Kábeltuning: döbbenetes hatás

Még a megboldogult Hifi Magazin fénykorában vetődött fel a gondolat, hogy a kábeleknek van saját hangjuk. Rövidesen megjelentek a specialisták, megjelentek a méregdrága drótcsodák, amin a hazai hifisták csak megértően mosolyogtak, míg valahogy, a korabeli szóhasználattal élve, be nem gyűrűzött a dolog.

Az akkori, egyetlen újságból álló szaksajtó maga is kísérletezésbe fogott, eldöntendő, milyen a tökéletes kábel. Válasz a kérdésre nem született, viszont sok év folyamatos kísérletezés után kiderült, hogy befolyásolja a hangot a szigetelés anyaga, vastagsága, színe, a kábel szerkezete, a használt anyag minősége, a sodrás iránya, a kora, és még ki tudja mi minden.

Magam is rengeteg mindent kipróbáltam, a hámozott egyeres hálózati zsinórtól a hajszálvékony ezüstcsodákig. Mindegyik másképp, brutálisan másképp szólt. Aki kíváncsi a hősi korszakra, erősen ajánlom, szerezze be CD-ROM-on az összes Hifi Magazint, mindössze 990 forintért. Biztosíthatok mindenkit, remek befektetés majd az eljövendő, hosszú, unalmas téli estékre.

Akkoriban kezdett elterjedni a speciális hifi asztalkák divatja, a Hifi Magazin ajánlására én is vettem egy ilyet. Majd gyorsan még egyet. Sound Organization asztalkákról van szó, amik mind a mai napig itt szolgálnak a nagyszobámban.

Miután a tipp így bejött, hát hinni a Hifi Magazinnak. Az egyik kábeles cikkben valami ilyesmiről van szó: míg a hangszórókábelnek éppen most xyz otthoni konstrukciót favorizálom, összekötőnek egy speciáldrót mellett maradtam: hosszú hónapok óta szolgál, és nagyon bevált. Típusát nem írom le, mert mindenki azt mondaná, nem szabad egy ilyen drága drótot olcsóbb rendszerekbe illeszteni, de nagyban megkönnyíti a tesztelést, és jó rajta zenét hallgatni. Szóval a nevét nem mondom meg, de ott kapni, ahol az asztalkákat, és ezüstből van.(Audio Note AN-V kábel, ára akkor 27 990 forint volt).

Kezdő hifistaként komoly elképzeléseim voltak, hogy is kell szólnia egy rendszernek. Az enyém már majdnem ilyen, csak egy kicsi tuning kell bele. Ezért vettem az AN-V kábelt. Bedugtam a helyére és nem úgy szólt, ahogy gondoltam. Ahogy szerintem szólni kellett volna. Mérgemben elkezdtem zenét hallgatni. Nem rövid zenei részleteket, gyorsan cserélve a korongokat, hanem teljes lemezeket, hogy jól kidühöngjem magam az új kábel hangján. Az ötödik lemez táján gondolkoztam el azon, ha nem tetszik a hangja, akkor miért hallgatom már ennyi ideje?

Mert inspirál a zenehallgatásra. Nem maga kreálja a zenét, hanem megmutatja azt, ami a lemezen van. AZ AN-V kábel hangja igazi rejtély. Mint egy jó tündér, minden rendszerből a legjobbakat hozza elő. Ez igaz a totálisan kommersz hifire, katalógusból dizájnra választott erősítő és CD között is remekül működik, de méregdrága High-End rendszerekben is megállja a helyét.

Ez a kábel indított el az úton, ami távol tart a demólemezektől, az édesen csilingelő magasak vágyásától, a technikai paraméterek mindenhatóságában való hittől, és ami megmutatta az utat a zene felé, ami nem watt és torzítás, nem ribbon magassugárzó és digitális erősítő, hanem művészet. Ez a kábel volt a vízválasztó a nagyrészt öncélű hifizgetés, és az otthoni zenehallgatás között.

E kábel nagyon sokat tanított az autóhifiben is. Örök tanulságként marad bennem, hogy az egyik első magyar hangminőségbajnok autó további fejlesztésén gondolkodtunk, és kísérleteztünk. A fejegység a létező legjobb volt, a hangszórókban még éreztünk tartalékot. Az erősítőt próbáltuk jobbra cserélni. A versenygyőztes darabok majd' 400 000 forintba kerültek, a nonpluszultra csúcsmodell jó duplája. A változás? Árnyalatnyi. Egy cseppet jobb.

Ekkor kezdtem el provokálni a jelenlévőket. Próbáljuk ki ezt a darab drótot. Betettük: a változás drasztikus volt. Megjött a tér, előkerültek a sávszélek, hatalmas dinamika kerekedett, és mindenki zenét akart hallgatni a véresen komoly tesztelés helyett. Töredék árban sokkal nagyobb volt a javulás, mint az erősítőcserénél. Azóta tudom, hogy a kábelezés az autóhifiben is egyenrangú szerepet játszik a hangszórókkal, erősítőkkel, fejegységekkel. Ha nincs jó kábeled, nyugalmat sose lelsz.

Tudom, sokan az 500 forintos drótot is teljesen kielégítőnek tartják. Lesznek, akik a technikai paramétereket fogják követelni. Mások egyszerűen bolondnak fognak tartani. Sebaj. Csak tegyenek egy próbát. Halljanak különbséget kábel és kábel között. Keressenek maguknak ideálisat. Nem azt mondom, hogy csak a méregdrága speciálkábel lehet jó. Én is tudok egyszerűbb, olcsó vezetékeket, amik megfelelnek az ízlésemnek, és jól illeszkednek a rendszerembe. Szóval próbára fel.

Amikor kezdett összeállni az első komoly autóhifi rendszerem, nem volt kérdéses, hogy majd AN-V kábel fog szolgálni benne. Ma már egy kicsit más az ára. 100 000 forint. Métere. Nekem kettő kellett. Megérte.

Ez a drót különleges a hifi világában. Hiroyashu Kondo, az Audio Note alapítója még 1976-ben kreálta, azóta abszolút referencia. Különleges a gyártása, a szigetelése, ezért nem hajlamos az oxidációra, mint az ezüstkábelek többsége. Bírja a strapát, az autóban való használat összes terhelését. Hangja nem az a sokat által tipizált ezüsthang, ami a magasba húzó, vékonyan szóló ezüst(özött) tucatkábelek produkálnak. Mindenekelőtt pokoli jó mélyei vannak. Hihetetlen a dinamikai felbontása. Nagyon kiegyenlített a hangzása. És jó hallgatni, egyszerűen inspirál a zenehallgatásra. Mint egy jó zenemű. Vagy előadó.