Nyugdíjas strandjáró
Három német fiatalember léghűtéses, NSU Prinz motoros, műanyag karosszériás többcélú járművet épített a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Delta 6-nak hívták.
Közzétéve:
2025. 07. 20. 07:02
Strandautó, kisbusz, limuzin, furgon és sportkocsi – bármi kialakítható lett volna a rendszámot is kapott jármű alapjaira, amelynek ötletét a hatvanas évek végén álmodta meg három német szakember. 1970-re a konstrukció alapjául szolgáló, még ma is működőképes prototípust is elkészítették belőle. A kocsi azóta is meg van, s a három tervező egyikét jól ismerem, a 85 éves Michaellel elevenítettem fel a többfunkciós koncepció történetét.
„Az elmúlt néhány év, de inkább az elmúlt hónapok megmutatták, hogy az autó jövője, ahogyan ma ismerjük, korántsem biztosított. A futószalagos módszerrel, egyre növekvő mennyiségben történő gyártás elve megkérdőjeleződik, akárcsak a ma használt anyagok megválasztása is. Hosszú távú autóoffenzívájában a Porsche a korrózióálló könnyűfémek fokozottabb használatát szorgalmazza, amíg mások a műanyagokat tartják a jövő karosszéria anyagának. Az autóipar biztosan nem fog néhány éven belül a feje tetejére állni, de ahogy a kisautó koncepciója is alapvetően megváltozott az Issigonis-féle Mini 15 évvel ezelőtti megjelenése óta, úgy a más gyártási eljárásokra vagy anyagokra vonatkozó javaslatok is „forradalmakhoz” vezethetnek” – olvastam annak, az autós újságírók által Bibliának tartott – nekem is meg van vagy negyven évfolyama – svájci Automobil Revue kiadványnak az 1974-es számában, amelyben a gépjármű jövőjét elemezték s a képeken látható Delta 6-ost is bemutatták.
15
A három német fiatal által megalapított stuttgarti Delta Design Studio ebben az időszakban tevékenykedett, ötleteik ebben a korban születtek. Nagy lelkesedéssel dolgoztak több prototípuson és az autó és az autózás jövőjét előremutató koncepción is – egy következő cikkben bemutatom azokat is, ígérem, érdekesek lesznek. Mindegyik komoly ötletük eljutott a működőképes prototípus fázisig, az NSU TT motoros kétüléses roadsterükről, a Delta 1-esről itt írtam.
Ezt a zöld színű, többfunkciós járművet Delta 6 névre keresztelte a Michael Conrad, Henner Werner és Detlef Unger alkotta csapat. Hat, mert hatféle, különböző kialakítást álmodtak meg erre az alapra. A „srácok“ közül – srácok, srácok, Michael 1940-ben született… – Herr Conraddal találkoztam már többször is, ő és barátja, Werner Brendel az, akik megmentették ezt a kocsit. A kék roadsterrel ellentétben ezt soha sem restaurálták, bár átfényezték már pár évtizeddel korábban. Egy kis törődés még ráférne, mert azért magán viseli az elmúlt évtizedek megpróbáltatásait, bár órája szerint kevesebb mint tízezer kilométert futott csupán. Mindegy, ezt engedjük el, állapota így hiteles és megőrzött, miközben teljesen működőképes és rendszámmal rendelkező szerkezet, ma is simán kifordulhatsz vele az utcára a többi közlekedő közé.
Szóval, számos Delta-Design prototípus készült, de ezt a 6-ost az egyik fő projektjüknek gondolták, többnek szánták, mint egy többfunkciós ötlet. A trükk az volt benne, hogy egyszerű, megbízható és tartós műszaki alapokat az NSU Prinz-ből vették át – annak különleges műszaki megoldásairól itt írtam.
Kéthengeres, egyszerre mozgó dugattyúkkal szerelt léghűtéses motorja különleges: könnyű és pofonegyszerűen karbantartható – magam is kikaptam annakidején párszor a saját első kocsimból, ami egy 1971-es évjáratú NSU Prinz 4L volt. Ultramax névre keresztelt szelepvezérlése a legendás Albert Roder (1896-1970) nevéhez fűződik. Hihetetlenül kreatív elme volt ő, a márka géniusza, aki érdekes módon nem mérnökként végzett – szerintem épp ezért keresett egész más utakat egy-egy probléma megoldására. Egy oldalon azt is láttam, hogyan lehet 3D nyomtatással elkészíteni egy ilyen, általa kitalált szelepvezérlésnek a modelljét.
Az önindító és dinamó szerepét egy egység látja el, dinastartere is különleges, miközben a váltó és a motor egy olajozási körben van. Aki motorkerékpáros gyökerekre gyanakszik, helyes irányba keresgél. Mérnök léleknek izgalmas megoldások ezek egy rég letűnt korszak vívmányai közül: ezekben az időkben döntötte a wankel hanyatlásba a márkát, 1969-ben a Volkswagen felvásárolta az NSU-t, s megszületett az Audi NSU Auto Union AG, amely a márka lassú kivéreztetésének kezdete. A Delta 6-osban az első-hátsó futómű is NSU Prinz származék még, ahogy a kormánygép és a kezelőszervek nagyrésze is. Viszont a Delta 6-osban nem csak ez a trükk, hanem az, hogy a padlószerkezetére sokféle felépítmény felszerelhető.
A fiúk úgy gondolták, hogy ez nem is feltétlenül hazájukban, hanem a fejlődő országokban lehet érdekes és aktuális. Különösen ott, ahol még nem rendelkeznek saját autógyártással és nincsenek meg az eszközeik arra sem, hogy nagy európai, amerikai vagy japán vállalatok stílusában létrehozzanak egy komoly gyárat, vagy összeszerelő üzemet. Meg egyébként úgy gondolták, a csupán összeszerelésre létrehozott üzemek sem mindig tudnak megfelelni a követelményeknek, mivel általában nem tudják meglépni, hogy egy meglévő, minden részletében nagy darabszámú sorozatgyártásra tervezett konstrukciójú modellt egyszerűen összeállítsanak részben importált, részben helyben gyártott alkatrészekből és részegységekből: bonyolult logisztikai és komoly gyártástechnológiai kihívásokat tartogat az is, ha már egy meglévőt kell lemásolni s üzemeltetni egy másik országban. Ehhez az adott országban kell például fejlett – általában nem magától értetődő, hogy van – háttéripar, mert ha mindent külföldről kell beszerezni a gyártáshoz, ráfizetéses lesz a dolog.
A Delta 6-ossal erre igyekeztek választ adni. Az egyszerű alapra nagyon különböző felépítményeket álmodtak meg, amik csekély költségből előállíthatóak, s akár cserélhetőek is. Az ilyen gyártás előfeltétele nem egy komplett járműkonstrukció, amelyet egyszerűen helyben összeszerelnek, hanem egy nagy sorozatból származó hajtómű, amely köré a helyi követelményeknek megfelelő jármű építhető. Persze a deltások nem a spanyolviaszt találták fel, a korban a Ford és a VW is ezt a fejlesztési irányt választotta, afféle primitív járműveket hoztak létre, amelyek alig többek egy minimalista alapnál, amely köré a helyi igényeknek megfelelő különböző járműtípusokat lehet fejleszteni.
15
A triumvirátus a fejlesztés során merev padlószerkezetet alakított ki, amely a kerékjárati ív magasságában nagyon alacsonyan lévő övvonal feletti karosszériaelemek változtatásával a legkülönfélébb járműtípusokká alakítható át. Így született meg a négyüléses (strand)autó, amely stílusát tekintve a brit Leyland Moke típusához hasonló. Az üvegszállal erősített poliészter gyantából készült karosszéria kellő torziós merevséggel bírt és méretstabilitást adott, az elképzelés szerint a sportos kétülésesektől a kis taxikon és minibuszokon, platós vagy akár dobozos furgonokon keresztül sokféle karosszériát megálmodtak rá. Ez utóbbiakat úgy, hogy a Delta tervezői úgy vélték, hogy ugyanez a padlólemez-összeállítás lehetővé tesz egy elsőkerék-hajtású koncepciót is, amelyben a két első ülés a tengely fölé kerül, a kormányoszlop pedig előre van tolva. Ez a változat lenne alkalmas a különböző haszongépjármű-típusok számára.
Szóval, padlólemez, elülső rész, első csomagtér (vagy motorháztető), szélvédő, bukócső és esetleg keret a hátsó ablakhoz, gépháztető – ennyi az egész. Az ötlet kitalálói rugalmas gyártási folyamatot dolgoztak ki hozzá. Ahogy Michael mesélte, „az üvegszállal erősített műanyag (GRP) konstrukciójú alapanyagot azért választottuk, mert a kézi összeszerelési folyamathoz lényegében csupán viszonylag kezdetleges formák kellenek, egyéb drága berendezésekre nincs szükség.
A folyékony komponenseket meghatározott arányban keverik össze egy speciális rost adalékanyaggal, majd egy szórógép segítségével befecskendezik a habosító szerszámokba. A habosító szerszámban történő tömörítés nagyon szilárd anyagszerkezetet hoz létre, jó felületi minőséggel. A műanyag természetesen rozsda- és korrózióálló, az anyag csillapítja a rezgéseket, a sima felület pedig szükségtelenné teszi a festést, vagy megkönnyíti azt, nem kell csiszolni. Nagyobb mennyiségek gyártásához a vákuumos vagy préselési eljárás előnyösebb lenne műanyag esetében, de a kisautót ugyanúgy lehetne lemezből is építeni, bár ehhez akkor présszerszámok kellenének…”
A Delta 6 prototípus több volt, mint egy többfunkciós jármű gondolata, vele az új gyártási módszereket is vizsgálták. A munkálatokat egyébként az Elastomer AG – amely egy különböző műanyagokkal foglalkozó cég – finanszírozta, a bemutatón a kocsi még piros színű volt. Az Elastomer AG-t egyébként hamarosan a BASF vegyipari vállalat vette át, a 100%-os tulajdonszerzés 1971-ben történt. Ez azért volt biztató, mert ahogy a BASF honlapján ma is olvasható, a cég számára ez megnyitotta az utat a poliuretánok – a habosított műanyagok, amelyeket széles körben használnak az autógyártásban, valamint a sport- és szabadidős cikkekben – piacára való belépéshez. „A valóság azonban másként alakult, végül már nem voltak érdekeltek a D6-os továbbfejlesztésében, ami azt jelentette, hogy a kocsi tulajdon- és liszenszjogai is a Delta Design-hez kerültek. Mi úgy döntöttünk, hogy zöldre fényezzük át az autót, mert úgy gondoltuk, hogy ez a pisztácia szín jobban illik egy olyan többcélú, egyszerű autóhoz, amelyet gyakran használnak a természetben, ha mondjuk a mezőgazdasági vagy a különböző szabadidős tevékenységekhez kell. S ugye környezetbarát autónak is terveztük, amelynek zöldnek kell lennie…” – mondja Michael.
A prototípus csupán 3350 milliméter hosszú, nagyon alacsony és túlnyúlásai – főleg a terepjáróként való tervezett alkalmasság miatt – nem nagyon vannak. A vezetésre kész autó súlya csupán 400 kilogram! Bár nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy sem fix tetővel, sem ajtókkal és ablakokkal nem rendelkezik, amelyek üvegezése jelentősen hozzájárul a súlyhoz. A prototípus karosszériája mindössze pár különálló karosszéria és a váz részből áll: a tartópadló-szerkezetből, (amelyben a kerékvezetők és a motor található), a csavarokkal rögzített elülső részből, a tartály fedeléből, amelyet a "biztonsági zónába" helyeztek át, valamint a két fedélből, amik a csomagteret és a gépteret takarják. A test önmagában körülbelül 50 kg-ot nyom!
Ma már a Delta 6 nyílván semmiféle biztonsági előírásnak sem felelne meg, de ne feledjük, a cél nem az európai forgalmazás volt több mint fél évszázaddal korábban sem... Különben pedig a nyitott négyüléses strandautó elegendő helyet kínál négy felnőtt számára, sőt, elöl még csomagtartója is van. Négy szék, pár kapcsoló és egy sebességmérő van belül, a biztonsági övek később kerültek bele. A nagy hátsó motorháztetőnek köszönhetően az NSU motor nagyon könnyen szerelhető és hozzáférhető.
Természetesen ki is próbáltam a kocsit, többször is találkoztam már Michaellel és Wernerrel, mindig megengedték, hogy közlekedjek kocsijaikkal. Különösen a padlólemez torziós viselkedése érdekelt, a próbakörön elég merevnek bizonyult. A rugózása hozza a Prinzét, bár a hátsó rugói már elfáradtak, ezért is áll kissé ferdén a kocsi a képeken. A kis NSU motor mindössze 30 lóerős teljesítménye ellenére a Delta meglehetősen élénk, háromfős legénységgel a fedélzetén még mindig elég fürgén mozog. Persze, városban, nem autópályán…
