Gandininek köszönhetjük a világ legmenőbb kamionját
A Renault Magnum sztori
A Renault a hetvenes évek végén két teljesen új elgondolás mentén kezdte el fejleszteni a nehéz teherautóját. A francia tervezők lassan haladtak és sok kérdésben nem tudtak megegyezni, ezért felkérték a formatervező zseni Marcello Gandinit, hogy segítsen a koncepció megvalósításában.
Kétféle koncepció mentén indultak el
A Berliet és Saviem teherautógyártókat 1974-ben vásárolta fel a Renault. Ezt követően még néhány évig mindkét teherautógyár párhuzamosan gyártotta a saját járműveit, viszont a hetvenes évek végén mindkét céget beolvasztották a Renault Vehicules Industrielsbe (RVI-be), és a Renault megkezdte a profiltisztítást. 1980-ra a Berliet-nél csak a KB sorozat (Renault R sorozat) és néhány autóbusz maradt a kínálatban, a Saviemnél pedig csak az SG 2-es könnyű teherautókat gyártották. Ekkor már a Berliet és a Saviem teherautók is Renault emblémával kerültek forgalomba. Tehát a hetvenes évek közepén az 1970-ben bemutatott Berliet KB-nak köszönhetően a Renault-nak volt egy korszerű nehézteherautója, de ekkor már ideje volt elkezdeni az utódtípus tervezését is.
A Renault vezető formatervezője Robert Opron 1977-ben mutatta be a vállalatvezetésnek a jövő haszonjárműveinek stíluselemeit. A tervezők két úton kezdték el a fejlesztést: az egyik a moduláris, a másik pedig az integrált járműépítés felé vitte az irányt. Mindkét irányhoz készültek formatervek, melyeket 1978-ban be is mutattak a vállalatvezetésnek, de ekkor még nem született döntés, hogy melyik irányba folytatódjon a fejlesztés, ugyanis a Renault vezetősége részletesebb terveket kért.
A részletek kidolgozásával Guy Greffier-t bízták meg, aki áttanulmányozta és módosította az elkészült terveket. Greffier végül két, részletes elképzelést tett le az asztalra: az egyik az integrált felépítésű teherautóról szólt, amelynél minden belső berendezést egy alacsony légellenállású, de magas kabin vesz körül, amely lenyúlik egészen a beszálló lépcsők aljáig. A másik, moduláris felépítésnél pedig nem az aerodinamika volt a fő szempont, hanem az, hogy a teherautó jól megtervezett gépészeti berendezéseinek mindegyike az alvázra kerüljön. Ez esetben a fülke külön egységet képez saját felfüggesztési rendszerrel. Mindkét koncepció számos újítást tartalmazott, mint például egy egyszerű lift beépítése a sofőr fülkébe jutásához, vagy a síkpadlós fülke, amelyben a legtöbb sofőr állva is tud közlekedni. Azonban olyan fontos részletek, mint hogy hol legyenek a hűtők, a fülke felfüggesztése és a légbeömlők, ezekről a tervekről még lemaradtak.
Jön Gandini és megmenti a fejlesztést
Greffier elképzelései már jó irányba indultak, azonban a mérnöki gárda úgy látta, hogy az újítások nagy része egyáltalán nem, vagy csak részben valósítható meg. Gondot jelentett az is, hogy Greffier rajzainál nem voltak tökéletesen kihasználva a jármű befoglaló méretei, így a mérnököknek számolniuk kellett néhány kisebb-nagyobb holttérrel is a tervezés során. Így némi vita alakult ki a tervezőmérnökök között, hogy pontosan mi hova kerüljön, a fejlesztés pedig egyre vontatottabban haladt. Bár ekkor még elfogadott, konkrét koncepciója nem volt a Renault-nak az új teherautó kapcsán, de az egyre lassuló fejlesztést meglátva Opron egy merész húzásra szánta el magát. Felkérte a formatervező zsenit, Marcello Gandinit, hogy segítsen létrehozni az új kamion prototípusát.
Az 1980-ban a fejlesztéshez csatlakozó Gandini hamar belevetette magát a munkába, elkezdte összemosni a két eltérő fejlesztési irányvonalat. A Renault Design stúdiója által készített vázlatokat és látványterveket módosította, tökéletesítette. Az egykori lyoni Berliet gyárban elkezdhette a teljesen új fülke prototípusának megépítését, amelyhez eleinte Renault R fülkéket használták. Itt gondot jelentett, hogy az új fülke sokkal magasabb lett, mint az R széria fülkéje, ezért később a Berliet szerszámgyárában építettek új fülkevázakat Gandiniék számára, akik időközben Olaszországba költöztették a fejlesztőcsapatot.
A Gandini által vezetett csoport egy módosított Renault R alvázára rámókolta a véglegesnek gondolt fülkét, majd több tucat kamionsofőrt kértek fel arra, hogy véleményezzék az új kialakítást. A magas üléspozíció, a jó kilátás, a síkpadló és az, hogy a sofőrök nagy része állva is elfért a fülkében, egyöntetű sikert hozott. Az RVI vezetőségét alaposan meglepte Gandini hatalmas síkfelületekkel tarkított, óriási egyenes szélvédős, egymás tetejére helyezett fényszórós dizájnja, de a cégen belül ekkor már többen is úgy látták, hogy a koncepció megvalósítható, és talán még a sorozatgyártásra is sor kerülhet, ezért a két formatervező (Opron és Gandini) közreműködésével építettek két mintakamiont.
A két prototípus
Az egyik mintakamion Gandini tervei alapján, a másik pedig az Opron által vezetett Renault dizájncsapatának tervei alapján készült el. A két prototípust 1982. április 14-én mutatták be az amerikai Crucey légitámaszponton. A két protót ezután alapos nyúzópróbáknak vetették alá, profi kamionsofőröket és a konkurencia (DAF, Scania, Volvo és Ford) járműveit használva. Természetesen a sok, akkoriban szokatlan kényelmi megoldást használó Renault teherautók messze lepipálták a konkurencia kamionjait.
A két, kívülről hasonló kamionkoncepció sok tekintetben eltért egymástól. Az Opron-féle kamion az integrált építési elvet, a Gandini-féle pedig a moduláris felépítést követte. Opron teherautója megbízhatóbb volt, de a számos kényelmi újításnak köszönhetően mégis Gandinié lett a végső győztes. Így végül az RVI vezetősége 1984-ben úgy döntött, hogy a Gandini által megkezdett úton viszik a sorozatgyártás felé az új vontatót.
Ettől függetlenül a Renault Design stúdiója 1985-ben elkészítette az Opron prototípusához nagyon hasonló Virages VE10 tanulmányt. A VE10-es bár az integrált építési elvet követte, mégis a Magnum előfutárának tekinthető, ugyanis az alváz és a fülke is több olyan elemet tartalmazott, amelyet később a sorozatgyártott példányokba is beépítettek.
Több mint 129 ezer Magnum készült 23 év alatt
Miután Gandini elvégezte a rábízott feladatot, 1985-ben kiszállt a munkából. Ezután a Renault vette át a formatervező elképzeléseit, és az ekkor Renault AE, azaz Aerodynamicának nevezett teherautó fejlesztését. Az akkoriban szokatlan méretű vontatóra eleinte a Renault gyár dolgozói aggatták rá a latin eredetű Magnum nevet, ami óriást, hatalmasat jelent. Végül ezt az elnevezést is megkapta a teherautó.
Az 1990-es bemutatón a Renault AE Magnum a közönséget és az újságírókat is sokkolta, így nem is csoda, hogy a Renault teherautója elnyerte az International Truck of the Year 1991 elismerést. A típus 1997-ben kapott egy főként a fülkét érintő ráncfelvarrást, ettől az évtől kezdődően a vontató neve Magnumra változott. A Xavier Allard által vezetett formatervező csapat 2001-ben alaposan áttervezte az akkor 11 éve gyártásban lévő Magnumot, ezután még újabb 12 évig gyártották a típust. Az utolsó Renault Magnumot 2013. június 26-án adták át a francia Robert Chabbert szállítmányozó cégnek. A gyártás 23 éve alatt összesen 129 021 példány készült a Magnumból.
