Az autósok nagy része baromi idegesítő!

Szerencsém van, mert az út a munkahelyemig autóval 2 óra csúcsidőben, míg vonattal csak másfél. Többnyire megtehetem, hogy nyugodtan üljek valamilyen tömegközlekedési eszközön, időnként mégis autóba kényszerülök. Miközben csurgok fel reggelente a híres-hírhedt 10-es számú főúton és látom, hogy sokan hogyan vezetnek, elmegy a kedvem. Egy idő után pedig érzem magamon, hogy felveszem ezt a stílust, pedig nem szeretném, ennek nem akarok a részese lenni!

Éppen elég stressz ér az életben, ezért a forgalomban előfordul, hogy betelik a pohár. Azt is tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hiszen az általános közlekedési morál hanyatlása nem újkeletű jelenség. Egyre türelmetlenebbek, bunkóbak és rosszindulatúbbak az emberek, ami gyakran a legnyugodtabb sofőrben is felborítja a borjút. És mivel tudnak az utakon leginkább kiakasztani? Ezeket a jelenségeket szedtem össze.

Kidobtad a csikket az ablakon? Meg kéne etetni veled

Ha nem is a legkárosabb, de talán az egyik legundorítóbb autós szokás a vezetés közben dohányzás, és amikor a csikket kidobják az ablakon, azzal tiarát kap a bűzölgő salakhalom. Alapból is gusztusos a szeméttel feltelt út széle és azt gondolják sokan, hogy az az egy-egy csikk nem számít. De, igenis számít, hiszen elnyomhattad és megtarthattad volna az első kukáig. Olyan nehéz ez? Egy reggeli feljövetelnél (35-40 km) nagyjából 5-6 alkalommal látok ablakon kirepülő csikket és mindig azt érzem, hogy össze kéne szedni, majd megetetni a gazdájával.

Egyszer én is kaptam ilyen csikket az ablaktörlőlapátjaim alá egy többsávos úton, de a bunkó autós elhúzott, csak magamban dühöngtem és kinyúltam érte mielőtt megégeti a műanyagot. Egy másik alkalommal az óriásrobogóm taposólemezére dobta ki a rezidens barom egy piros lámpánál. Akkor nem gondolkodtam, azonnal visszadobtam neki az izzó csikket, majd elhúztam onnan.

Szívem szerint egyébként úgy általánosságban betiltanám az autóban dohányzást, hiszen semmi szükséged rá. Inni kell és ha messzire mész akkor talán még enni is, bár én ehhez is javasolnám a félreállást. Ám dohányozni pont annyira szükségtelen, mint telefonozni. Utóbbit mégis büntetik, pedig előbbi sem veszélytelen. Elejted a csikket, égeti – jó esetben – a combodat és máris nem az utat figyeled, hanem a kárelhárítással vacakolsz.

Azt mondod, hogy azt csinálsz az autódban, amit akarsz? Rohadtul el vagy tévedve barátom! Azt csinálod az autódban, amivel nem veszélyezteted a forgalom többi résztvevőjét. Ezért pedig a telefonozás mellett nyugodtan tilthatnák a dohányzást is.

Amikor megpróbálsz indexelni, de nem tudod hogy kell

Az már talán túl általános probléma, hogy sokan nem indexelnek, márkától, nemtől, kortól, vallástól és politikai hovatartozástól függetlenül (rosszindulatúak szerint függően - a szerk.) Ám szerintem sokkal idegesítőbb az, ha valaki rosszul indexszel. Gondolok itt olyan helyzetekre, amikor megkezdte a sávváltást, és csak akkor jelez, ha már félig átlóg a másik sávba. Ugyanez a helyzet lekanyarodás előtt vagy a körforgalomban. Az indexszel te jelzed a forgalom többi résztvevőjének az irányváltoztatási szándékodat, nem pedig engedélyezed magadnak. Mindenkinek tudnia kell körülötted, hogy te merre akarsz menni és mikor, mert ő is úgy tud kalkulálni, így lesz dinamikusabb a közlekedés.

Képzeld el a helyzetet – gyakran járok így –, hogy próbálsz egy mellékútról felkanyarodni a főútra. Balról jönnek többen is, jobbról tiszta. Előbbi már majdnem ott van nálad, amikor hirtelen kiteszi az indexet és bevágja a kanyart. Ha egy kicsit hamarabb kezdi el a jelzést, akkor te simán kikanyarodhattál volna, így viszont csak állsz és várod a mögötte érkezőket, hogy elhaladjanak. Ja, hogy ők is lekanyarodnának, csak csesztek indexszelni? Hát igen, ez sem ritka eset. Percekről van szó ilyen helyzetben, de egy feszített munkarend mellett nem szívesen pepecselsz el perceket az értékes idődből.

Fogalmatok sincs a fényszórók használatáról

Megkockáztatom, hogy az autósok nagyjából felének fogalma sincs arról, hogy az autója fényszórója állítható. Ez csak a nagyon modern modelleknél nincs így, de azt gondolom, hogy az átlag 15-16 éves géppark mellett ez egy kis halmaz. A lényeg, hogy a maradék 40 százalék tudja, hogy van ilyen opciója, csak fogalma sincs, hogyan kell beállítani és van 10 százalék, aki ért hozzá. Emiatt pedig gyakran találkozom olyan autókkal a szembe sávban vagy közvetlen magam mögött, aminek a tompítottja is kiégeti a szememet. Főleg éjszaka nagyon zavaró és ha jelzel refivel – mert naívan azt gondolod, hogy csak felkapcsolva felejtette a távolságit – akkor ő is rákapcsol és rájössz, hogy értelmetlen az egész.

Ugyanez igaz a korábban tört vagy mókolt autókra is. Gondolok arra, amelyiknek az egyik lámpája a földet, a másik az eget fürkészi, mert egy szakképzett műanyagos helyett a haverokkal oldották meg az eltört lámpafüleket kötegelő és szigszalag bevonásával. A torta csúcsdísze az, aki az eredetileg nem erre tervezett fényszóróba LED-es izzót tesz és akárhogy tekerészi, kivilágítja a szemedet. 

Egy kicsit idehúznám a gyártók felelősségét, hiszen büszkén hirdetik az automata fényszóróasszisztens rendszereiket, csak egy baj van a dologgal. A nappali menetfényhez miért nem tartozik hátsó világítás? Egy csomó helyzetben nagyon hiányzik, én is kaptam már el majdnem autót szürkületben, mert semmi fénye nem volt hátrafelé. Technikai módosítást sem igényelne a dolog, csak a számítógépbe kéne belenyúlni, miért nem teszik meg?

Na meg a ködlámpa

Hihetetlen, hogy egy ilyen fénykibocsátó eszköz körül van gyakran a legnagyobb sötétség. Sokan jönnek mennek ködlámpával minden napszakban és sosem fogom megérteni, hogy miért. Egyszer véletlen felkapcsolta és azóta sem tud róla, hogy megy? Az a fura piktogram a műszerfalon? Ja, biztos nem fontos. Hiába jelzel neki rúgkapálva, nem fogja érteni mi a bajod, csak felhúzza magát, hogy miért piszkálod, megint csak te vagy a hülye.

Egyszer valaki képes volt leírni azt, hogy ő nem fogja kockáztatni a családja életét azzal, hogy nem lát, akkor is ködlámpával fog közlekedni éjszaka. Tényleg megéri szívatni mindenki mást azért a plusz 4 négyzetméterért, amit belátsz az útszéli árokból. Cserébe veszélyezteted mások családját azzal, hogy elvakítod a szemből érkező autóst, gratulálok. Mondhatják nekem, hogy egy jól beállított ködlámpa nem vakít, csak elhinni nem fogom, ez nem így működik. A hátsó ködlámpáról nem is beszélve, annak kapcsán is teljes a sötétség.

A tötymörgők

Sokan vagyunk az utakon és a forgalomnak van egy ritmusa, amit érdemes tartani. A vezetésoktatóm mindig azt mondta, hogy csak azért mert tanuló vagyok, nincs jogom feltartani másokat, tessék felvenni a ritmust. Visszanézve ez egy nagyon hasznos tanács volt, de úgy látom sokakhoz nem jut el. Nem az extrém időjárási körülményekről beszélek, sokan verőfényes napsütés mellett is városban 30, országúton 60 km/h-val haladnak. Mert ezt a tempót érzed biztonságosnak? Ha ez a kifogásod, akkor biztos, hogy neked vezetned kell? Főleg egy ilyen közlekedési morál mellett? Egyébként pont ez az egyik érvem – sok másik mellett –, ami miatt úgy takarítanám le az utakról a mopedautókat, hogy emlékük sem marad.

A másik problémám az, amikor valaki meggyőződéses lassan haladó. Aki a saját feladatának érzi a forgalom szándékos lassítását, hogy jóra nevelje a népet. Mondanom sem kell, hogy ez egy kontraproduktív tevékenység. Autópályán találkozni gyakran ilyen sofőrökkel, csak azért sem enged gyorsabban menni 110-nél, hiszen tessék szépen lenyugodni neked is. De ettől nem csak idegesebb leszel? Akkor mit is ért el ezzel emberünk?

Követési távolság? Minek az?

Néhányan azért jönnek nagyon közel hozzád, hogy ezzel is éreztessék, hogy sietnének. Próbálnak rávenni, hogy toljad má' és ennek vagy az a vége, hogy alázatosan gyorsítasz, vagy direkt még lassítasz is, mire emberünk megelőz. Mindketten rossz szájízzel léptek ki a közlekedési helyzetből, megérte? Persze nyilván az a hibás, aki generálta a helyzetet, de ha elengeded, had menjen, nem sokkal egyszerűbb mindenkinek?

Ennél izgalmasabb, amikor valaki úgy nem tart követési távolságot, hogy egyébként nem előz meg. Az út szabad, lehetőség lenne, de ő csak azért is a seggedben áll, ami elég frusztráló tud lenni. Arról nem beszélve, hogy milyen veszélyes, hiszen ha bármi miatt egy intenzívebbet kell fékeznem, akkor a kolléga belém áll és összetöri mindkettőnk autóját. Nem is olyan ritka jelenség a ráfutásos baleset. Ha közben a kutyám a csomagtartóban utazik – ami nálam nem ritka – és neadjisten baja lesz, akkor még az is lehet, hogy kiszállok és a fejedre tekerem a kormányt.

Miért csak egy sávot használsz, ha van több is?

A többsávos közlekedés egy remek találmány, csak alkalmazni kéne hozzá a jobbratartási kötelezettséget is. Aki gyorsabban haladna vagy előzne, annak ott vannak a belső sávok, aki pedig egy fix tempóban halad a sorral, annak ott a külső. Nem olyan bonyolult ez, ugye? Akkor mégis mi az istenért ragadnak annyian a belső sávban úgy, hogy nem hagyják haladni a többieket.

Nem csak az autópályáról beszélek, elég megnézni Budapesten a körút bármelyik részét. Szinte már általános, hogy a belső sávban haladót kell előzni, mert ő egyszer oda bement és nem tágít, neki ott lesz majd dolga néhány kilométer múlva. Ha haladni akarsz, akkor folyamatosan csak sorolgatsz, kerülgetsz és máris elkönyvelnek közveszélyes cikázónak.

Nincs szükség önkéntes rendőrökre

Neked mint átlag közlekedőnek egyáltalán nem feladatot a forgalom más résztvevőit a helyes magatartásra nevelni. Főleg ezért, mert senki sem foglalkozik veled, nem mennek lassabban azért, mert te arra próbálod kényszeríteni, sőt, attól csak rosszabb lesz.

Ha valaki beleáll a hátadba és nem tart távolságot, akkor bevethetsz olyan trükköket, mint a ködlámpa felkapcsolása vagy a bővizes ablakmosás, de azzal sem érsz el semmit, csak felidegesíted azt, aki mögötted jön. Ha sikerült megelőznie, úgyis visszakapsz mindent kamatostul, talán még le is büntetőfékez. Ezt bár a szabályok tiltják, de attól még veszélyes és lehet, hogy te is pórul jársz. Hiába nem a te hibád volt, összetört az autód és amíg megy a biztosítós lufihámozás, addig járhatsz busszal.

Azt kéne mindenkinek megértenie, hogy a forgalom is egy külön társadalom szigorú szabályrendszerrel annak érdekében, hogy mindenki biztonságban célba érjen. Ezek nem laza szabályok, mindenkinek pontosan be kell tartania őket. Betartatnia pedig a hatóságoknak kell, nem neked.