Használt Octavia TDI-rehab

Ellinkeskedve viszont minden nem ismert hiba többletköltség címkét kap. Ez azért se szerencsés, mert az ember elkezd rossz szájízzel gondolni az autóra, bármennyire is szereti amúgy a kocsikat. Ilyen sztorikból születnek a tuti vételek, mikor rákölti az új tulaj a rákölteni valót, majd minden észérv ellenére, amint lábra áll a kocsi, túl is ad rajta: és ez a legtöbbször csak érzelmi döntés, holott az autó igazán nem szívat meg, csak kéri a neki járót. A következő tulaj meg jól jár, hiszen a javítási költségek a legritkább esetben érvényesíthetők az eladási árban – hacsak nem azokkal csökkentett árért vette már meg a javításokat elvégző-végeztető első vevő.

A lényeg, hogy ott álltam a 2005-ös évjáratú, 250 ezer km felett futott Skoda Octavia TDI-vel, és olyan javítási ajánlatokkal, amelyek hol alulról súrolták a félmilliót, hol át is lépték azt. Nem vidám, ismerve a kocsi piaci értékét. A természetes első dacreakció: akkor essél szét. De persze nem: megcsináltattam a termosztátot, az olajcsere szervizt, és kapott téligumizásnál új kerékcsavarokat a szétnyűtt fejű kerékőrök helyett, majd leálltam. Jöttek volna nagyobb költségek. De ott állt még az előző autóm, a kék VW Passat, amibe jól esett beleülni.

A fordulatot az hozta, amikor megvették a Passatot. A Skoda vált az egyedüli autóvá, így az új érzelmi reakció: akkor gyere, talpra állítalak! Egyrészt folytattam a szervizkeresést és alkatrészfelhajtást, hogy a lehető legkedvezőbb áron (direkt nem mondok olcsót, mert nem szoktam alkatrészminőségen, vagy javítási nívón spórolni) legyek túl a feladatokon. E feladatok a következők voltak: első futómű lengőkarjainak a cseréje, féltengely-gumiharangok cseréje, EGR-szelep – eddig egyik se nagy történet. A nagy falat a kettős tömegű lendkerék cseréje. Ráadásként egy-két olajfolyás, nyiszorgó hátsó szilentek, kopott ajtóakasztók szerepeltek még a listán.

Mivel úgy április végéig betábláztam magam tesztautókkal, addig csak molyolgattam a kocsin. Elvittem barátomhoz, aki történetesen autómosót-kozmetikát üzemeltet a Lurdyban, és két napig otthagytam a nagyon elhanyagolt jószágot. Polírozták az egész karosszériát, eltüntették a karcokat, kapott teljes belső takarítást és a dolgok koronájaként egy kerámia bevonatot, amitől olyan szép lesz a fénye, és könnyű lemosni, még a madárbombát is. Megvettem az ajtóhatárolókat (gyárit) is, mondjuk azóta a csomagtartóba vannak, nem raktam még be.

Kitakarítottam a motorteret egy langyos januári napon, hogy ne ússzon a mocsokban. Jó is hogy megtettem, mert két hét múlva, mikor beálltak a mínuszok, lekönyökölt az akku. Kapott újat – azt nem mondom, hogy nem szentségeltem közben, ugyanis a kocsibeállónkban a kocsi orra fölé belóg egy tetőtartó keresztgerenda, amitől csak kb. harmadáig nyitható a géptető, odébb tolni a kocsit nem lehetett (mert hát DSG), és ha nincs szufla, akkor reteszel P-ben. Visszaragasztottam a hűtőfolyadék-utántöltés után a hűtőmaszkot elhagyó fém fogat, és felraktam egy nem törött rendszámtáblatartót.

Kezdett tavaszodni, eljött az aktív légkondihasználat ideje is, így azt is kitisztítottam fertőtlenítő spray-vel. Közben kutattam alkatrészek után, pontosabban a kettős tömegűt kerestem jó áron. És igen, tudom, hogy a kézi váltós TDI-hez 70 rugóért már van, de ez DSG-s, így nincs hetvenezerért, és eleinte a duplájáért sem. 200 és 350 ezer Ft közötti árajánlatokat kaptam. Majd kedvezménnyel lejutottam 167 ezerig. Majd találtam Sachs-ot 135 ezer körül: végül később ez került bele.

Közben gyűltek a szervizajánlatok, valami mindenhol hibázott. Vagy az alkatrész volt jó áron a munka drágán, vagy fordítva, vagy mindkettő drága volt. Féltengely-gumiharangot, ami azért valljuk be nem egy ördöngös alkatrész, kiajánlottak gyárit 16 ezerért darabját. De olyan is volt, hogy a lengőkar-, gumiharang-, lendkerék cseréért háromszor számolták fel a futómű bontás-összerakás óradíját. Kezdtem vakarni a fejem, hogy vagy én vagyok nagy tévedésben, vagy ez az Octavia egy álcázott Bentley, legalábbis ami a javítási költségeit illeti.

De egyre szigorúbban szorongatott a helyzet, hogy döntsek, mert szerencsétlen rossz kettős tömegű miatt már a kocsi rázott, remegett, csilingelt, az első futómű meg már egy kavicsra hajtva is kopogássorozattal reagált, és közben lelki szemeimmel láttam a szakadt gumiharangon bejutó homokszemeket, amelyek éppen a csukló belsejét rágják szét.

Végül szakmai tanácsért írtam a debreceni ABT szerviznek, nekik régebben Angyalföldön is volt egy nagyon patent szervizük, jó szerelőkkel, oda jártam, csak megszűnt. Igazán csak azért írtam, hogy tegyen helyre a szervizvezető, hogy tényleg így elszálltak az árak, én tévedtem el, vagy csak rosszul kerestem. Válaszul kaptam egy mindenkit alulmúló árajánlatot, és anélkül, hogy mondtam volna, azzal a Sachs kettős tömegűvel. 215 ezerről szólt az ajánlat, ez még útiköltséggel is 80 ezerrel volt olcsóbb minden addiginál.

Egy korán kelés belefér, csak bírja addig a gépezet, ne a megváltás előtt hulljon szét. Így a tesztautó dömping kifutásával májusban már útban is voltam Debrecenbe. Vállalták, hogy ha nyitásra érek, akkor zárásra kész lesz a kocsi. Közben fotóztam a munkát, meg kaptam egy üres irodát, ahol dolgozhattam is, és oda rendeltem a pizzát, az is belefért.

Az autót gyorsan szétdöntötték. Szerencsére a gumiharangok a tengely oldali tövüknél szakadtak el, így nem hordták ki a zsírt, és nem jutott be mocsok. Mielőtt kicserélték volna megkérdezték, mehet-e rá egy spéci univerzális harang: persze, hogy mehet, de mitől spéci? Attól, hogy olyan rugalmas, nyúlós gumi, hogy a csukló levétele nélkül egy pneumatikus tágító eszközzel ráhúzható a tengelyre. Zseniális, ha már kint van a tengely kb. 10 perc a csere az újrazsírzással együtt.

Ebéd előtt már kint volt a váltó, és megérkeztek a cseredarabok. Közben a motortér útban lévő elemeinek kipakolásakor előkerült egy lekötött tuningbox is, azt teljesen kikötöttük: mint utóbb kiderült hibás darab volt, amely külföldön okozott leállást az előző tulajnak. Közben a szerelők vizsgálták a leszedett lendkereket, mert hát a hibát nem ők állapították meg, én mentem kész igénylistával. Ha nem az a hibajelenségek okozója, akkor tovább kell gondolni a dolgot.

De rendesen odavolt már a régi lendkerék, kotyogott vidáman. Előkerült a dobozból az új. Mondtam, hogy gyorsan nézzük meg, hol gyártották, mert van egy Kínát megjelölő tippem. És persze, hogy ott, mert mit nem ott? Mindegy, legyen jó. A mérete rendben volt, nem is lötyögött, így mehetett a helyére. A futóműből elöl nem mentek kukába a lengőkarok, mert a gömbfejek jók rajtuk, a szilentek közül is csak hármat kellett cserélni, ez jó hír volt, 200 ezer alá ment a fizetnivaló. A hátsó szilenteknek még a nyárigumizásnál, amit épp magam csináltam, megszavaztam újabb üzemidőt, mert nem látom drámainak az állapotukat, se szakadás, se durva repedezettség, kiverődésnek sem volt nyoma – és a nyiszorgást is abbahagyták, de azért figyelek rájuk.

A műszak végére tényleg összeállt a Skoda, még kapott egy futóműállítást és mehettem egy próbakörre. Mintha egy másik autóba ültem volna: a rázkódásból a normál dízelség maradt, a futóműkopogások eltűntek, hát így is lehet élni? Rendeztem a számlát és elindultam. Végre nyomhattam neki, nem csak spórolós 110-zel (nálam éppen óvatos, mert annyira rossz hangokat adott már, bár biztosan túl érzékeny is vagyok ilyesmire).

Hazaérkezve feltűnt, hogy a nagyobb utazósebesség ellenére is javult a fogyasztás. Mielőtt elkiabáltam volna figyelési időszakot rendeltem el: de igaz, jó 2 decivel lejjebb ment. Úgy látszik ennyibe került, hogy a lendkerék épp a kiegyensúlyozottság helyett kiegyensúlyozatlanságot, és ezzel a motornak többletmunkát okozott.

A megvásárlás óta 11 ezer km-t tettem az autóba. Szeptember végétől a májusi szervizig körülbelül 5000-et, a többit azóta: a nyár egyrészt kalandozósabb, másrészt csak egy tesztautót hoztam el azóta. Összegezve a megvásárlási és átírási költségen felül a megvásárlása óta 320 ezer Ft ment szervizköltségre. De az EGR-szelep probléma még fennáll, és két hete leszakadt a bal hátsó ablak: ha szétszedem, akkor kicserélem majd az ajtóhatárolókat is. Megvan a motor hátulján az olajszivárgás is. Eddig egyszer töltöttem utána olajat, az olajcsereszerviz után kb. 10 ezer km-rel július közepén kért fél liter rátöltést. Tehát azért maradt még feladat, ha a legsürgetőbbeken túl is van az autó.