Olajozás a fiúvécében

2001.06.11. 09:32

A légszűrő-tisztítási szüzesség elvesztése megrázó élmény lehet: a szakszerűtlenül pucovált felszerelés többet árt, mint használ. Akik esetleg éppen a Levegôt! cikk nyomán döntötték el, hogy nem élhetnek szívózaj nélkül, talán épp mostanra tekerték le azt a 8-10 ezer kilométert (sima sportbetét esetén), vagy 6-8 ezer kilométert (direktszűrő esetén), ami után esedékes a sportszűrő első tisztítása.

Már vártam egy ideje a napot, tudtam, hogy hamarosan nem menekülhetek a kihívás elől. Szerencse, hogy az ember számíthat barátaira és kollégáira ezekben a nehéz percekben.

 
   
   

Először a legkézenfekvőbb megoldással próbálkoztam: hátha a forgalmazó és felszerelést végző cég ki is suvickolja a direktszűrőmet. A pult mögött álló fiatalember azonban széttárta karját: régebben elvállalták volna, de jött valami környezetvédelmi ellenőrzés, és a keletkező veszélyes hulladék megsemmisítése nem megoldott. (Nagyüzemi tevékenység esetén keletkező ipari mennyiségű olajos lötty valóban problémás lehet, de az egy alkalommal keletkező, kb másfél liternyi folyadék még elmegy.

Az olajcserével foglalkozó műhelyek és benzinkutak tudtommal átveszik a veszélyes hulladékot. A bolt látogatása mindenesetre nem volt eredménytelen: a légszűrőm gyártója nevével fémjelzett tisztító kencekészletet vételeztem, 6 ezer forintos áron (áfával).

 
   
 

A Nagy Tisztogatásra a TotalCar szerkesztőségében került sor, hogy az általános iskolai gyakorlati foglalkozás órákon megtépázott önbizalmam (elégséges osztályzat hamutartó-hajlításra és ping-pong ütő faragásra) némi támogatást kapjon a szerkesztőség nálam kifinomultabb kézügyességgel bíró tagjai által.

A direktszűrő leszerelése könnyen ment, hála a rögzítőbilincs csavarmenetének. A szűrő maga nem tűnt nagyon dzsuvásnak, de eredeti kék színe helyett sötétszürke volt, és fény felé tartva jól látszottak a koszdarabkák.

A kosz nagyját úgynevezett "odaütögetéses" módszerrel távolítottam el. A nagyívű mozdulatok helyett a finom kocogtatás tűnt hatékonynak, így a szerkesztőségi mosdókagyló sem repedt meg. Az alján viszont összegyűltek a randa kis koszmócsingok.

 
   
   

Az otthonról kicsempészett Sárga Lavórt megtöltöttem kézmeleg vízzel, majd a tisztítószettben mellékelt tisztítófolyadékot töltöttem hozzá. A használati utasítás egy decit javasolt, ezt egy kicsit túlteljesítettem. A Sárga Lavór lapos volt, a folyadék nem fedte a szűrőt, így azt időnként meg kellett forgatni. A támpontot a szűrő oldalán végigfutó krómozott csík jelentette.

Az áztatás 15 percig tartott, majd egy erre alkalmas ecsettel varázsoltam tökéletesre a művet. A képen látható ecset sajnos a gyönyörű neonrózsaszín nyelével csábított el a háztartási boltban: érdemesebb lett volna egy-két mérettel szélesebb cuccot vételeznem (csak annak fanyele volt).

 
   
 

Folyó víz alatt alaposan kiöblítettem a szűrőt. A lavórban maradó áztatóvíz erőteljes elszíneződése jelezte, hogy a tisztítás már erősen aktuális volt.

A szűrő hálószerkezete világosabb szürkés színű lett; átnézve rajta meggyőződtem, hogy a "foglalkozás elérte célját": szépen át lehetett látni rajta. Csak éppen csöpögött belőle a víz...

...amit egy egyszerű hajszárító segítségével szüntettem meg. Szerencse, hogy az autómba való légszűrő formája támogatta a kéz nélküli hajszárítózást. Lapos korong alakú formáció esetén idegölőbb a művelet. Lusták persze egyszerűen kitehetik a szűrőt a napra is száradni.

 
   
   

A legkényesebb művelet következett: a szűrő olajozása. Karotta, aki instruálásom közben eddig a TotalCar millióinak legcélszerűbb elköltési módjait vizionálta a számítógépe előtt, esdeklő nézésemre felkelt és kijött velem a fiúvécébe. Mivel az olajozás a tisztítószettben levő spray használatával történik, jobbnak láttuk nem a szerkesztőséget összegányolni. A szórófejet kb 15 centire tartottam a szűrőtöl, majd a javasolt egyenletes tempóban forgatva a szűrőt vékony olajréteget fújtam rá. Egész szép lett! A kezelést pár perc után megismételtem. A szűrőfelületen kívül a többi rész is olajos lett, ezt zsebkendővel szépen le lehetett törölni.

Íme, a szűrő visszanyerte eredeti szép kékes színét. A visszaszerelés is egyszerű volt. A komplett művelet szereléssel, ázatással, szárítással nem volt több mint háromnegyed óra. A tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy a tisztítószett is legalább hat alkalomra elegendő, így a légszűrőre elköltött pénz mondjuk 100 ezer kilométer alatt ugyanannyi, mintha a gyári betétet cserélgetnénk a szervízutasítás szerint.

Ami az esetleges spórolást illeti: a tisztítófolyadék kémiai analízisét ugyan passzoltuk, de vegyész szakértőnk szerint aligha tartalmaz olyan anyagot, ami a sarki kisbolt mosószeres polcán ne lenne elérhető. Az olajozó spray viszont más tészta: ilyen terméket másra nem használnak, tehát a szett megvásárlása elkerülhetetlen.