Így néz ki fél évszázad technológiai fejlődése

Nehéz elhelyezni a belső égésű motort a technológiák családfáján, az érintőképernyőhöz képest öreg, az ásóbothoz mérten viszont koravén gyerek még. Noha óriási fejlődésen ment keresztül a szűk kétszáz éves története során, kinézetre alig változott.

A versenymotorok a közútra szánt rokonaik teljesítményének sokszorosára képesek, a beléjük fektetett rengeteg munkaóra, a szakértelem és a technológia az avatatlan szem előtt mégis rejtve marad: motor, motor. A bal oldali 2,4 literes V8-as, amit 2013-ban szállított a Cosworth a Marussia csapatnak, de korábban a Williams, a HRT, a Virgin és a Lotus autóiban is dolgozott a “CA” jelzésű motor, futamot viszont egyiküknek sem sikerült nyerni.

Ettől függetlenül a CA technológiai remek, a motor elsőként ért el 20000-es maximális fordulatot a sorozatban (ehhez a megengedett legnagyobb furat és rövid löket kellett), mielőtt 2013-ban 18000-re csökkentették a limitet. A 20000-es fordulat mellett a dugattyúk maximális gyorsulása 10616 g, a forgattyúcsapokra pedig egyenként 5947 kg-nak megfelelő terhelés nehezedett. (Itt vannak a 2006-os motor specifikációi.)

Az ükapa, az 1967-es Cosworth DFV 2990 cm3-s szintén szívó V8, a CA-nál jóval sikeresebb volt, 155 futamgyőzelmet jegyez, melyek közül az utolsót 1983-ban aratta vele Keke Rosberg Monacóban, ám a konkurens turbómotorok miatt a DFV kezdte elveszíteni versenyképességét. 400 lőerőt tudott leadni 9000-es fordulaton, ezt a későbbiek folyamán lassan 11200-ra emelték.

A képeket először Matt Grant, a Modatek (a Cosworth alkatrész-beszállítója) társ-tulajdonosa tette közzé a Twitteren, a jól tükrözik a versenyeket (is) uraló súlycsökkentő trendet.