Reszkessetek betörők!

Tarnai Vilmos úgy ül le a héten a lottósorsolást hallgatni, hogy eleve negyedmillió mínuszból indul. Nem, nem ennyiért vett lottószelvényt, csak amíg beugrott a kis lakótelepi lottózóba, valaki feltörte cascótlan Mazdáját és kitépte belőle a magnót. A szétbarmolt ajtózár pótlása, a bal első ajtó egyengetése és újrafényezése, meg persze egy új magnó ára majdhogynem egy négytalálatos nyereménnyel vetekszik.

Miközben Magyarországon az autólopások száma riasztó, az autófeltöréseké úgyszólván tragikus. Aki az utastérben hagyja milliókat rejtő aktatáskát, az ilyenre vonatkozik az aki hülye, haljon meg- népi igazság. Autóhifinket, légzsákunkat és egyéb, a rosszlelkűek számára kívánatos, ugyanakkor az autó szerves részét képző cuccunkat mégsem cipelhetjük mindig magunkkal.

Ha fejet is hajtunk az autótolvaj szakma Kiváló Mestereinek kreativitása előtt, látnunk kell, hogy az autó utasterébe csakis az ajtón vagy az ablakon keresztül vezet az út. A leggyakoribb bejutási módszerek az üvegtörés illetve a zárkihúzás. Szerencsére van védelem.

A zárkihúzás ellen például az a legjobb gyógyír, ha nincs is zár. A szaknyelv a zárak ledugózásának hívja azt a műveletet, amikor az ajtókból kiszerelik a zárszerkezetet és a kulcslyukat egy alkalmas tárggyal fedik le. Esztétika és praktikum randevúja.

A műveletnek csak előnyei vannak. Először is, a legtöbb biztonsági berendezéshez képest hallatlanul olcsó. Két ajtó dugótlanítása a Buzna Kft-nél 6 és 10 ezer forint között van. Másodszor, könnyen visszacsinálható, mondjuk autóeladás előtt, ha a reménybeli vevő bizarrnak találná a zár nélküli kocsi ötletét (egyébként nem szokták). Harmadrészt az autólopások egy elterjedt módszere ellen is védelmet nyújt: a kihúzott zárszerkezet alapján a slusszkulcs elkészítése a tolvajiskola alsó tagozatán kötelező házi feladat.

A ledugózás a megmaradó zárak vizsgálatával és karbantartásával kezdődik. A távirányítós központi zárnak százszázalékosan megbízhatóan kell működnie, és vészhelyzet esetén a csomagtartó zárjának is gond nélkül kell funkcionálnia: ha hátulról kell is bekúszni az autóba, még mindig jobb, mintha a távirányító elemének kimerülésekor ott ácsorognánk tanácstalanul az autó mellett. Ha valakinek 10 év alatti gyermeke van, még örülni is fog, hogy ilyen kalandos módon segíthet a mamának/papának.

Megjegyzendő, hogy ha a csomagtartó zárjának egy lamelláját eltávolít(tat)juk, a gyári kulccsal továbbra is nyitható marad, de az esetlegesen arról másolt kulcs már nem fogja indítani az autót.

A zárak kiszereléséhez lebontják az ajtókárpitot, majd hátulról kihúzzák a zárszerkezetet. A kulcslyukra többféle dugó közül lehet választani; nagy valószínűséggel találunk olyan cuccot, ami méretében, színében és formájában esztétikusan helyettesíti a zárat. A lefényképezett autóhoz például pontosan passzolt az egyik design, még a gyári, fényezett kulcskarikát is fel lehetett rá pattintani.

Az üvegek fóliázása attól kímél meg, hogy egy esetleges ablakbetörés után hónapokig takaríthassuk az üvegcserepeket. Akinek volt már ilyen örömben része, az tudja miről beszélek. A speciális betörésvédő fóliák nem engedik széthullani az összetört ablakot, az továbbra is a helyén marad, így ha az utastérbe jutás nem is lehetetlen, de meglehetősen macerás. Egy személyautó körbefóliázása 20-40 ezer forint körüli összeg, és ennyi pénzért már olyan fóliát is kaphatunk, ami egyszerre betörés- és hővédő, ráadásul szabványos, tehát vizsga előtt sem kell lekapirgálni.

A rablók idegeire megy az utastéri sziréna. Tegyük a szívünkre a kezünket (vagy valaki máséra), ha meghallunk egy vijjogó riasztót, odamegyünk-e az ablakhoz legalább? Bizony nem jellemző, és ezzel ősellenségeink is tisztában vannak. Riasztó ide vagy oda, meglehetős lelki nyugalommal matatnak tovább a kocsiban. Az utastérben elrejtett 120 dB-es sziréna azonban bazi kellemetlenül tud visítani a kis méretű utastérben, ráadásul lokalizálni sem könnyű: az akusztikának köszönhetően olyan mintha a hang egyszerre mindenhonnan érkezne. Ha meg is találná a tolvajfajta a szirénát, saját belsőakkumulátoros típust feltételezve elhallgattatnia akkor sem lenne könnyű--az összes kábel átvágása sem némítja el az ilyet.

A képeken látható autóba megbízható, minőségi riasztó volt már beépítve, aminek vezérlőegysége képes több szirénát is meghajtani. A központi egységtől kellett egy vezérlő kábelt húzni a szirénáig és a tápellátásról is gondoskodni kellett. A tápot nyugodtan a biztosítéktáblára lehetett kötni, hiszen a roppant kellemetlen hangszínű vijjogás a táp megszakadásával sem marad abba.

Külön tortúra volt a megfelelő beépítési helyet megtalálni. Ahol hangosan szólt volna, oda nem fért el (a műszerfal alsó peremének belső oldalán), ahol elfért volna, ott nem volt elég hangos (a vezetőülés alatt). Végül kompromisszumként a középkonzol mögé lett felszerelve, bár a megfelelő elhelyezéshez egy pozícionáló sablont is kellett egyedileg gyártani.

A sziréna maga 9 ezer forintot kóstált, a beszerelésért 3 ezret kellett fizetni. Ha azonban az autóba a riasztó főegységének beszerelésekor kerül a második sziréna, külön beszerelési díjjal gyakorlatilag nem kell számolni. Az egyetlen kényelmetlenséget az jelenti, hogy olyan szervizlátogatás előtt, amely az akksi csatlakozójának lehúzásával jár, nagyon hülye pózban kell bemászni a középkonzol mögé és a mellékelt kulccsal hatástalanítani kell a szirénát, hiszen a szabotázsvédelem miatt a táp megszűnésekor azonnal kezdené a borzasztó vijjogást.