Ahol a DB5 és az F40 tömegcikk
Hol lehet együtt Lamborghini Miurát, Lancia Stratost és Ford GT40-et látni? Én az év első jelentős, nemzetközi veterános eseményén, a párizsi Rétromobile-on láttam, bár nem hittem a szememnek. Itt százával sorakoznak azok a csodák, amiket már harminc évvel ezelőtt is műkincsnek tekintettek, és befektetésként vásároltak, majd aukciókon cserélgettek. Persze nem csak azok a cégek állítanak itt ki mindenféle ínyencséget, akiknek ez a hobbi az üzletről szól, hanem azok is, akik a megfizethető, hétköznapi klasszikusokért bolondulnak.
Közzétéve:
2025. 02. 08. 16:52
Aki szeretné megérteni, miért érzi magát sarokba szorítva minden autórajongó, amikor a kedvencéről érdeklődnek, nézzen körül a Paris Expo Porte de Versailles csarnokaiban az évnek ebben a szakában! A február 5. és 9. között látogatható veterános esemény több egy autókiállításnál, a szakma egyik legfontosabb találkozási pontja. Megjelennek kereskedők, restaurátorok, egy-egy területre specializált szakműhelyek, alkatrészekkel és különböző gyűjtői tárgyakkal, katalógusokkal, poszterekkel, modellekkel és ruhákkal foglalkozó cégek, sőt festményeket is láttam.
Az 1976 óta létező Rétromobile az autógyártókat is vonzza, akik kapnak az alkalmon, és újdonságaikat klasszikusokkal népszerűsítik. Idén a DS volt a legkényelmesebb helyzetben, hiszen övék Európa egyik kedvenc veterán autója, amit én is régóta rajta tartok az egyszer még lesz egy ilyenem listámon, és idén már a 70. születésnapját ünnepli. A neve és a stílusa után istennőnek becézett Citroënnek szentelt stand közepén egy korabeli katalógusfotóhoz készült, hatalmas gumilabdákon álló példány állt, ami a hidropneumatikus felfüggesztést népszerűsítette.
A retró vonalon frissen elinduló Renault is látványos standdal készült, de a Cadillac és a Toyota is összekötötte a jelent a múlttal. Az amerikaiak egy 1958-as Eldorado Série 62 Convertible-t, a japánok egy 1965-ös Sports 800-ast hoztak. A Skoda 130 éves fennállását az időszakot részben lefedő ritkaságokkal ünnepelte, a nagy meglepetés az 1981-es Vámpír négy keréken című sci-fi sztárautója, az egy példányban létező Ferat volt. A Mercedes sem aprózta el a kitelepülést, a németek kicsi, de dizájnos standján a korszakos C111-es tanulmány lopta el a show-t.
Minden más, ami a földszinten sorakozott, talán a gyártóknak is fejfájást okozott volna, legalábbis ami a logisztikát illeti, ugyanis itt szinte szó szerint egymást érték azok a közös megegyezéssel elérhetetlennek és megközelíthetetlennek tartott legendák, amikből csak egyet élőben megpillantani is azonnali pulzusszám emelkedéssel jár. Ehhez képest itt komplett standokat töltöttek meg ezekkel az egyenként is több száz millió forintot érő, néha egy kézen megszámlálható példányban létező álmokkal. Az Aston Martin DB5 és a Ferrari F40 gyakori látvány volt...
Kordon mögé csak a tweed zakós, milliárdos gyűjtő bácsik szemében is fájdalmasan drága darabokat zárták, a legtöbbet körbe lehetett sétálni, soknak még az ablakát is letekerték. A két nap alatt szinte csak francia szót hallottam, és a reklámszakmában megcélzott, 18-49-es korosztályból sem sokan jöttek szembe, ez mégis egy hatalmas megelőlegezett bizalom, bár a Ne pas toucher és a Don't touch tábla ott volt Bentley-ken és Fiat 500-asokon is. Mert a Rétromobile-on egykori tucatautóknak is van helye. Érdekes, hogy pont az emeletre került a földhözragadt szekció.
Itt egy szűkös placc is volt azoknak, akik éppen árulták az autójukat. Ez a kontraszt egy kicsit illúzióromboló volt, de megnyugtatott a tudat, hogy tőlünk nyugatabbra is létezik még az a közösség, aki tud örülni az enyémhez hasonló, E28-as 5-ös BMW-nek vagy egy újszerű Renault 14-esnek, ami arról híres, hogy már a prospektusban rozsdásodni kezdett, és évtizedekkel ezelőtt szinte teljesen eltűnt a Föld színéről. A befogadásra váró ingerek mennyisége itt sem csökkent, ahogy a látogatóké sem, egy-egy fotóért néha közelharcot vívtam a nosztalgiázókkal.
A hierarchia szerint csak a Techno Classica Essen rangosabb veterános esemény, ott több a BMW és a Mercedes, Párizsban inkább a francia autógyártás múltjából lehet továbbképzést kapni, amire lehetőséget adnak az összegyűlt márkaklubok. Persze az olasz remekművek is nagy teret kapnak, hiszen ezek kortól, nemtől és állampolgárságtól függetlenül az autózás egyre inkább a múltba vesző esszenciáját őrzik. Nagy élmény volt életnagyságú Bburagók között megtenni húszezer lépést, és gyerekké válva újra rácsodálkozni a világra: ilyen autók tényleg léteznek?
További cikkeink
