Térhatás az autóban II.

2000.12.14. 10:06

Ezeknél a fejegységeknél tulajdonképpen semmit sem állíthatunk. Előre tárolt hangzásminták vannak, ezek között tudunk válogatni. Kiválaszthatjuk a hangszínt, a frekvenciamenetet: rock, vokális zene, jazz, popzene, ilyenek. A puristáknak persze szoktak lehetőséget hagyni, hogy lineáris állásban hallgassák a készüléket.

 
   
   

Erre képes lenne egy egyszerűbb elektronika is, de arra, hogy különböző hangzó közegbe helyezze ezt a zenét, már nem. Stadion, koncertterem, templom, kis jazzklubb a szokásos választék, vagy legalábbis ezekre kéne, hogy emlékeztessen minket. Itt már fázistolás, frekvenciafüggő időkésleltetés dolgozik. Ezzel egy a gond, nem igazán lehet a mi autónkba szabni a hangképet. Vagy jó, vagy nem.

Nézzük meg alaposabban a Clarion készülékét. A cég már évek óta gyárt DSP-ket, fejegységbe integrálva, és sokkal komolyabb, kifinomultabb változatban, külön készülékként is. Az idők folyamán összegyűlt tapasztalat meg is látszik ezen a készüléken.

Hogy komoly vassal van dolgunk, azt két dolog is előrevetíti. Az egyik, hogy a típusszáma rövid. A rokonok négyjegyű számot viselnek. 960, ez olyan hatású, mint az egyedi rendszám az autónkon.

A másik dolog, hogy nincs benne erősítő. Ezt tényleg arisztokratikus vonás. Azt feltételezi, hogy csak komolyabb rendszerbe kerülhet a fejegység, mindenképpen erősítő kerül mögé. Nagyon helyes. A fejegységekbe beépített erősítők általában amúgy sem tudnak többet 10-12 wattnál, akármit ígérnek is a specifikációk - a hangminőségük sem fergeteges. A tervezőknek nem kell belezsúfolni még egy plusz részegységet, ami még ráadásul melegszik is, mint vizes macska a mikróban.

Szerintem külön részegységek foglalkoznak az elektronikai mamutoknál, ahol kijelzőket fejlesztenek: elharapódzottak az egérmozik. Tulajdonképpen érthető a dolog, mert egy nagyáruház demófalába kitett tucatnyi készülékből hogyan választ a tisztelt vevő? Hát látványra! Legyen csillivilli, meg mozogjon, kell bele háromdé is. Ez főleg akkor fontos szempont, ha a családi kasszából megy a vásárlás, és a család nőnemű tagjai voksát is meg kell szerezni a beruházáshoz.

A Clarion ilyen szempontból igazán példás. A kijelzője borzasztóan jó felbontású, azon túl, hogy motor mozgatja, és dönti különböző szögekbe. Az egész képnek van egy finom, selymes hatása, és nem háttérszíneket változtathatunk, hanem komplett képernyőtémákat. Az USA aprópénzei, ufók támadása, rózsaszín homokdűnék, stb.

 
   
 

Szerintem egy pszichoanalítikai vizsgálatba az álomfejtésen, a Szondi -és Rorshach-teszten túl nyugodtan beletartozhat az aktuálisan kiválasztott képernyőminta is. A csipkelődésen túl meg kell hogy mondjam, nekem tetszettek a Clarion ezirányú képességei. Nem mentek a mindennapi használhatóság rovására, és jól illenek a fejegység egyéniségéhez.

Ráadásul pofonegyszerűvé teszi a kezelést. Amennyiben sikeresen eljutottunk a DSP professzionális beállításához, különböző méretű autók jelennek meg a képernyőn. Ezekből kell kiválasztani, melyikre emlékeztet a miénk.

Amennyiben sikerült, az elektronika beállítja az első és hátsó csatornák mély/magasvágását, a Q értékét, a frekvenciaátvitelt, meg még ki tudja mit. Mindez egy pillanat műve. A Clarion ezt a funkciót Virtual Space Enhancer-nek keresztelte. Szabad fordításban: Lehetséges Tértágító. Mintha valami Douglas Adams könyvből jött volna a név.

A dolog, a térfokozás működik is: meglehetősen nívós rendszerben, bámulatosan különböző hangtereket tud előállítani. Énekesnő középen, a zenekar valahol a távolban, meglehetősen visszhangos kőrengetegben játszanak. Egy gombnyomás, és az énekes csaj majdhogynem az ölünkbe ül, a zenészek meg egy csöppnyi jazzkocsmában találják magukat.

 
   
   

Jók a trükkök, tényleg, de mi az alapbeállítás? A készülék saját hangja DSP trükkök nélkül? Na, ilyen nincs. Nincs klasszikus lineáris helyzet. Addig kell variálnunk, amíg fülünknek kellemetes lesz a dolog, és kész. Igen, ebben az állásban, csak még egy picit késleltessünk a jobb csipogón... ez az, ami nem megy. Majd a következő cikkben bemutatásra kerülő készüléknél.

Ami legjobban hiányzott, az a magától érthetődő, természetes megszólalás, az eszköztelenség. Mindig azt érezzük, egy gépezet dolgozik, hogy zenét szolgáltasson nekünk. Jó gép, komoly gép, de gép. Vannak olyan elektronikák is a piacon, amik a Clarionnál kevésbé nyomják rá saját hangképük bélyegét a zenére.

Akkor jó készülék a Clarion DRX960RZ, vagy sem? Jó. Nem mindenkinek, de kellemes hangú, jól kezelhető, látványos, okosan kigondolt szerkezet. Olcsónak nem nevezhető, 260 000 forint, de biztosan meg fogja találni rajongóit.