Francia kapcsolat

Szemmel láthatóan utálja pórias német forrasztóónom és cseh pákám, ezért minden leesik és lefolyik róla. Ráadásul meg is éget. És még vigyáznom is kell, mert a leheletvékony szálacskát, ami a hangszóró belsejébe viszi a jelet, nem kéne eltépnem. Tudtam én, éreztem, nem lenne szabad ismét Focal hangszóró közelébe jutnom.

Pedig emlékszem, szépen indult. Az első budapesti High End shown találkoztam először Focal, pontosabbam JM Lab hangszórókkal. Elbűvölően szóltak, fantasztikus színpaddal, megdöbbentően kedves mélyekkel, mindehhez elegáns külső társult. Kell ennél több?

Spórolt pénzem előszedtem, kedvenc CD-imet órákig válogattam. Köszönünk, illedelmesen leülünk, kezdődik a demonstráció, a barátommal csak megilletődve hallgatunk. Egyik ámulatból a másikba esünk. Ez kell nekünk, semmi más, kétségtelen. Óvatosan kotrom elő a táskámból az egyik lemezemet, esetleg ebbe is bele lehetne hallgatni? A demonstrátor arca elkomorult, de hősiesen elindult a cédéjátszó felé, és csak annyit jegyzett meg, ez nem fog jól szólni, ez nem ennek a hangszórónak való.

Igaza lett. A csodás tér összeborult, a dinamika elfogyott, minden csengett, bongott, puffogott. Az egész hangzás fabatkát sem ért. Életem fordulópontjához érkeztem. Vagy megveszem a JM Labot, és csak azokat a zenéket fogom kajtatni, ami ezen jól szólnak: demólemezeket. És büszkélkedek, mekkora hifista is vagyok. Vagy keresek egy olyan rendszert, amin az ízlésemnek megfelelő zenék mind meghallgathatóak. Utóbbit választottam, mindezért a szívem mélyén a mai napig hálás vagyok a JM Lab/Focalnak.

A mai napig igen, de az a csipogó, na ez mindennek a teteje. Ötödszörre sikerült végre felapplikálnom rá a drótot, komoly égési sebeket szerezve. Most pedig valami gall rátartisággal tudatja éggel-földel-hallgatóval, hogy ő egy Focal TN45-ös magashangszóró, és igen büszke erre. Na mindegy, ez megvan, jöjjön a másik két hangszóró.

A mélyközép hangszóró a 6K1 nevet kapta. Gusztususan drabális mágnesét gumi védi. A hangszóró kosara öntvény, és nem sima lemez, ettől sokkal strapabíróbb, de nem olcsóbb. A membrán hátoldala fura fehér valami, a háztartási gépeket, és a tévéket szokták ehhez hasonló puha műanyaggal védeni szállítás közben.

A membrán túlodala sárga/kevlár. A közepében lévő porvédő a megszokott formájú, és nem az a meredező fallikus szimbólum, amit jó pár Focal hangszórón megcsodálhatunk. Szemmel láthatóan jól összerakták: jó kézbevenni, nézegetni, ábrándozni róla. Tetszik, na.

A cég igazi gyártó, vagyis nem mástól veszi a hangszóróit, és igazán büszke a technikai fejlesztéseire. Szinte minden terméke hordoz valami izgalmat a technicista beállítottságú vásárlók számára. A nálam vendégeskedő Polykevlar sorozatban ilyen a mélyközép hangszóró szendvicsszerkezetű membránja, meg a csipogó inverz fém dómja. Ez utóbbi annyit tesz, hogy nem kifelé, ahogy megszokhattuk, hanem befelé domborodik. A TN 45-ön e fölé még egy ilyen műanyag izé is benyúlik, védendő a beszakítástól a vékony titánból készült membránt. Másodállásban a fázisokkal is csinál valamit, meg az iránykarakterisztikának is jót tesz, és nagyon feldobja a kinézetet.

A keresztváltó meglehetősen igényes, aranyozott izéket kapott, amibe a kábelvégeket kell bedugni. Odabenn a fekete házban már semmi különleges sincs, átlagos alkatrészek gondosan szerelve. A hangszórókat általában itthon szoktam bejáratni, egy erre a célra kitalált dobozban, de most eltekintettem ettől, rögtön ment az egész az autómba.

Sokszor találkoztam már jártamban keltemben Focal hangszórókkal az autókban, főleg mint bíró a Humma és az Emma versenyein. Tavaly is egy ilyen hangszórókkal szerelt ukrán Hondát hoztunk ki győztesnek az EB-n, szóval nem volt totálisan ismeretlen a hangzás. Mégis meglepődtem egy kicsit.

A Polykevlar szett a kocsiban teljesen átrendezte a hangzást. Egyszerűen nem lehet általános hangképről beszélni. Döbbenetes. Valahogy úgy működik a Focal, hogy az elején bejön a zene. Ezt szépen megfontolja, meggondolja, eldönti, ki is lenne arra érdemes a zenészek vagy a hangszerek közül, hogy kiemelje, ki az, akit büntetésből háttérbe szorítson, majd usgyi, így is tesz. Hogy ez nem mindig egyezik az előadók, karmesterek, hangmérnökök elképzelésével? Így jártak.

Van nekem egy Shakespeare Sisters lemezem a kocsiban. Nem vagyok rá különösebben büszke, de valaki nálam felejtette, és este, esőben hangulatos. Na, a Focal úgy döntött, ezen a lemezen Marcella Detroit a sztár, és őt megejtő valósággal pozícionálja a kormánykerék és a biztonsági övem közé. A többiek meg hátul kísérik a művésznőt. Érdekes módon hasonló a helyzet a jobb oldali ülésen is. Hogy itt két csaj énekel, mondhatni duóról van szó, azt csak onnan tudni, hogy máshol is hallottam már ezt a lemezt.

Kusturica filmzene, Macskajaj. A Focal hangszóró sztárja az enyhén punk hajlamú dobos. Hogy mellette egy focicsapatra való fúvós is serénykedik, sőt szólóznak is, kiderül, sőt jól követhető, de nem ők a főszereplők.

DJ Krush és Toshinori Kondo különös duett. A DJ enyhén pszihedelikus alapjaira a japán úriember enyhén torzított fúvós hangszereken játszik. A Focal valahogy döntésképt3len volt. Kis hangerőn unalmas háttérzenének hatott, nagyobbon viszont egészen fantasztikus klubhangulat uralkodott el a kocsiban. Tényleg csak egy joint hiányzott.

Muddy Waters - Folk Singer: nem az a túláradóan pörgős muzsika. Úgy szól, mintha egy óriási hangárban vették volna fel, és a hangmérnök félt, hogy valami bacilus jön át a kontrollhangszóróba a zenészektől a mikrofonon át, ezért biztos ami biztos, ez utóbbiakat jó messze rakta le tőlük. Itt a Focal valami egészen különösen jó volt. Nem kedvelem különösebben ezt a lemezemet, de ez alkalommal valami misztikus intellektuális örömöt okozott a hallgatása.

Abszurd - Csekaj Malko(vagy mi) - Ez egy bolgár banda, nagyon jó kis lemez, egy kukkot nem értek belőle, de hangulata, az van. Reppelnek és kedves kis közjátékok szakítják meg a számokat. Na a Focal ezeket valami félelmetes hitelességgel szólaltatta meg, a zene is bejött neki, de az énekes megdöbbentően fakóra sikeredett. Mintha unta volna.

Szóval, a Focal elképesztően a maga képére tudja formálni a zenét, és megjósolhatatlanul. Töltöttünk együtt vidám órákat, és kapkodtam ki szeretett lemezeimet sorjában, rövid belehallgatás után. Nehéz eset. Ha az enyém lenne, biztosan csinálnék vele valamit.

A mélyközép hangszóróval semmi bajom. A kategóriája egyik legjobbja. Szereti, ha hajtják, nagyobb hangerőn jön meg az igazi tere, a dinamikája, de bírja is a kergetést. Nagyon könnyű hozzá szubládát passzítani, csak igényes, jó darab legyen ez utóbbi is, hogy bírja a tempót, ne azt halljuk, hogy mindig le van maradva. Szóval ez a 6K1 nekem bejött.

A keresztváltó, na az már érdekes darab. Egy Inside hangszóróval párosítva szépen bemutatta zeneszűrő képességét, lásd Marcella Detroit az ölemben. Ez tehát részben innen jön. Egy picit lehetne transzparensebb is, de komolyabb bűnt nem tudok a számlájára írni.

Na és akkor a csipogó, a TN 45. Jelentem, én és a Focal csipogók nem vagyunk teljesen kompatibilisek. A legfőbb bajom, hogy mindig szólnak. Nem tüntetően, nem vadul, de nincs igazi csend a zenében. Ez a bajom a méregdrága Focal Utopia magashangszóróval is. Jó jó, csak néha csendben maradna egy picit. Az a fránya gall öntudat. Na igen, és a titán membrán. Ez kicsit kemény az én fülemnek. Jobban szeretem a selyem dómok hangját.

A tulaj ötletére kipróbáltam a TN 45-öt a fázisizé nélkül is. Jelentem nem jobb. Kipróbáltam a védőrács nélkül is. Így jobb a tere, de túl sok és éles a magas. Szóval inkább ráccsal szerettem.

Mindezek után talán meglepő, ha azt mondom, jó kis szett ez a Focal Polykevlar 16-os. Ahogy szól, ahogy a zenét átformálja a saját képére, azt zseniálisan teszi. Komoly hiányérzetet tud kelteni, ha mást hallgat az ember utána. Sajnos nekem meg akkor van hiányérzetem, ha ezt hallgatom. Mindezt 95 000.- ért.