ha tehát valaki itt ép Golfot talál, vagy már kijavíttatta, arra figyeljen, hogy minden tavasszal szedje ki a kerékdob-betétet és tisztítsa ki környékét, így nem lesz többet küszöbeleji rozsdagondja.

Újkorukban az egyhatos, benzines változatoknak volt váltónyűgje, de ennyi idő alatt az már kijött, a későbbieknél meg javított a gyár a szerkezeten. A Golfokkal manapság nagyon jól lehet legózni, mert sokféle felszereltség, kerekek, futóművek pakolhatók ide-oda, ízlés-igény-bátorság szerint. Annyit hordanak most be bontani, hogy lehet is válogatni a ritka extrákból, mint a kétdines fejegység, a sportülés, a spéci színű (legális) hátsó lámpa, a duplaindexes xenon, az amcsi szélességjelző és még sorolhatnánk. Aki a gyári állapotot keresi, az is kishibásból szépen összeilleszthet egy etalon Golfot.

A benzinesek közül az 1,4 és 1,6 literesek használati módtól függően 6-8,5 liter között fogyasztanak, az egynyolcas, szívómotorosok 7-9-et, a turbó 7-12-t. A VR5 nyakal, 9-14 liter a reális, a VR6 8-14 liter. Automatával mind több 15 százalékkal. A kétliteres szívó 8-10 literen áll meg száz kilométerenként, a 4motion is 15 százaléknyi többletfogyasztást jelent, és levesz a teljesítményből,  ami elsősorban a kétliteresnél érezhető. Az 1,9 TDI-k nagyon sokat bírnak, de már sok köztük a mókolt darab, már csak a koruk miatt is. Ha jól működnek, országúton 4,5 liter is elérhető, városban se megy 7 fölé, kivéve persze a felhúzott darabok.

Vásárláskor figyelni kell, hogy a nagy hengerűrtartalmú és teljesítményű altípusok átírási költsége is magasabb, ugyanígy a biztosítás és az adó. Az én sztorimhoz hasonlóan hosszú keresésre kel számítani, mert nagy a kínálat, csodák nincsenek; ezek a kocsik egyre elhasználtabbak, a legfiatalabb is több mint tízéves. Még akkor is kell a szerencse egy jó darabhoz, ha a kínálat nagy hányadát jelentő kisebb benzinesek, vagy a szintén gyakori TDI-k állnak a keresés fókuszában.