A magyar világmárka

2003.01.03. 06:00

A sikeres dömpingtermékek után végre tesztelhettünk kicsit drága, de sokkal jobb, magyar árut. A használati utasítást olvashatjuk ángliusul, és szemezgethetünk a piktogramok közvetítette üzenetekből. Hogy miért nem magyarul? Akkor nem vennék komolyan a márkát.

 
   
 







Kazettás autórádiók. Már megint. Kettő. Már megint. Olcsók. Már megint. Na jó, ezek már nem annyira olcsók, nem is az a fő szempont, hogy valamelyik nagy áruházlánc katalógusában szerepeljenek, fennen hirdetve, hogy bibí, én még 150 forinttal olcsóbban tudom adni az autóhifit, mint a szemközti bolt.

 
   
   

A két Wektor nem dekorációnak készült, hanem alapszintű, de már jól használható kazettás fejegységnek. És kifejezetten a magyar piacra. Ezek a készülékek a szinte végtelen lehetőségek kínai tárházából csak nekünk, kifejezetten magyarhon lakóinak összeválogatott produktumok. Dagadni kezd a büszke szív, de aggódom is egy cseppet. Mi lesz az, amit magyar minimumként kell kipróbálnom?

Zováth úrnak és cégének sok-sok évnyi tapasztalata van a két készülékben. Mi a minimum, amit a magyar vásárló elvár, és mi az, amit felesleges csicsának tart, mondjuk a Domotec-ek ellenében. Merthogy ennek megtestesülése lenne a Wektor VRC-100 a 'la V-Audio.

 
   
  A Wektor doboza beszél angolul és piktogrammul

A készülék doboza rögtön biztatóbbnak tűnik, mint a Domotec-eké. Nincsenek rajta kifejezetten palifogónak szánt döbbenetes jelmondatok, hiperoptimista specifikációk. Ellenben pillanatok alatt kiderül, mit tud. Olvashatjuk ángliusul, és szemezgethetünk a piktogrammok közvetítette üzenetekből. Hogy miért nem magyarul? Akkor nem vennék komolyan a márkát.

Lássuk, mit kapunk a Wektor VRC-100 képében. Vonalkimenetet például nem. Sebaj. Ez nem nagy érvágás ebben a kategóriában, szerintem senki sem gondol arra, hogy egy ennyire olcsó kazettás rádiót erősítővel hajtson. Ami úgyszintén hiányzik: a CD bemenet. Ezt sem láttam még használni senki emberfiától. És ami még kimaradt, az a helyéről teljes egészében kivehető kivitel. Manapság már nem annyira sikkes egy ekkora szerkezettel sétálgatni.

 
   
    Igazi türelemjáték

Helyette kapunk viszont levehető előlapot. Ezt is gond nélkül betehetjük az ülés alá, mint embertársaink kilencven százaléka, de akár zsebre is tehetjük, és akkor a tíz százaléknyi elitbe tartozás boldog tudatával élhetünk a továbbiakban. Viszont ne a Wektor előlapjával és tokjával akarjunk imponálni szívünk hölgy előtt. Nem fog sikerülni. Esetleg még kinyitni se.

Lehet, hogy én vagyok túlzottan elkényeztetve flottul működő előlaptokokkal, esetleg nem ismertem fel, hogy a Wektorhoz adott tulajdonképpen egy rejtett extra, ami fejleszti a kézügyességet és a türelmet Konfuciusz útmutatásai alapján, de én borzalmasan megszenvedtem a kinyitásával. Egyszer. Mert hogy utána soha többet nem volt kedvem visszatenni bele az előlapot.

Az előlapot, ami meglepően könnyű. Nincs benne elektronika, mikrokapcsoló, szalagkábel, még kijelző sem. Az előlap gombjai prózai mechanikus kapcsolatban állnak a fejegységbe szerelt kezelőszervekkel. A kijelző is oda van beépítve. Az előlapon csak egy ablakocskát találunk. Mindez nagyon egyszerű meg olcsó, és nem éppen vajpuhán, de működik. Sokáig, elég megbízhatóan.

 
   
 

A rádióadó frekvenciáját számjegyek mutatják. Ez jó. Hangolni viszont az ódivatú drótos módszerrel kell. Ez nem jó. A rádiórész viszont kellően zavarmentes az időnként erősen árnyékolt városi közlekedésnél is. Ez jó. Vidéken ellenben néha el-elhalkul. Ez nem jó. Tudnak a gondról a forgalmazónál, és a következő szállítmányok már jobb rádiórésszel érkeznek.