Ezek a kínaiak mindent lemásolnak

2021.04.01. 17:02

A harmadik akkus csavarozó tönkremenetelének pillanatában a magyar kisiparos kelet felé fordul, s viszkózusat csuláz. Ez a lidülös kínai szar, ez. Szerencsére nem hazai sajátosság az ilyen lágy sinofóbia, a világ összetartó focicsapatként utálja az apró ázsiai cserediákot, mert hát kicsike, alattomos, sok van belőle, és olyan szorgosan rugdalja a gólokat a világgazdaság hálójába, mint Tsubasa kapitány... ácsi, az másik ország.

Akinek nincs meg, a Tsubasa kapitány egy focistákról szóló japán rajzfilm, amit nálunk a 90-es években vetítettek valamelyik matinéban, tudják, ez az, amelyikben tojás alakúvá torzul a labda és a lövések nyomán úgy görbül a tér, mint a TAO-pénzek röppályája. A két ország közti párhuzam azért áll, mert Kínával ellentétben Japánt minimum tisztelet övezi, és tartja magát a vak népi bölcsesség, hogy ami jappán, az föltétlen jó (Sony, Panasonic, Canon, Nikon, Toyota, Mitsubishi, Epson, Yamaha, stb), épp csak az nem pereg a nép nyelvén, hogy a második világháború utáni 20-30 évben a Made in Japan is ugyanolyan szitokszó volt, ugyanolyan ócska szarokat jelentett, mint ma a Made in China.

Az ok egyszerű: prosperáló iparágba másoláson keresztül vezet a legkönnyebb út. Konkrét példának ott a fotográfia, amiben anno a németek és a svédek vitték a prímet, de a hatvanas években melléjük szegődött néhány japán figura. Némi jegyzetelés után köszönték szépen a segítséget, és előbb mennyiségben, aztán minőségben is felnőttek a konkurensekhez, akik így lassan visszaszorultak az elefántcsonttorony-szegmensbe (ld. Leica, Hasselblad). A japán autókkal sem volt ez másként, de most csak néhány képet teszek ide megerősítésként, bővebben erről az időszakról majd egy külön cikkben. Közben ne hagyjuk magunkban felbugyogni a nyugati büszkeséget, a jelenség globális: az amerikaiak európai autós újságokból lestek, közben mindenki XS-es amerikai akart lenni, a németek az angolokról másoltak - az eredetiség esetleges vendég az iparban.

Kína viszont több szempontból is speciális helyzetben van, de a gyökerek felfejtése előtt érdemes áttekinteni, miből áll a hamisítványok palettája. Mindenből. Nem csoda, ha egyszer komplett régiók rendezkedtek be arra, hogy meglévő termékeket fejtsenek vissza mérnöki szinten (reverse engineering), de talán még szemléletesebb, ha azt mondom, nem csak másoló város van, de másolt is: az osztrák Hallstattot kopizták, majd illesztették be a kínai Huizhou közepébe, mert az wirklich szükséges ottan. Megjegyzendő, hogy a normál, szerzői jogot sértő eseteken túl vannak valóban veszélyes pofátlanságok, 2004-ben hamisított tápszertől halt meg 12 csecsemő, 2006-ban pedig 9 ember halt bele egy bizonyos injekcióba, amelynek egyik összetevője (propilén-glikol) kalózvállalattól származott.

Ahhoz, hogy megértsük, miért születnek meg egyáltalán ezek a termékek (Totalcar lévén különös tekintettel leszünk a lopott arcú autókra), tudni kell, hogy a másolás nem újkori gyakorlat, csak időközben a kapitalizmus termékké tette a szerzői jogot, ami a távol-keleti kollektivizmusban nagyjából értelmezhetetlen kapcsolat. A gyökere a konfuciánus hagyományokból indul, ami jobb kézről a konformitással, bal kézről pedig a tanuló-mester viszonnyal gátolja az eredetiséget, az innovációt.

És amikor azon csodálkozunk, hogy a Baross téri kínai kajálda tulajdonosa miért jár neonzöld Corvette-tel és E60 M5-tel, akkor érdemes felidézni, hogy a társadalmi kontextus miatt a kínai fogyasztó sokszor irracionálisan viszonyul a luxus-termékhez: a márka elengedhetetlen eszköz a fogyasztó társadalmi státuszának megerősítéséhez (tisztelt adóellenőröknek mondom, ennek már vagy tíz éve, rég bezárt a hely). Ha ezt megszorozzuk az országban uralkodó tetemes vagyoni különbségekkel és az elterjedt szegénységgel, nagyjából megkapjuk a hamisítványok óriási piacának egyik eredőjét (2016-ban a globális hamisítvány-piac a 461 milliárd dolláros becsült forgalmával meghaladta a drog-biznisz értékét). Nálunk sem ismeretlen a jelenség, mert hát villantani, aztat erőn felül is kell. A különbség csak annyi, hogy Kínában sokkal nagyobb az ez irányú társadalmi nyomás, és rendelkezésre áll az igényt kielégítő stabil piac is, aminek nagy része fölött mellesleg a triádok diszponálnak.

A konfuciánus hagyomány másik oldala, hogy úgy általában véve nem szégyen a másolás. Sokkal inkább tanulási folyamat: a tanítvány arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban lemásolja a mesterét/eredetit, ami pl. a kalligráfia esetén a kitartás romantikája, az üzleti szférában viszont metsző praktikum. Aki már lúdbőrzik a kultúrpampogástól, annak itt jön az aranylövés: a tradicionális, fa alapú építészetben a másolás nem csak az épületet, de a kultúrát is konzerválja, mert bár az egyes részek folyton cserélődnek, az épület egésze az örökkévalóságig fennmarad. A kultúrát és annak folytonosságát tehát a mimézis tartja fenn, ami megtalálható a mester-tanítvány kapcsolatban, a pedagógiában és a művészetekben. Nem nehéz belátni, hogy mindennek a közepén nem a kreativitás és nem az egyén áll (ugyanez megfordítva pedig azt jelenti, hogy az szellemi tulajdon fogalma elidegenít, így az adott kultúrától is szükségképpen idegen).

Az tehát egyértelmű, hogy átfogó önkorlátozást és a másik szellemi tulajdonának tiszteletét nem várhatjuk el, így szinte ellenőrzés nélkül születnek a formatervezési kimérák: a részletek furcsán ismerősek valahonnan, de az összkép így is alig látszik ki az uncanny valley-ből. Autós vonalon rettentően tág a lopás mértéke: lehet egy egyszerű lámpadizájn, a különböző gyártóktól elcsent részek egésszé hegesztése, de a szinte csavarra azonos másolás is. A kínai autóipar méretéből fakadóan a lista végtelen, de néhány példát azért érdemes kiemelni: a Chery QQ akkora nyúlása a Daewoo Matiznak, hogy a legtöbb alkatrész csereszabatos a két autón, ízletes részlet, hogy a Chery állítólag eredeti Matizt használt néhány törésteszten.

A Zotye SR9 tervezésekor valamivel szabadabban értelmezték az alapul szolgáló Porsche Macant, vették arra a fáradságot, hogy elrontsák. Dicséretes, de a beltérre elfogyott a lendület, ott látványra azonos a két autó. Nagy különbségük a hajtáslánc, mert míg a Porschét több száz kiképzett germán ló hajtja, addig a Zotyéba a Mitsubishitől kölcsönöztek egy turbós kétliterest, tud is vagy 190 lovat és 250 Nm-t. A másolatot az eredeti árának ötödéért (108 800 - 162 800 jüan) lehet megvenni, de a luxuskategóriában még ennél is nagyobb a szakadék: a Rolls-Royce Phantom fémbe öntött vázlata, a Geely GE tizedáron kínál pszeudo-luxust. Ilyen áron nyilván egytől egyig népszerűek, de valójában éppen ez az árkülönbség ágyaz meg a jelenségnek: mivel a külföldi autó ott is drága státuszszimbólum, az eredeti márkák potenciális vásárlói legfeljebb pökhendi undorral nézik a csesznyedt doppelgängereket, a gyártók így vagy nem is törődnek a pereskedéssel vagy simán csak elveszítik azt. Mindkettőre van példa bőven.

Természetesen a jogi környezet is közrejátszik a burjánzásban: igaz, hogy nincs nemzetközi szerzői jogi törvény, de vannak nemzetközi egyezmények (Berni Egyezmény, TRIPS Egyezmény), amelyek megkövetelik, hogy az országok elismerjék egymás szellemi tulajdonról szóló törvényeit, illetve felállítják a szerzői és egyéb kapcsolódó jogokra, védjegyekre, ipari mintákra és szabadalmakra vonatkozó sztenderdeket, épp csak betartatni túl nehéz azokat. A kínai államapparátus részleteit persze nem látjuk, de kapaszkodót jelenthet, hogy Kínában évi 7 millió szabadalmi kérelmet nyújtanak be, amelyek egyenként több hónapos elbíráláson esnek át.

Emellett folyamatosan, komoly frissítéseken esik át az ország szerzői jogi törvénye (némi betekintés a témába angolul tudóknak itt), ezen belül is a Törvény a Tisztességtelen Verseny Ellen (Law Against Unfair Competition) hatos cikkelye fontos autós szempontból, mert erre hivatkozva sikerült végül megnyerni egy több évig húzódó pert a Jaguar Land Rovernek a Jiangling Motor Corporation ellen, amiért az lemásolta a brit-indiai márka Evoque modelljét és piacra dobta Landwind X néven. Ilyen perből is van végtelen (a kínaiak nem átallanak egész logókat lekoppintani), az eredmények felemásak, mutatóban azért előfordul egy-egy idegen győzelem, de arányos büntetésre sosem kerül sor.

Érdekesség, hogy nemrég fordult a kocka, és a Chery perelte be a Mercedest az EQ jelölésekért, amit ők már jóval előbb felhasználtak valamelyik színvonalas járművükhöz. Egy ideig tartotta magát az a nézet, hogy a Nyugat pont a másolóereje miatt fél Kínától, miközben Kína épp attól fél, hogy csak másolni tud. De ezt már túlhaladtuk: az ország már nem csak a hagyományos nyugati iparok farvizére pályázik, hanem innovál, felismerte a kreatív ipar és a knowledge industry jelentőségét, és nem kizárt, hogy ugyanazt az utat fogja bejárni, mint anno Japán - csak épp tízszer akkora méretben és más politikai berendezkedéssel. Várjuk a kicsi piros hátsókerekes villanykupékat.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.