Ennél jobban nem kezdheted a napot!

A Los Angeles-i Petesen Automotive Museum a világ egyik legnagyobb és legrangosabb autógyűjteménye

A Los Angeles-i Petersen Automotive Museum a világ egyik legnagyobb és legrangosabb autógyűjteménye. Az épületet 1962-ben húzták fel Welton Becket tervei alapján, s eredetileg a japán Seibu áruházlánc egyik külföldi outletje volt egy darabig. A sajtómágnás Robert Petersen 1992-ben azért vette meg az épületet, mert ablaktalansága miatt jól védettek benne a tárgyak. 125 millió dollárt költött az épületre, 100 másikat a benne levő kiállításra - akkor Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

1951-es Nash-Healey sportkocsi, 125 lóerős, sorhatos motorral. Ahogy a kiállítási táblán szerepel: "...ez biztosította, hogy Amerika vezető szerepben maradjon a háború utáni, nagyteljesítményű sportkocsik piacán". Hát... Szerintem többen emlékeznek a Jaguar XK120-ra, Triumph TR2-esre, MG TC-re, de még az Allardokra is, mint erre a 104 példányban készült csodabogárra. Amihez mellesleg az első évben az angol Panelcraft, a maradék háromban az olasz Pinin Farina készítette a karosszériákat, a futómű-fék pedig szintén angol volt benne. Csak a motor és a váltó jött a Nash-től, nehéz is volt, mint a dög Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A Petersen Múzeum legfelső szintjén a motorizáció történetét mutatják be, kiemelten kezelve a kaliforniai múlthoz kapcsolódó járműveket

A Petersen Museum legfelső szintjén a motorizáció történetét mutatják be, kiemelten kezelve a kaliforniai múlthoz kapcsolódó járműveket. Ezt a Salsbury robogót 1947-ben gyártották Pomonában (Kalifornia), kezelése a pedálok miatt jobban hasonlított az autókéhoz, mint más motoroké. 400 példány készült a hat lóerős, mandarinzselé színű áramvonalból Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A Bangert Teverbaugh-Kirkland Special 1957-ből. A bonneville-i sebességi rekordversenyekre építette John Teverbaugh és Robert Kirkland, a vékony és erős króm-molibdén csővázra pedig a hollywoodi Bangert Enterprises húzott üvegszálas műanyag karosszériát. 300 lóerős V8-asával 281,8 km/h-s sebességre volt képes Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A Bangert izé-izé (elég volt egyszer leírni...) különlegessége, hogy készítői ezen használtak először fékezőernyőt - itt már a tárcsafékek kiegészítésére. Azóta a felszerelés kötelező a bonneville-i futamokon, igaz, ma már nem egyszerű ejtőernyőkből készítik, hanem spéci cuccokat használnak Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Mercury D-528 tanulmányautó 1955-ből. Különféle biztonsági, világítástechnikai, légkondicionálási és szerkezettani vizsgálatok céljából készült Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Az 528-as nevet azért kapta, mert ez volt a Ford 528. tanulmánya, de más elsőségeket is tud. A márka (a Ford anyakonszern egészét jelenti ez itt) ekkor próbálkozott először műanyag karosszériával, B oszlop nélküli tetőszerkezettel Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A D-528 belső tanulmány maradt, de pár évvel később eladták a Paramount Filmstúdiónak, ahol Beldone - akkor már így hívták a kocsit - több filmben szerepelt. A bal és a jobb hátsó szárnya felnyitható, a bal alatt az üzemanyagtank, a jobb alatt a pótkerék lakik, ugyanis a Ford itt először megpróbálkozott klímaberendezéssel, de annak párologtatója akkora helyet foglalt, hogy mindent ki kellett költöztetni a csomagtartóból Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A Studebaker Avanti az USA legfincsibb luxusautója volt. 289 köbinches, azaz 4,7 literes, V8-as motorja kompresszorral hozta a 289 lóerőt - ilyen, amikor a számok bűvöletében dolgoznak a mérnökök. Tényleg csodálatos autó volt, 1962-es megjelenésekor a leggyorsabb a világon a szériagyártottak között - elméletileg 286 km/h-ra volt képes és gyakorlatilag 29 sebességi rekordot döntött meg Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Karosszériáját a híres Raymond Loewy tervezte. 20 ezret akartak eladni belőle, de végül csak valami 1500 példány készült, ezek ma a gyűjtők által nagy becsben tartott kincsek. A kiállított példány egyike az utolsóknak. A típus gyártása a Studebaker 1963-as összeomlásával ért véget, de a különféle utódcégek egészen 2006-ig készítették az Avantit Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ezt a formát sokszor viszont lehetett látni az 50-es évek sportautó-fotóin, mert a torinói Ghia-stúdióban ennek a receptnek különféle megvalósulásait tették rá a Fiat 8V Supersonic-ra, a Jaguar Supersonicra meg erre, az 1954-es Plymouth Explorerre Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Bőr, króm, alumínium, háromküllős fakormány mellkastörő középső dísszel - minden, ami az ötvenes évek közepén egy drága európai sportkocsi kelléktárába tartozott, még ha ez amerikai is. A rádió gombjai rejtettek Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Érdekes, hogy ebbe a nyilvánvalóan méregdrágán megvalósítható autóba a Chryslernél csupán egy sorhatos, 110 lóerős motort tettek, amikor még a hasonló Fiat is nyolc hengerrel ment Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Még mindig az ötvenes évek, még mindig amerikai-európai koprodukció: a Dodge Z-250 1953-ban készült és a Bertone-stúdióban készült a formaterve

Még mindig az ötvenes évek, még mindig amerikai-európai koprodukció: a Dodge Z-250 1953-ban készült és a Bertone-stúdióban alkották a formatervét Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Amerika loholt a sportautó-vásárlók után, akik a háború utáni három évtizedben jellemzően európai sportautókat kerestek, mert azok jobbak és élvezetesebbek voltak

Amerika loholt a sportautó-vásárlók után, akik a háború utáni három évtizedben jellemzően európai kocsikat kerestek, mert azok jobbak és élvezetesebbek voltak. A Dodge Storm Z-250-esnek nem véletlenül annyira régi kontinens-stílusban készült a beltere Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Mint szinte minden amerikai gyártó az összes sportkocsijával, a Dodge is belefutott a lehetetlen ellentmondásba: kicsi autót nem akart, de a nagy meg nehéz volt

Mint szinte minden amerikai gyártó az összes sportkocsijával, a Dodge is belefutott a lehetetlen ellentmondásba: kicsi autót nem akart, a nagy meg nehéz volt. A Stormnak éppen ezért lett volna egy elegánsabb (értsd: ólomnehéz) utcai és egy könnyű versenykarosszériája is, ezeket pedig négy csavar oldásával cserélni lehetett volna. Naná, hogy a brutális gyártási költségeket meglátva, elvetették az egész jármű ötletét Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

És igen, az igazi, kaliforniai autó, a Volkswagen Bogár-alapú homokfutó, azaz a buggy Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Kalifornia autós szempontból mindig is nagyon befogadó volt, egész történetében jól megfért itt amerikai, európai, később japán és koreai jármű is. A Bogár is hamar, már az ötvenes évek közepén elterjedt errefelé, a hatvanas évek füvön és LSD-n élő nemzedékének pedig kapóra jöttek az akkor már öregecske Folkszik a mindenféle vízióik megvalósításához Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ez amúgy egyike az elég ritka, zárt karosszériás buggyknak, persze helyi építés Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A világ egyik legritkább és legérdekesebb Fordja (sőt általában - autója) ez. Igen egy GT40-es, abból is a MkIII-as verzió, annak a hét példánynak az egyike, amit nem versenypályára, hanem utcai használatra készítettek. Puhább futómű, párnázottabb belső tér, 4,7 literes, 306 lóerős motor, Maserati-féle légkürtök, némi csomagtartó és kényelmesebb fejtámlák jelentették a polgáriasodást itt. 1967-es Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Íme a bizonyíték, hogy az amerikai akkor is chopperen akar ülni, ha versenymotort tervez és maga is versenyző. A 2002-ben készült Alligator A-6-ost a legendás Dan Gurney (Indy 500) tervezte, váza szénszálas műanyagból van. Pont úgy kell rajta ülni, mint egy chopperen Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Tanulmányok az ötvenes évekből a felső szinten

Tanulmányok az ötvenes évekből a Petersen felső szintjén. Féllel lejjebb a hot rodok vannak, lent a filmekben szereplő autók, a pincében pedig, csak tárlatvezetéses formában, a Vaultban a legdurvább érdekességek százai láthatók. Jellemző, hogy délután háromkor kezdődött volna ott egy turnus, nekünk viszont pont akkor indult vissza a buszunk Los Angeles túlsó felébe. Ami nem kicsi, amúgy Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Honda C100-as 1961-ből, amit a Petersenben egyszerűen "50"-nek neveznek. Azokat az amerikaiakat ültette két kerékre, akik korábban el se tudták képzelni, hogy ilyenre vetemednének - de a Cubot könnyű volt használni, keveset fogyasztott, nem lett tőle büdös és piszkos a ruha, soha nem döglött be és nem került sokba. Új életérzést adott Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

1967-es Shelby Long Super Snake dragster, talán a legszebb, amit ebben a műfajban valaha készítettek Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Komolyan vették a borulókeretet már ötvenhárom évvel ezelőtt is. Persze azoknál a sebességeknél nem ártott - már ez is 450 km/h fölötti tempókat tudott Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A pilóta lényegében a diffi mögött ül, s azért van benne ilyen kormány, mert úgyse kell tekerni, csak maximum kicsit billegtetni. A tekerés egyenlő lenne a halállal Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Tényleg csak ennyi az első futómű, nincs is rá sok szükség, mert szinte mindent a hátsó kerekek végeznek, az összes terhelést azok kapják Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Íme, a hétliteres, kompresszoros Ford Cammer blokk, amivel hat másodperc alatti negyedmérföldeket tudott a Snake Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Akinek perverziója a tűtesor, az most kap egy képet, amin elidőzhet... Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ezt a Ray Brown roadstert 1945 és 1946 között építette névadója, egy tizenhét éves csávó egy 1932-es Fordból, egyébként az Eddie Meyer Engineering Company-nek dolgozott Hollywoodban. 1948-ban eladta a kocsit, amit a következő tulaj pár évet még használt, majd negyven évre elfeledkezett róla. Így maradt meg teljesen eredeti állapotban, még tizenegy darab futamcetli is járt mellé. Azért persze Amerikában vagyunk, tehát nem úszta meg így se a restaurálást. 100 lóerős, oldalt szelepelt Ford V8-as viszi Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Bill Stroppe legendás autóversenyző volt a negyvenes évektől a hetvenes évekig bezárólag, emellett versenyautókat tervezett, s a Ford dicsőséges 1951-52-es Carrera Panamericanán való szerepléseinél ő volt a csapatfőnök. Ezt az Mercury Maraudert is az ő utasításai alapján készítették fel NASCAR-versenyzésre 1964-ben Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Valami házi tákolmány ez, vagy miért néz ki így? Hát, majdnem. Ford Model A Roadsternek indult 1929-ben, aztán egy bizonyos Tony Nancy (1933-ban született), aki 15 éves korától egész életében hot rodokat épített, a kezei közé kaparintotta és megcsinálta belőle az első legendás "22 Jr."-t, amit utána sok, hasonló nevű követett, mind híres lett. Az itt látható autó különlegességei: könnyített váz, oldalt szelepelt, V8-as, 7,4 literes Buick-blokk Italmeccanica kompresszorral és három Stromberg karburátorral Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ezt a fura ufót két olyan csávó készítette, akik 1937-ben ott voltak a ma is élő és létező, sebességi rekordkísérleteket felügyelő és szervező Southern California Timing Association (SCTA) alapításánál. A King & Hansen "hasitasi-versenyautó" (Belly Tank Racer) karosszériája egy nehézbombázó kiegészítő alsó üzemanyagtartályából készült, s 1939-es, oldalt szelepelt Ford-blokk hajtotta, amin Edelbrock & Winfield tuning volt. 118,89 mph, azaz 191,4 km/h volt a legjobb eredménye a 2,3 literes motorból Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Frank Kurtis egy másik kaliforniai versenylegenda. Franjo Kureticként született egy horvát-amerikai családba, s a háború után Glendale-ben kezdte építeni versenyautóit, amelyek 1950-55 között minden Indy 500-at megnyertek. Ez az 1947-es Kurtis Kraft azonban nem Indy-versenykocsi, hanem egy midget (törpe) racer, ilyenekkel laza talajú, emelt kanyaros oválpályákon versenyeztek anno. 110 lóerős Offenhauser sornégyes hajtotta, Mellette egy 1924-es Miller 122 versenyautó Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Láb földbe gyökerez. A custom-király Gene Winfield egyik legnagyobb alakítása az aszimmetrikus Dressed for Drama nevű, 1963-ban készült autó. Alapja egy 1946-os Ford Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ez a keskeny, fedett katlan a vezetőfülke, beszállni a karosszéria e részének felemelésével lehet. Botkormány alert! Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Hátulról látszik igazán, mennyire végtelenül kretén ez az autó. És rémesen szexis Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A világ egyik legismertebb custom-autója ez, ráadásul a világ legismertebb customautó-készítőinek munkája. Az 1951-es Mercury, azaz a "Hirohata Merc" George és Sam Barris egy korai, 1952-es kreálmánya. Hibátlan Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A "Hirohata Merc" tetejét vágták, a tetőoszlopait megdöntötték, a karosszériát megültették

A "Hirohata Merc" tetejét vágták, a tetőoszlopait megdöntötték, a karosszériáját megültették Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ha már lúd, legyen kövér-alapon a Mercury orrába egy 5,4 literes Cadillac-motort tettek. Csak megjegyzem - ez konszernek közötti házasítás (Ford-GM) Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Bár a Barris-féle Mercury mellett áll, az 1948-as Cadillac Sedanette Cadzzilla jóval későbbi, 1988-as építés, a megrendelője ZZ Topból ismert Billy F Gibbons gitáros, a tervezője Larry Erickson, készítője pedig a híres Boyd Coddington, ismét csak egy nagy név a szakmában

Bár a Barris-féle Mercury mellett áll, és még hasonlít is rá, az 1948-as Cadillac Sedanette Cadzzilla jóval későbbi, 1988-as építés, a megrendelője ZZ Topból ismert Billy F Gibbons gitáros, tervezője Larry Erickson, készítője pedig a híres Boyd Coddington, ismét csak egy nagy név a szakmában Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Innen irányítja Gibbons a létező legnagyobb amerikai széria-V8-assal, egy Cadillac-féle 8,2 literessel szerelt Cadzzilláját. Nem mondom, hogy nem álltam itt vagy öt percet. Áhítat Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Egy japán horrorfilm, a Godzilla adta az inspirációt a kocsi átalakításához, ezért is lett a neve CadZZilla. No meg mert a névben így benne lehet a ZZ Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Kilenc éven át készült ez a rendhagyó lowrider - mert az effélét ugye, általában az ötvenes évek vége és a hetvenes évek közepe között készült amerikai tepsikből alkotják, nem ilyen csőrös vénségekből

Kilenc éven át készült ez a rendhagyó lowrider - mert az effélét ugye, általában az ötvenes évek vége és a hetvenes évek közepe között gyártott amerikai tepsikből alkotják, nem ilyen csőrös vénségekből Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Mario de Alba Sr. negyven éve készíti díjnyertes lowridereit - ebbe az 1936-os Chevrolet Master Deluxe-ba 2002-ben kezdett bele. A motor egy 5,7 literes Chevy-V8-as 290 lóerővel. Egy pillanatra érdemes szemügyre venni a California-style díszítéseket a motortérben Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Befordított keresőlámpa cirádákkal - ez is bevált stílusjegy Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Oké, látjuk, hogy a Chrysler PT Cruiser milyen vonalak mentén készült, de ami ebben a Chevyben van, az agyzsibbasztó -art deco, pimp, plush, minden találkozik itt Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Csak a fényezés árából egy jóféle új autót lehetne venni Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Dupla antenna, csak mert vagány Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ez konkrétan az a lowrider, amely a jelenségre felhívta az amerikai nép figyelmét

Ez konkrétan (majdnem) az a lowrider, amely a jelenségre felhívta az amerikai nép figyelmét. Az 1974-ben épített (valójában 1964-ben készült) Chevrolet Impala, azaz a Gypsy Rose ugyanis annak a "Chico and the Man" című szappanoperának az intrójában szerepelt, amely az első mexikói-amerikai környezetbe ültetett sorozat volt az USA filmgyártásának történetében Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Túlzás, túlzás, túlzás. De nem mondanám, hogy nem kéne, basszus Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

A Gypsy Rose kis híján megsemmisült egy balesetben, de a fanatikusok oly nagyra tartották, hogy poraiból megmentették - ebben a mostaniban már csak alkatrészek vannak az eredetiből, de kinézetre ugyanolyan Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Innen érthető már, miért cigányrózsa a neve az autónak

Innen érthető már, miért cigányrózsa a neve Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Az Amerika Legszebb Roadster címének nyertese 1988-ból

Az Amerika Legszebb Roadstere cím nyertese 1988-ból. Ez az 1932-es Ford Model 18 Roadster már a teljes acélkarosszériás korszakból származik (azaz nincs benne fa), s versenyfutómű van alatta Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Készítője Ermie Immerso, a kocsi neve pedig Orange Twist Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ezen borzasztó sokat dolgoztak. Az eredeti, oldalt szelepelt (SV, azaz flathead) V8-as ős-motorra Ardun hengerfejeket tettek, ezáltal felülszelepelt lett (OHV), majd kézi munkával előállítottak egy szívórendszert, amely hat darab Stromberg karburátort fogad Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Új találkozik régivel egy többszörös díjnyertes roadsterben

Új találkozik régivel egy többszörösen díjnyertes roadsterben. A Lakeside Rods & Rides cég mániás tervezői beleásták magukat a hotrod-készítés gyökereibe, s hosszas munkával szintetizáltak egy csővázas autót, amely az 1935-ös Ford Roadsterek jegyeit viseli Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Az egész autón végigmegy a könnycsepp-motívum és az aranyflitteres bevonatolás. Simán lehetett volna rettenetesen ízléstelen, de valójában az ember legszívesebben odahúzna egy kényelmes fotelt és nézné napokig a Radster nevű, 2006-ra elkészült autót Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Egy kis eligazítás, hogy el ne vesszünk a sok kaliforniai stílusirányzat útvesztőjében Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Bocsánat, az előbbi csak az útmutató tábla fele volt, itt a másik Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Régi, hot-rodokat sztároló amerikai újságok címlapjai a Dressed for Drama motorházfedele fölött Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ez az 1932-es Ford Roadster szerepelt a 2008-as Vasemberben és a 2010-es Vasember 2-ben, mint a még bohém Tony Stark (Robert Downey Jr.) autója Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ilyen egy SV, azaz oldalt szelepelt, azaz Flathead Ford-V8-as a teljes pompájában Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

És akkor el az amerikaiaktól, jöjjön valami más. A hetvenes évek talán legismertebb tanulmányautója volt ez a Bertone-stúdióban készült Lancia Stratos HF Zero Concept Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Mivel nem nagyon fértek volna el rajta ajtók, a két utas a felnyíló szélvédőn át tudott az utastérbe lépni. Működő autó, vannak képek róla, ahogy a forgalomban tesztelik Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Persze ennek az autónak semmi köze a később szériagyártásban is megvalósult Lancia Stratoshoz. Azaz igen - mindkettőt a Bertonénél rajzolták meg Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Számtalan autómodell emlékezett meg erről a döbbenetről, amely 1970-ben készült. Akkor még senki nem tudta, hogy pár évvel később már minden szupersportkocsi nagyjából ilyen szögletes és sima formájú lesz Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Amikor az alufelni-készítés átcsap művészetbe Fotó: Csikós Zsolt / Totalcar

Ennél jobban nem kezdheted a napot!

Petersen Automotive Museum, Los Angeles

Lapozgató

Ennél jobban nem kezdheted a napot!

Petersen Automotive Museum, Los Angeles