A kétéltű járművek sokáig életképtelennek tűntek, de egy kis cég, a Gibbs nem adta fel a fejlesztésüket. Korábban az Aquada motorcsónak-roadsterrel és a Quadski nevű quad-jetski keverékkel mutatták meg a felhúzható kerekek előnyeit, de két új modelljük már nem csak demonstrációs célzattal készült.
A Phibian komoly hajó és teherautó, a Humdinga pedig afféle katonai parancsnoki jármű és tágas csónak egyben. Mindkettő hatékony csónaktestet kapott, így a vízen stabil és viszonylag gyors járművek – a végsebességük 48 km/h, ami hajó-mércével komoly tempónak számít – a szárazföldön pedig célszerű, korlátozottan terepjáróképes haszonjárművek. A Phibian a nagyobb és ormótlanabb képződmény, 9,1 méteres hosszával: ez a gép zárt fülkét kapott, és akár 15 utas elszállítására is alkalmas. A hajtását egy 500 lóerős turbódízel motorra bízták, amely vagy a négy kereket, vagy a két hajócsavart forgatja, a sofőr választása szerint. Szárazföldön a kis kerekek miatt nagyon fura jelenség – mintha egy kisebb hajó alá ragadt volna valami utánfutó – de a vízben, felhúzott kerekekkel teljes értékű hajóként viselkedik.
A Humdinga valamivel kevésbé esetlen jelenség szárazon, de látszik, hogy formatervezők ezen sem dolgoztak, vagy ha igen, csak másodállásban. Erőben itt sincs hiány, egy 350 lóerős kompresszoros V8-ast használtak, ami szintén a csónak-üzemmód miatt szükséges. A kétéltűben összesen heten férnek el, így ez sem nevezhető olyan öncélú gépnek, mint a korábbi Gibb típusok. A Phibianhoz hasonlóan ez a modell is képes az autópályákon megengedett sebességtartományban közlekedni szárazföldön, a hajóvá alakítása pedig kevesebb, mint tíz másodperc alatt végrehajtható, miután begázolt a partról.
A Gibbs elsősorban kereső-mentő feladatokra szánja a két típust: olyan esetekre, amikor az átszállás az autóból a csónakba megengedhetetlen időkiesést jelentene. Emellett persze a katonai felhasználás is kézenfekvő lehetőség volna.
