Német svájcibicska

A képernyő majdnem 11 cm átmérőjű, a megfelelő láthatósággal természetesen nincs gond. A kalibrálás során hercig kis célkereszttel lőjük be a megfelelő pozíciót a kamera számára, hogy az útirányt jelző rajzokat ne az út fölé-mellé rajzolja navigálás közben, aztán indulhat a móka.

A kép jó minőségű, köszönhetően az autófókuszos, 2 millió pixeles kamerának. A készülék automata fényérzékelővel rendelkezik, ami magától állítgatja a képernyő fényerejét – fogjuk rá, hogy hasznos funkció. A képminőséggel általánosságban nem volt gond, szemből érkező napsütésnél jön zavarba kicsit a rendszer, de hát melyik optika nem.

Érdekes a videónavigáció: kicsit úgy érzi magát az ember, mint aki kép a képben műsort néz. Nagyon látványos, de az élőképnek megvan az a veszélye, hogy vonzza az ember tekintetét. A rendszer kalibrálás után ügyesen rajzolgatja a nyilakat a képre, mintha csak útburkolati jelek lennének. Praktikus a videókép bal alsó sarkában lévő oszlopdiagramm-szerű grafika, amely a következő fordulóig hátralévő utat grafikusan is megjeleníti.

A Travelpilot táblafelismerő funkcióval is rendelkezik, ami videó navigációs módban nem működik, csak grafikusban. A funkciót remélhetőleg még csiszolják, egyelőre 65-70% körül lehet a találati arány. A rendszer kizárólag az út szélén elhelyezett táblákra volt tekintettel, az M0-áson felüljárókra szereltek hidegen hagyták, bár a Váci vagy a Szentendrei úton elég jól követte a korlátozásokat.

A navigáció alapja a gépen flashben (8 giga, hűha!) tárolt Teleatlas térkép adatbázis, a tesztkészüléken a 2008-as második verziószámú változata. Nem tetszett, hogy bonyolult a címbevitel, rengeteg almenün keresztül adható meg a cél, ez körülményessé teszi a bepötyögést. A virtuális billentyűzeten nincsenek ékezetes karakterek, külön kell belépni egy olyan képernyőre, ahol ilyeneket ki lehet választani – európai gyártótól ez érthetetlen tervezési filozófia.

Nem tegez a rendszer, elvégre nem őriztünk együtt disznót. Az instrukciókat adó hölgy egyik kedvenc szava a „nemsokára”. Apropó, instrukciók. Tetszett, hogy a rendszer bemondja a főbb útvonalak nevét is, ez jó (kövesse az M5-öt, például).

Az egyéb funkcióknál vagyok egy kicsit gondban. Olyan ez, mint amikor a svájci bicskán még pendrive is van – oké, jópofa, de minek? Zenelejátszás, USB-n feltöltve, vagy a berakott SD-kártyáról, vagy a Bluetooth-on keresztül csatlakoztatott telefonról. A csatlakoztatott telefonnal természetesen telefonálhatunk is, a beépített hangszóró révén kihangosítóként is használhatjuk az eszközt (a névjegyzéket nem sikerült szinkronizálnunk). A filmnézés, képnézés ugyanúgy megy, mint a zenékkel – jöhet az anyag pendrive-ról, vagy lejátszhatjuk memóriakártyáról is, ezen kívül külső kamera képét is megjeleníthetjük.

A készülék belső kamerájával rögzíthetünk videót, vagy csinálhatunk fényképeket, ezeket a saját memóriába vagy memóriakártyára is menthetjük. Ha akarunk, szabványos AV csatlakozón keresztül más külső forrást is ráakaszthatunk, például DVD-lejátszót, tolatókamerát, és ezek képét is meg tudjuk jeleníteni. Nálam a diktafon funkció csapta le a biztosítékot.

Néhány szóban az internetezésről, merthogy wifis. Jó minőségű vétellel rendelkezik, több helyen próbálva is mindig talált hálózatot, a csatlakozás két lépésben, gyorsan megoldható. A képernyőfelbontás miatt macerás a használat, és mindenképp kell hozzá stílus vagy hosszú, hegyes műköröm – naphosszat nem lógnék ezen keresztül a hálón, de szükség esetén jól tud jönni.

Összességében gondolkodóba ejtő. A Travelpilotba rengeteg szolgáltatást zsúfoltak, vannak benne innovatív megoldások, all-in-one készülék százharmincezer forintért, nagyjából konkurens nélkül. Akinek hordozható mindenes kell egy kisebb tudású mobil mellé, és nem akar még külön PDA-t, jó megoldás lehet. Annak, aki a telefonálásra mobilt, fényképezésre fényképezőt, navigálásra navigációs rendszert szeret használni, kicsit sok. Mint például nekem is.