Autóbérlés egy dollárért?

Többször is szemezgettem már az autókölcsönzéssel, hiszen kellő utánajárással és előretervezéssel racionális döntés is lehet a bérlés. Főleg akkor van benne fantázia, ha nagyobb társaság szeretne utazni, ráadásul külföldön. Nagy európai körtúrám tervezése során leltem a car relocation fogalmára, ami olyan közvetítőcégeket takar, amelyeknél alig néhány dollárért lehet autót bérelni. De miért éri meg ez nekik?

Ezek a cégek csak felismerték, hogy az autókölcsönzőknek nagy fejfájást tudnak okozni azok az ügyfelek, akik kizárólag egy irányba bérlenek autót (tehát nem viszik vissza a felvételi pontra). Ilyen esetben a kölcsönzőcégeknek kell valahogyan megoldaniuk, hogy a központi helyeiken hiányzó autóikat pótolják. Persze a kölcsönzőcégek sem hülyék, az így keletkező szállítási költségeket belekalkulálják a hagyományos kölcsönzésnél jellemzően magasabb bérleti díjakba, de azokban az országokban, ahol nagy távolságokat kell levezetni, ez még így is elég komoly logisztikai feladat.

Ilyen országok például Új-Zéland, Ausztrália és az USA, ahol a Transfercar is működik. Az oldalukon lévő listából csak ki kell választanunk a nekünk tetsző útvonalat, és aztán kezdődhet is álomszerű road trip, gyakran lakóautóval, és valóban néhány dollárért. Igen, sok helyen a cégek még az autóban lévő egy tank benzint is ingyen adják. Attól sem kell tartani, hogy valami gatya állapotú autót kapunk, hiszen hagyományos autókölcsönző cégek dolgoznak együtt az ilyen közvetítő szolgáltatókkal, így az interneten fellelhető vélemények szerint is jellemzően pár tízezer kilométert futott autókba ülhet a bérlő. Az alábbi képen például egy két éves Toyota Corollát kell elszállítani Kalispellből Seattle-be öt nap alatt, öt dollárért. Létezik jobb üzlet?

Ahogy a Transfercar oldala is írja, ez igazi win-win szituáció, de nem árt azért résen lenni. Fontos, hogy a kölcsönző szeressen vezetni, hiszen a fenti példa esetében összesen 515 mérföldről van szó, tehát átszámítva napi 165 kilométert kell vezetni. Nem vészes, de nem árt felkészülni az idegen ország közlekedési szabályaiból, és bár a legtöbb helyen elfogadják a magyar jogosítványt, jobb ha kéznél van egy lefordított példány az egyszerűbb ügyintézéshez.

Minden autón van biztosítás, de a helyszínen azért fontos a részleteiről a konkrét bérbeadó céget is megkérdezni, hiszen különleges konstrukció ide vagy oda, továbbra is hagyományos autóbérlésről van szó. Átvétel előtt alaposan nézzük át az autót, és ha kell, jegyzőkönyveztessük a hibákat, készítsünk saját fotókat. Már csak azért sem érdemes félvállról venni a dolgot, mert magas önrészű biztosításnál csúnya összegekbe kerülhet akár egy ártatlan kavicsfelverődés is. A legtöbb cég relatíve alacsony összegekért ajánl az alapnál több mindenre kiterjedő biztosítást. Elméletileg még kauciót sem kell fizetni az autómozgatásért, de azért a Transfercar apróbetűjében csak találni egy olyan megjegyzést, hogy a náluk szerződött partnerek közül egynél akad ilyen díjtétel. Szerencsére az sem túl magas, 75 dollárnyi (~21 ezer forint) összeg.

Felénk nem jellemző az olcsó autómozgatás

Próbáltam Európában is keresni hasonlót, de a svéd DriveBacken és az angol Driiveme-n kívül csak egy orosz oldalt találtam. Haraszti Géza, a Magyar Autókölcsönzők Szövetségének (MAKSZ) elnöke szerint ezek a szolgáltatások valóban működnek, de Európában (és főleg Magyarországon) nem jellemző, mert a kölcsönzések  túlnyomó része a legnagyobb városok köré orientálódik, így viszonylag kevés a hatókörön kívül ragadt autó.

Azért adott egy jó autóbérlési ötletet azoknak, akik a jelölt országokon kívül, de Európán belül szeretnének a weboldalak horrorisztikus összegeinél olcsóbban bérautózni. Habár, ahogy a cikk elején említettem, a kölcsönzőcégek igyekeznek beépíteni az árba a határátlépéssel járó logisztikai költségeket, sok esetben még így is nehézségeket okoz számukra egy-egy külföldön ragadt autó visszahozatala. Ezért érdemes kölcsönzés előtt körbetelefonálni néhány helyen, így akár egyedi kedvezményeket is kifoghatunk.