A huszonéves reklámok mai szemmel általában nevetségesek. Nem kivétel ez alól a Hyundai Excel 1988-as reklámja sem, amely azt sugallja, hogy a Hyundai lényegében ugyanolyan jó, mint a BMW, csak olcsóbb. A szpot láttán lehet ugyan őszintén röhögni az állításon, de ha megnézzük, hol tart ma a koreai autógyártás, érdemes elgondolkodni egy pillanatra.
A félperces kisfilm üzenete egyszerű, mint a faék: elegáns belseje, európai formaterve és ötszemélyes utastere van mindkét autónak, az egyetlen különbség, hogy a bal oldaliért még fizet a tulajdonos. Nevetségesnek tűnik ennyire leegyszerűsíteni az autóválasztás kérdését, de nem csak Amerikára igaz, hogy erre tart a piac.
Az Excel ára 1988-ban 5500 dollár volt, míg a mellé állított 325i több mint húszezerbe került. Nem csoda, hogy 168 ezret el tudtak adni a Hyundaiból egyetlen év alatt – tényleg nevetségesen olcsó volt. Már akkor is, amikor Korea még nagyon messze volt a mai színvonaltól, jogos lehetett a kérdés, hogy egy BMW megér-e négyszer annyit, de mára nemcsak az árkülönbség csökkent, hanem talán minőségben sincs akkora eltérés, mint húsz éve.
A presztízsmárkák persze mindent megtesznek azért, hogy továbbra is ugyanilyen humorosnak tűnjön összehasonlítani velük egy koreai márkát, de ha elfogadjuk a tényt, hogy az autók tömegtermékké válásával együtt a tervezési filozófia is gyökeresen megváltozott, már nem csodálkozunk azon, hogy a Hyundai a világ ötödik legnagyobb autógyártójává nőtte ki magát.
