A német PP-Performance tuningcég ismét bebizonyította, hogy a gyártók által megadott érték bizony sok esetben csak hozzávetőleges.
A mérést egy Maha LPS3000 fékpadon végezték és szerencsére nem követték el azt a hibát, amit annak idején a brit Top Gear, akik egy mobil görgős padon mérték meg a Mustang GT500-at, majd kicsit ironikusan konstatálták, hogy nem is 500 lóerős, hanem csak 447.
Ez persze erős csúsztatás, hiszen a 447-es érték a keréken mért lóerőt jelenti. Az M5 esetében 444 keréken mért lóerőhöz 553 lóerős motorteljesítmény párosul, ami a nemzetközi DIN szabvány utáni korrekciókkal (többek között pl. 20 fokos külső hőmérséklettel) a hajtáslánc és a két turbó veszteségével számolva 573 lóerős, főtengelyen mért teljesítményt jelent. Ezzel az M5 13 lóerővel túlteljesítette a gyár által megadott 560 lóerőt. Ennyi pedig bőven belefér a szórásba, hiszen több, külső tényezőtől is függ az érték (csak a mérőpad kalibrációja is hozhat pár százaléknyi eltérést is akár).
Ezért tán az sem meglepő, hogy a gyári 680 newtonméteres nyomaték helyett 721-et mértek, ennyivel tudott többet ez a konkrét M5-ös.
Talán sokan nem tudják, de a valóságban teljesen elfogadott tény, hogy a gyári értékek sosem teljesen pontosak és akár két teljesen azonosnak tűnő autó között is 5-10 százaléknyi teljesítmény-eltérés lehetséges. És ehhez nem kell okvetlenül sok lóerős autó sem, elég mondjuk egy 1.4T-Jet Alfa MiTo, ahogy ez annak idején kiderült.
Mindenesetre, lóerő ide-oda, azért a 0-300-as gyorsulásból világos lehet, hogy egy bizonyos szinten felül csak az autóskártyában lehet villogni a számokkal. A valóságban az a - nethuszároknak satnya - 444 lóerő is bőven elég ahhoz, hogy belénk szoruljon a szusz. Pláne, ha 230-nál váltja az ötödiket. És akkor van még két fokozat.
Ha netán mégis kétségeik lennének, akkor nyugodtan kérdezzék Karottát, vagy tudják mit? Inkább ne. Higgyenek neki.
