Jobban járnánk, ha gyerekek(nek) terveznék a városokat?
Egyre több várostervező hisz a kids designed cities koncepcióban, melynek lényege, hogy a gyerekek ötleteit nem csak a játszóterek, hanem komplexebb parkok, közlekedési szituációk, épületek tervezésénél is felhasználják. Gumicsont vagy Szent Grál a gyerek/családbarát város?
Öngerjesztő folyamatban vagyunk
Sok szülő panaszkodik arra, hogy a gyereke nem mozdul ki és egész nap valamilyen kütyüt nyomkod. Jó dolog, ha van idő elmenni a gyerekkel valahová, de milyen programlehetőségek várják a kisebbeket amikor nincs idő vagy energia a közös programra? Szerencsés esetben van egy park elfogadható gyalog- esetleg bringatávolságra, minden más helyzetben eléggé korlátozottak a lehetőségek.
Talán néhányan demagógnak fognak tartani, hogy ezzel a példával jövök, de úgy érzem, nem vagyok túl öreg és túl fiatal sem ahhoz, hogy tőlem hiteles legyen az észrevétel.
Kertvárosi környéken nőttem fel (XV. kerület), gyerekkorom derekáig még csak aszfaltozva sem volt az utcánk, de lehetett kint játszani. Kevés volt az utcán parkoló autó, és a forgalom akkor sem lett elviselhetetlen, mikor a gödröket tükörsima út váltotta fel – focizásnál, tollasozásnál a klasszikus te figyelsz mögém, én figyelek mögéd felállás simán működött. Ma ez már elképzelhetetlen lenne, sok esetben parkolóhelyet is alig találni a rengeteg autótól, és soha nem játszik kint senki.
Állítólag a felnőttek élete jobbá vált, mert sokkal többen engedhetik meg maguknak az autót, cserébe viszont mindenki mástól helyet és lehetőséget vettek el. Semmiképpen sem varrnám az összes felelősséget az autótartásra, hiszen miután vége lett a kint bandázós időszakomnak én is a Midtown Madness-t (és később a Gran Turismót, rFactort) függtem a gép előtt, de mit várunk, ha sok esetben meg sem teremtjük a fiatalabbaknak az alternatívát? Lehetőségeket nem csak a fiatalok szeretnének, elég csak a kommentszekciókat nézni: sok autóhasználó úgy gondolja, akkor teszi le a kocsiját, ha lesz alternatíva. Az alternatíva természetesen valami távoli ismeretlen jövőben jön el, a kifogások pedig végtelenek, de ez egy másik sztori. A lényeg, hogy egy hajóban evezünk, változást nem a gyakran vizionált hangos kisebbség szeretné, hanem mi, és a fiatalok sem a jövő városlakói, hanem a jelené.
Példák gyerekek által tervezett városrészekre
Az előző mondat már nem tőlem, hanem Mara Mintzer urbanistától származik, aki előadásában elmesélte, hogyan vonták be a gyerekeket a coloradói Boulder egyik új parkjának tervezésébe. A teljesen elvetemült, megvalósíthatatlan gyerekfantáziák mellett bőven akadtak olyanok is, amelyekre nem csak egy gyerek, hanem egy bármilyen korú ember örömmel csettintett volna.
Nem kell bonyolult dolgokra gondolni: sokan színesebb házakat, utcabútorokat, valamint több és érdekesebb játékot kívántak, illetve szerették volna könnyebben elérni a parkot keresztező folyót. Szóba került a biztonság is: szerették volna, ha gyalogosan és kerékpárral könnyen elérhető a park, amiben természetesen a lehető legtöbb a zöldfelület. A parkban sok minden mellett végül lombkoronaház, gyalogos híd, kerékpárút, homokos folyópart, de télen még korcsolyapálya is épült. A projektről bővebben ide kattintva olvashatsz.
Máshol is próbálkoznak vele
A gyerekbarát koncepciót többen városszinten is megfogalmazták. Enrique Peñalosa, Bogotá polgármestere úgy fogalmazott, hogy a gyerek egyfajta indikátor.
"Ha a gyerekek számára sikeres várost építünk, mindenki Számára sikeres várost építünk."
Regnálása alatt rengeteg kerékpárút épült, az autómentes napon simán lezárnak 120 kilométernyi utat, és igen komoly buszkorridorokat létesítettek duplacsuklós járművekkel. Mindezt abban a városban teszik, amelyben olyan durva az autóhasználat, hogy rendszeresen az élen szerepel a világ legforgalmasabb városainak listáin. Bogotában egyébként külön múzeumot is építettek gyerekek számára.
Azokban a városokban a legjobb élni, ahol...
A mondatot sokféleképpen be lehet fejezni. Van, aki szerint a jó (és biztonságos) város indikátora a kerékpározás, mások szerint abban a városban jó élni, ahol jó gyereket nevelni. Az érdekesség az, hogy ezekben a listákban általában elég nagy az átfedés: Koppenhága, Amszterdam, Helsinki, Oslo mind olyan városok, ahol nem csak az életszínvonal nagy, de jó gyerekként és kerékpárosként is létezni.
A gyerekek ötleteire támaszkodna a híres koppenhágai urbanista, Mikael Colville-Andersen is. Andersen a Life Sized Cities dokusorozata alapján létrehozta a Kids Sized Cities programot, ahol gyerekeket kérdez arról, hogy milyen várost szeretnének maguknak. A program támogatására készített kvízben főleg a területfelosztásról és a közlekedésről esik szó, de a feleletválasztós kérdések mellett kirakós játékokon és rajzolós feladatokon keresztül is bevonják a gyerekeket.
További bringás tartalmakért látogass el a Flowcycle magazin oldalára!
Tovább az oldalraTényleg jobb lesz nekünk ettől?
Biztosan sokan felteszik magukban a kérdést, hogy a színes házak vagy utcabútorok valóban sokat hozzátesznek-e a mindennapjainkhoz - ezt mindenki döntse el maga. Abban viszont szerintem nincs köztünk véleménykülönbség, hogy több zöldterületen szívesebben létezünk. Hogy a babakocsisok számára ideálisabb utcai környezet és az alacsonyabbra tett gombok, kapaszkodók egyúttal a mozgásukban korlátozottaknak is élhetőbb várost eredményeznek. Ha a fiatalok számára jobb, olcsóbb tömegközlekedési, szórakozási, étkezési lehetőségeket teremtünk, azzal sok esetben az idősebbeknek is élhetőbb várost teremtünk. Jelenleg sok esetben igen nagy felháborodás övezi a forgalomcsillapítással, parkolóhely elvétellel, vagy kerékpársáv létesítéssel kapcsolatos intézkedéseket, pedig nem szabad elfelejteni, hogy a magyar városlakók többsége nem autóval közlekedik. Mi a jobb mérőszám a fejlesztési irányra, ha nem ez?
