Tartalékos

A fém Massive emblémában a bekapcsolásjelző LED kéken világít, mint a nagyoknál. Kézbe véve két dologra figyelünk fel azonnal. Nehéz, van benne matéria, ez az első. Az alja borotválkozó tükörnek is megteszi, ez a második.

Jó minőségű csatlakozók az egyik oldalon - imbuszkulcs nélkül, egy keresztcsavarhúzóval is nyitható/zárható. Brutális méretű tápkábelt is képes fogadni, ami túlzásnak tűnik egy mindössze 2*25 wattra specifikált erősítőtől. Persze, aki alaposan megnézi a specifikációt, az látja, van tartalék bőviben a wattokból. A beállítószervek a másik oldalon. Érzékenység, mély-magasvágás, szűrők bekapcsolása, ennyi. Semmi nincs túlbonyolítva. Ami kell, az megvan, jól érthetően, jól hozzáférhetően.

Először itthon próbáltam ki a Massive erősítőt, méghozzá egy RS 25-öt. Ez a legkisebb, büdzsé modell. A tápegységre kötés gyorsan megy, a hangfalkábeleket gond nélkül lehet a csatlakozókban rögzíteni. Már megy is a CD-játszó, indulok ki a szobából.

A friss szerzeményeket, főleg ha még nincsenek bejáratódva, eleinte a szomszéd szobából szoktam hallgatni. A tonális egyensúly, a dinamikai felbontás nem veszik el ilyenkor sem. Az egyik legérdekesebb dolog, amit a Hifi világában forgolódva megtanultam, hogy a jó hangrendszer a szomszéd szobából hallgatva is kutya jó tud lenni.

AZ RS 25 szól, én közben a lakásban teszek-veszek, majd a hirtelen beálló csendre kapom fel a fejem. Vége a lemeznek. Hiányzik a zene. A kis erősítő egy CD-nyi idő alatt belopta magát a szívembe. A második lemezt már a hangszórók előtt ülve hallgattam végig. Meg a harmadikat is. És azóta számtalan lemez, és sok-sok órányi rádióhallgatás következett a Massive-on, immár az autómba szerelve.

Nálam két Massive RS 25 dolgozik. Az egyik hajtja az első hangszórókat, a második pedig a mélyládámat. Utóbbiért eleinte különösen aggódtam. A mélyládám meglehetősen brutális szerkezet, ráadásul 2 W-os. Nem ez az erősítők legszebb álma.

Ráadásul a Massive RS 25 specifikációja nem is említi, hogy hídba kapcsolva egyáltalán kellene ilyen terhelőimpedanciára dolgoznia, mégis teszi immár egy éve. Még csak nem is igazán melegszik. Egyszer sem kapcsolta ki az erősítőt a védőáramkör. Egy jól megtervezett és megépített erősítőben bizony komoly tartalékok vannak, erre bizonyság az én Massive RS 25-ösöm is.

Ez az erősítő nem feltűnni akar. Nincsenek extrém dolgai. Zenél. Kiegyenlítetten, dinamikusan, sokáig hallgathatóan. Bírja a strapát. Jól illeszkedik sokféle hangszóróhoz. Jó minden műfajra, a kora serdülőkorból megmaradt hevimetálokhoz, jazz-hez. Nem ez a létező legjobb erősítő, ami a füleim elé került, de már bőven van annyira jó, hogy az ember egy jobbat hallva ne akarja nyomban azt megszerezni. Pláne, ha annak a másiknak az árára gondol. Ez az erősítő nyugalmat áraszt magából, ami alól a tulajdonosa sem tudja magát kivonni.

A friss szerzeményeket, főleg ha még nincsenek bejáratódva, eleinte a szomszéd szobából szoktam hallgatni. A tonális egyensúly, a dinamikai felbontás nem veszik el ilyenkor sem. Az egyik legérdekesebb dolog, amit a Hifi világában forgolódva megtanultam, hogy a jó hangrendszer a szomszéd szobából hallgatva is kutya jó tud lenni.

AZ RS 25 szól, én közben a lakásban teszek-veszek, majd a hirtelen beálló csendre kapom fel a fejem. Vége a lemeznek. Hiányzik a zene. A kis erősítő egy CD-nyi idő alatt belopta magát a szívembe. A második lemezt már a hangszórók előtt ülve hallgattam végig. Meg a harmadikat is. És azóta számtalan lemez, és sok-sok órányi rádióhallgatás következett a Massive-on, immár az autómba szerelve.

A család legújabb tagja az RS 650, ami hat csatornás erősítő. Két RS 25, és egy RS 50 van egybe építve, igazán impozáns házba. A belső felépítése is igazán meggyőző. Egyszerűen jó nézegetni a belsejét. Ez az utóbbi erősítő nagyon izgatja a fantáziámat. Külön erősítve lehetne meghajtani a mélyközép és magashangszórót elöl, a szubláda hajtására is több lenne a tartalék. Mindezért 199 990 forint nem is sok, ahogy az RS 25 is jó vétel 65 990 forintért.