Dugó van? Akkor megyünk a mezőn át!

Brománia, 3. nap

2019.10.03. 17:11

A Torda és Brassó közti 170 kilométerre 3,5 órát szántuk. Ismerjük a román közlekedést, tudtuk, hogy a legnagyobb részét kamionok mögött fogjuk tölteni 70-nel, így indokolt volt a ráhagyás. Haladtunk békésen, ha 90-nel mentünk, akkor is mindenki le akart gyúrni, ha 110-zel akkor is. Én sem szeretek tötymörögni, de itt tényleg mindenki rohan, ha csak egy milliméternyi hely adódott, rántották ki a kormányt, és trepni gáz, ahol a két sofőr nem látta egymás szeme színét, az nem is volt necces előzés. Nem is értem hogy nincs kilométerenként baleset.

Épp ezen gondolkodtunk, amikor beálltunk egy tartálykocsi mögé, amiből szivárgott a gázolaj. Utóbbi csak szerencsétlen mellékkörülmény, az jobban aggasztott, hogy egy négy kilométeres sor végén álltunk, mert komoly baleset történt. Némi tanakodás és Google Maps után úgy éreztük, a földút a legjobb megoldás, amin kikerülhetjük. És azért ebben van rizikó: oké, ügyes terepen, sőt, elég jó gumi van rajta, felező, diffizár, hasonlók. De egy idegen országban találomra menni, egy ki tudja, hány éves Google-felvétel alapján, hát, nem voltunk biztosak a dologban.

Aztán szerencsére kiderült, nemcsak mi döntöttünk így, Daciától Audi S5-ig mindennel nekivágtak a dűlőnek. Szerencsétlen karaván, egyes alapjáraton a döcögött egy szétmosott földúton, gyakran tengelyig süllyedve. Az egyik kanyarban elfogyott a türelmünk, kihúztuk az elhagyott tarlóra, és végigelőztük a sort, vagyis arra használtuk a Raptort, amire való: rossz úton, gyorsan mentünk.

A következő dombon egy bácsi integetett, hogy ne menjünk tovább, baj van, de mire odaértünk, kiderült, hogy egy A4-es Audi ült fel, mondjuk ő még jól járt a T4-es Transporterhez képest, ami begurult a domb tövébe a bokrok közé, de annyira, hogy ki sem tudtuk húzni. Végül egy óra késés jött össze a kerülővel és a dugóban ácsorgással.

Amint megérkeztünk Brassóba, indultunk terepezni. Dan, a vezetőnk egy ilyen céget működtet, embereket visz terepjárózni és/vagy bringázni, kézenfekvő volt, hogy nem magunktól állunk neki eltévedni. A környező hegyek nagy része védett terület, ezért kell a vezető, hogy megmutassa, hol szabad autózni. Ő egy Land Rover Defender 110-essel jött, mivel egy terepjáró nem terepjáró. Bár a Raptor elég keménynek hat, a Defender mellett látszott, hogy terepre egyszerűen más kell. A Landi simán elférne a platónkon, épp ezért ahol mi már a tükröket hajtottuk be és centizgettünk, ott Dan kényelmesen gurult át.

Ez egy szolidabban átalakított autó, csörlő van rajta, és vascsövek a küszöb mentén, hogy tudjon min csúszni, meg persze az emelt futómű. Csak a középső osztóműve zárható, de így is olyan magabiztos, hogy égett az arcunk a 16 milliós technikában. Ide fürge, kicsi autó kell, a pickup, pláne, ha így kiszélesítik egyszerűen anatómiájánál fogva alkalmatlan. Megoldottuk, persze, csak közel sem olyan könnyedséggel, mint a Defender. Ettől függetlenül öröm volt végre egy terepezésre alkalmas autóval terepre jönni, amin kivételesen még terepgumi is volt.

Szép mackósan másztunk át a sziklákon, csak a két oldalsó fellépőt hajítottam volna le szívem szerint, azok gyakran leértek. Ebben a száraz időben viszont nem volt olyan emelkedő, amit kettes-felezőben ne másztunk volna meg, amíg ért le kerék, a Raptor ment. Az egyetlen ukáz az volt, hogy a meredek mászások előtt húzzuk le az ablakot, mert akkor könnyebb kimászni egy borulás után. És nemcsak a Raptor mászott mackósan, de a mackó is: tőlünk nagyjából 25 méterre tűnt fel, békésen ment fel egy dombon. Én nyilván futottam, amikor megláttam, hiszen amióta ilyen helyekre járok, azóta hallgatom, hogy milyen veszélyesek. Hát, ez nem volt az, ahogy jött, békésen tova is tűnt.

Brassó csodálatos, a város maga 600 méteren fekszik, és 1800-2000 méter magas hegyek veszik körbe. A főtér és sétálóutcák tele vannak élettel, mindenhol árusok, boltok, és rengeteg kebabos. Sokkal szívderítőbb a hangulata mint Tordának, de terepezés végén Dan elvitt minket egy kisebb cigány faluba, ami viszont úgy nézett ki, hogy én már attól rosszul éreztem magam, hogy a abba a földi paradicsomba dobott le a gólya, amit Magyarországnak hívnak. Ha azt hitték, otthon komolyak a vagyoni különbségek, jöjjenek el erre.

A túrát a Ford Magyarország támogatta.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.