Mindenki tudta előre, hogy nem ússza meg a kocsi sérülés nélkül a szállítást. Nem az volt a kérdés, kell-e majd javítani rajta, hanem az, hogy mit. Mert bármennyire is nehezemre esett elhinni, de ezen az életnagyságú Lego-autón tényleg semelyik elem nincs ragasztva. És ez azzal jár, hogy ha sok száz, esetleg ezer kilométeren keresztül zötykölődik egy teherautó platóján, akkor tuti, hogy kisebb-nagyobb darabok és alkatrészek le fognak rázódni róla.
És ha még csak lerázódhatnának róla. Nem látszik rajta, de ez az autó totálkárból lett újraépítve. Én biztosan szívrohamot kaptam volna, amikor az amerikai körútról haza (Prágába, mert a Chiron tervező- és építőcsapata cseh) érkezett vagy fél éve, a csomagolást kibontva egy rommá tört autót találtak. Valahol, a szállítás során – a villás targoncával mozgatás közben, esetleg a repülő került turbulenciába – megbillenhetett a raklap, amire rögzítették, és a fél Chiron elemeire hullott.
A csehek elmesélték, hogy elég sokáig fájhatott a fejük, mert az eredeti csapat, amelyik tervezte és építette, már nincs együtt, így kifejezetten ezért kellett összevadászni, akit csak lehetett, és persze voltak olyanok is, akik semmit nem tudtak arról, hogyan is állt össze eredetileg a kocsi. És persze hiába lett elég ember, így is három hétig tartott, míg gatyába rázták és megint Chiron formájú lett.
Arra azért kíváncsi lennék, hogyan is nézett ki a biztosítónak leadott kárbejelentő. Nem is az érdekelne, hogyan rajzolták meg a kék-sárgán a baleset körülményeit, hiszen szállítás közben valahol történt az eset. Hanem hogy mikor bejelölgették kis nyilakkal, hogy akkor itt, meg itt, meg itt sérült, és hogy gyakorlatilag kettétört a teljes hátsólámpa (ami az egyik legbonyolultabb egység, ráadásul tele van ledekkel és elektronikával), hogyan nevezték meg az alkatrészeket. Szétesett húszezer 4×2-es kocka, meg eltörött 140 darab 8×1-es? Persze, ez marhaság, hiszen szinte csak Technic alkatrészekből áll, ezeket szerintem ember nincs, aki névről be tudja azonosítani, csak cikkszámok alapján lehet.
És hát azért a kárfelvevő arcát is megnéztem volna, amikor szóltak neki, hogy van itt egy szállítási sérült autó. „Oké, semmi gond, megoldom” De ez egy különleges autó. „Persze, mindenki azt mondja a sajátjára.” De ez egy Bugatti Chiron. „Egy mi????” Igen, az. És van még egy apróság. Lego-alkatrészekből van megépítve. Nagyjából ez lehetett a pillanat, amikor lefagyott az emberünk agya – én biztosan beteget jelentettem volna.
Hiába is kérdeztem, nem sikerült semmilyen csellel sem kinyerni a csehekből az infót, hogy mégis, amikor a szállítási biztosítást kötik, mekkora értéket mondanak be. Az azért mindenesetre beszédes, hogy csak a négy eredeti Bugatti Chiron felnire mondtak 90 ezer eurót. Ehhez még hozzáadjuk a speciális Michelinek (285/30 ZR20 ill. 355/25 ZR21) árát, és egy nem is olyan rossz ház áránál tartunk. Az összes többi (2304 villanymotor, a kb. 1 millió egyéb alkatrész, meg ugye az irtózatos mennyiségű tervezés és építésre fordított munkaóra) már csak erre jön rá.
Na, ha mindezeket tudjuk, nem is tűnik felesleges túlzásnak a lerakodáshoz megrendelt három targonca, két béka, a hozzájuk tartozó 5 szakember, meg a folyamatosan tág pupillával figyelő, minden rendellenes zajra összerezzenő legósok aggódása. Azt itt megjegyezném, hogy a targoncások elképesztő profizmusa már ott kezdődött, ahogy megjelentek. Mindenkin vadonatúj kobak, láthatósági mellény, munkaruha, munkavédelmi csuka, az összes targonca patika tisztaságú, a nagyoknak a gumikerekei egyenként lekenve gumiápolóval. Mert ha már fényképek és videó is készül róluk (saját stábot is hoztak, mert ezt a feladatot ők is meg akarták örökíteni), nézzen ki minden és mindenki patentul.
Minden el volt tervezve a Westendbe szállításhoz. Hová állnak a targoncák, amikor megérkezik a kamion, azt hová kell leparkolni, hogy szépen, biztonságosan le lehessen emelni a Chiront, melyik rámpán gurítsák le az aluljáróba, hol melyik targoncával váltják a másikat. A rakodási területet jó előre körbe kordonozták, kitáblázták. Csak egyre nem számítottak. Hogy valaki annyira csak ott hajlandó parkolni, hogy konkrétan az egyetlen résbe, ahol le lehetne gurítani a raklapot (és az aluljáróba le tudna hajtani a mentő, vagy bárki más), szépen, akkurátusan letámasztotta az autóját. Tehát: újratervezés.
Kő profik voltak a Jungheinrich-es srácok, egy pillanatig nem volt káromkodás, feszülés. Volt egy feladat, amit meg kellett oldani. És ha két és fél óra alatt is, de megoldották. Voltak olyan pontok az útvonalban, ahol szó szerint centikre a faltól kellett a másfél tonnás Chiront tartó, vagy öt méter hosszú, minimum két méter széles raklappal tetriszezni. De karcolás, hiba nélkül megoldották. Igaz, így, hogy a kb. 500 méteres távot két és fél óra alatt sikerült megtenni, nem hivatalosan ez lett a világ leglassabb Bugattija - bár tény, hogy ezt a címet már korábban is kiérdemelhette volna, hiszen önerőből maximum 30 km/órás sebességre képes.
A végén büszkén pózoltak egyet a Chironnal a sárga munkavédelmi kobakos srácok, aztán targoncára pattantak, és huss. Csak a mostanra már sok tízezer kilométert utazott, de csak párat futott, sokat látott gigantikus játékautó maradt ott hajnali fél háromkor, meg egy marék cseh legós, akiknek az volt a feladata, hogy a leszerelt és időközben lepotyogott elemeket, alkatrészeket a helyére tegye.
És itt jött el az én pillanatom. Mert az oké, megértem, hogy nem lehet beleülni a Chironba. Azt is értem, hogy nem lehet vezetni. Ezeket az ember elfogadja, nem kezd el ovisként toporzékolni. De basszus, az kizárt, hogy mikor ennyi Lego-alkatrész hever előttem, nem fogom addig visszatartani a levegőt, amíg meg nem engedik, hogy én is legózhassak. Akkor inkább lila fejjel elájulok, az biztos is.
Szerencsére nem volt szükség kényszerítőeszközök bevetésére (pedig már azon is gondolkoztam, hogy, mint Ullmann Mónika „Az égigérő fű”-ben, fejhangon addig visítok, míg a tanácselnök meg nem elégeli a dolgot, és aláírja az engedélyt.
De a srácok jó fejek voltak, nem csak azt hagyták, hogy pár apróságot a helyére pattinthassak (a szétesett kilincset én magam sem vállaltam volna, az azért egy nagyon bonyolult alkatrész), de az egyik legszebb alkatrész, a jobb oldali visszapillantó elektromos bekötését és az egésznek a helyére csúsztatását is megengedték. És közben csak egy egészen kicsit fehéredett el az arcuk, mikor a második próbálkozásra sem sikerült helyére tenni a tükröt. De harmadikra, miután eligazgattam a kábeleket, csont nélkül a helyére került.
Azt hiszem, hogy egyszerű halandó ennél nagyobb legóügyi élményt nem nagyon szerezhet az életben. Mert Legolandbe bárki elutazhat. A legdrágább készleteket is megveheti, csak pénz kérdése. De a világon egyetlen, életnagyságú, nagyjából megfizethetetlen értékű bődületes Chiron-modell összeszerelésében csak nagyon keveseknek lehetett része. Simán megérte éjjel háromig fent maradni. Még akkor is, ha nyolckor már tárgyalásra, aztán tízre épp a Chiron-kiállítás megnyitójára kellett rohanni. Három óra alvás egyhuzamban, kisgyerekes szülők szerint isteni adomány.
Azért meg kell hagyni, elég jó érzés volt látni a lepellel betakart Chiront, és tudni, hogy nem csak láthattam, már akkor, amikor szinte senki, de a kis kezeimmel is érinthettem – amit egyébként MINDENKINEK szigorúan tilos, erre a standon folyamatosan figyelnek is. Aki legózni akar, azoknak ott a játszósarok, mindenki kiélheti a vágyait. A lepel lerántása után Hanula Barna mesélt egy keveset a Chiron motorjának a fejlesztéséről. Ugyanis a TC-olvasók számára ismerős mérnöknek sok köze volt az eredetileg a Veyronba tervezett, aztán a Chironba finoman továbbfejlesztett motor tervezéséhez fejlesztéséhez (ha többet akarsz megtudni a dologról, hallgassad meg a vonatkozó Égésteret).
Egyébként ebben az egész Chiron-projektben az az egyik legklasszabb dolog, hogy már MEGINT nyerhet tőlünk valaki egy irtózatosan menő Lego Technic Chiron készletet. És most még csak arra sincs szükség, hogy valami elképesztően kreatív és megdöbbentő modellt építs. Csak menj el a Westendbe, szeptember 16. és 22. között, nézd meg a kiállított Chiront. De jó alaposan. És válasszad ki a neked legjobban tetsző részletet. Bármit. És fotózzad le. Aztán töltsed fel az Instagramra, és írjad le mellé egy rövid indoklásban, miért az a kedvenc részleted. Aztán tegyél mellé egy #totalcar és egy #bugattitakarok hashtaget. Ezt legkésőbb 2019. szeptember 23. nulla óráig van időd. Aztán a szerkesztőségi sanzonbizottságunk átnézi ezeket, és a nekünk legjobban tetsző kép és indoklás feltöltője szeptember 24-én nyer egy Bugatti Chiront. Ilyen egyszerű.
