A terepjárók oldalstabilitásának kérdése régóta foglalkoztatja az Egyesült Államok biztonsági szakembereit, mivel az ilyen típusú modellek tömeges elterjedése óta drasztikusan megnőtt a borulásos balesetek száma. Az autógyártók a kormány nyomására újabban ugyanilyen típusú adatokat is közölnek. Ezek a számok azonban egyszerű elméleti számításon alapulnak, amely csupán az autó súlypontjának magasságát és a nyomtávot veszi figyelembe. A menet közben fellépő dinamikus hatásokról, amelyeket egyebek közt a futómű paraméterei is befolyásolnak, egyáltalán nem adnak információt.
 |
|
|
|
|
A hiányzó információk begyűjtéséhez egy
biztonságtechnikai csoport kibérelte a NASA Marylandben működő
36 méter átmérőjű és több tonna teherbírású centrifugáját,
amelyet
eredetileg űrkabinok tesztelésére építettek. Ez a szerkezet
akár 300 km/h feletti kerületi sebességet is képes biztosítani a
behelyezett jármű számára, így
különlegesen nagy oldalterhelések is előidézhetők benne. Az
új módszer alapja az, hogy a mérőeszközökkel felszerelt autó
megforgatásával gyűjtött adatokból egy számítógépes szimulációval
meghatározzák az autók különféle sugarú és különféle sebességgel
bevett kanyarokban mutatott jellemzőit.
A módszer kidolgozói szerint ezzel az eljárással az autók veszélyeztetése nélkül határozható meg a terepjárók oldalstabilitása. Ez még a centrifuga bérleti díjával együtt is olcsóbb, mint ronccsá törni egy több tízezer dolláros autót, ugyanakkor sokkal pontosabb eredményre vezet, mint az autógyártók által megadott adatok.
Kép: AutoExpress
