Versenyre hangolva

A hangszórók bejáródása jól megfigyelhető abból, ahogy a keresztváltóban a magasak mennyiségét állító jumper vándorol. Először a kevés is sok volt, így a Low állásba került, de három hét elteltével már meg lehetett kockáztatni a High állást is. Ekkor - a végső meghallgatás idejére - került beépítésre végül egy autóba.

Ennyire drága és sikeres hangszórótól az ember azt várja, hogy általa bebocsáttatást nyerjen a zenei Nirvánába. Hát ez elsőre nem adatott meg. Az első - és legnagyobb - probléma a magas hangokkal volt. A legfelső tartomány ugyanis hiányzik. Jumperelgettem ide és oda, fordítottam át és tova, de csak nem akartak megjönni az igazán magas hangok. Ez nemcsak nekem tűnt fel, hanem a meghallgatásra hívott vendégeimnek is. Emiatt a hangszerek sokat vesztenek a fényükből és a jelenlétérzet sem az igazi. Néha komoly tippverseny alakult ki, vajon a hegedű igazi, vagy samplerminta. Ez Vanessa Mae-nél tényleg kérdéses lehet, de egy Zeneakadémia felvételen sértésnek számít.

Az előadókat tovább hallgatva feltűnt, hogy mindenki ugyanabban a stúdióban készíti a lemezeit, azonos hangmérnök kezeli a keverőasztal gombjait, és még a hangszerek is azonosak a különböző lemezeket. Amennyiben az előző állítás igaz, akkor a DLS tökéletes hangszóró, de ha nem, akkor a saját képére formálja a felvételeket, mindenhez hozzáteszi a sajátos DLS hangzást. Ezt lehet szeretni vagy nem, de per definitionem nem ez mindenki tökéletes hangszórója.

Egy másik hangszórónál itt nagyjából vége a tesztnek, írnám még, hogy tulajdonképpen jó meg nagy márka, meg kell hallgatni, és akinek tetszik, meg kell venni - és a kedves olvasó azt gondolná, nem nagy szám a DLS, csak azt tudnám, hogy nyert akkor ennyi díjat a különböző versenyeken.

Ez járt az én fejemben is, meg az az érzés, hogy nem tudták igazán kifutni magukat a hangszórók. Némi vacillálás után ismét kiszereltem az autóból az Ultimate Iridium szett darabjait, és visszaköltöztek a zenehallgató szobámba. Ezúttal azonban eléjük kerül egy Alpine PXA H600-as DSP (leánykori nevén Digital Phase Processor), meg egy négycsatornás u-Dimension erősítő, hogy amit a tudomány mai állása szerint változtatni lehet egy autóhifi-rendszer hangszórói előtt, azt változtatgathassam. Persze nem csak úgy fülre - ami könnyen nagy sötét erdőbe viszi az embert, ahonnan csak a reset gomb megnyomásával lehet kikeveredni -, hanem műszer, frekvenciamérő meg spektrumanalizátor segítségével.

Az első, ami kiderült, hogy a DLS szett saját hangjáért nagyrészt a keresztváltó a felelős. Ehhez mindössze az Alpine nagy tudású dobozkáját kellett úgy beállítani, hogy azonos frekvenciától indulva hasonló meredekséggel vágjon, mint a plexi dobozban a tekercsek meg kondenzátorok. Tudom ezt szép szakszóval is: a passzív váltót kicseréltem aktívra. A hangkép ettől elég erősen megváltozott, a hangszórók egész másféle teret kezdtek rajzolni, és mintha a dinamika is megnőtt volna. Aki ez alapján úgy gondolja, az aktív keresztváltó mindenképpen jobb, mint a passzív, el kell keserítenem. A színpad stabilitása elveszett, az énekes attól függően énekelt itt vagy ott a szobában, hogy éppen milyen magasságú hangba kezdett. A kiküszöbölt hibákért mással kellett fizetni.

Sebaj, maradt az aktív keresztváltás, de következő lépésként megpróbáltam igazi magasakat kicsikarni az UR1-ből. Lehet. Ehhez ugyan jó nagyot kellett emelni az ekvalizátorral. Néhány rövid teszt erejéig megtettem, de ha az enyém lenne a DLS szett, már meggondolnám a használatát, mert állandóan a teljesítőképesség határán járatni egy hangszórót nem a hosszú élet titka. Igaz, egy autóban kisebb kiemelés is elég lehet - kezdtem el gondolkodni a DSP távirányítójával a kezemben.

A következő két nap pedig időkésleltetésről, csillapítási tényezőkről meg ekvalizálásról szólt. A részletekkel nem untatnék itt senkit, a lényeg, hogy elképesztően aprólékos munkát lehet végezni egy jó térhatásprocesszorral. Milliónyi beállítást lehet vele végezni és csodás a tudat, hogy így egyre jobb és jobb hangot érhetünk el. Milliónyi beállítás - rémisztő a tudat, hogy ezek közül csak egy a nyerő. A türelem ilyenkor kötelező, némi skizofrénia erősen ajánlott.

A mérhetetlen pepecselés végén igen tetszetős hangot sikerült előállítanom. Erre akkor döbbentem rá, amikor már vagy fél órája nem változtattam a DSP egyetlen paraméterén sem. Belehallgattam még négy-öt lemezbe és elégedetten konstatáltam: így már tudnék együtt élni egy ideig a DLS Ultimate Iridium 6.2-vel.

Aki úgy gondolja, hogy ezeket a beállításokat, apró pepecsmunkát csak én végeztem el ezekkel a hangszórókkal, téved. A nemzetközi Emma versenyeken igazán jól szereplők, akik szintén DLS hangszórókból építkeznek, szintén végigjárták az utat, bizonyosan még több időt szánva a tökéletesség egyre újabb fokainak eléréséhez. Magyar követőik is akadnak szép számmal, akik versenyeket, akár EMMA EB-ket is nyertek ezzel a hangszóróval.

Ez a tudás ráadásul nem titkos tan, amit csak a beavatottak ismernek és féltve őriztetnek a mesebeli sárkánnyal, kiegészítve a nyolcadik amerikai flottával meg néhány csillagrombolóval, biztos ami biztos alapon. Aki megvásárol egy ilyen hangszórót, annak a lehetőségét is megveszi, hogy olyan szakemberekkel konzultáljon vagy építtesse be új szerzeményét, akik nemzetközi téren is bizonyították: tudják, hogyan lehet a maximumot kihozni a készülékekből.

Végül - tényleg csak egy gyors próba erejéig - felhajtottam egy autót, amiben végre kipróbálhattam a DLS Ultimate Iridiumot háromutas rendszerként. Sokan úgy gondolják, ha a középtartományt külön hangszóróra bízzuk, akkor az oly fontos énekhangok sokkal jobbakká válnak, ráadásként atomstabil színpadot, csodás térhatást is kapunk. Nos, a tízcentis hangszórót bekötve olyanná vált a hang, mintha az egészet éppen turbó fokozaton mixelnék egy konyhai robotgépben.

A hangszerek pingponglabda-szerűen mozogtak a három hangszóró között, halkultak-hangosodtak - ahogy éppen sikerült. A hallgatásnak gyorsan véget kellett vetni. Ellenpróba gyanánt a két hangszórós összeállítás nagyságrendekkel jobban szólt. Ez nem jelenti azt, hogy a háromutas rendszerek eleve rosszabbul szólnának, de azt mindenképpen, hogy rengeteg munkával, és sok kompromisszummal jár autóba való beépítésük és megfelelő beállításuk.

A kérdés ezek után adott. Megéri a 149 990 forintot a kétutas, 189 990 forintot a háromutas DLS Ultimate Iridium hangszórószett? Ez igen sok pénz, ennyiért már elég sok jó hangú hangszórót vehetünk, amik között talán akad, ami jobban eltalálja az ízlésünket. Ez a másfélszázezer forint viszont belépőt jelent a DLS világába, ami egy egységes, kiforrott hangzásvilágot és a sikeres versenyzés lehetőségét adja. Tessék választani.