[Frankfurt] Sportos vonalak, négy ajtó, dízelmotor és automataváltó: röviden így jellemezhető a stuttgartiak legújabb tanulmányautója.
Ma, a Frankfurti Autókiállítás első sajtónapján hullik le a lepel a Mercedes kreatívok legújabb ötletéről, amelyet a gyáriak egyszerűen négyajtós kupéként emlegetnek. Az autót látva gondolhatnánk, hogy ez túlzás, de a Vision CLS valóban nem az, amit a Mercedestől megszokhattunk. A négyajtós modell, amely méreteiben leginkább az E-osztályhoz áll közel, határozottan dinamikus vonalvezetésű: az egész autót merész ívek határozzák meg, a tető vonala, az övvonal és az oldalablakok felső pereme egyaránt egy-egy lendületes, megszakítás nélküli ív, az orrkiképzés a felfelé húzott lámpákkal és a sportos modelleket idéző hűtőráccsal pedig határozottan forradalminak hat Mercedeses viszonylatban.
A "sportos" jelző a menetteljesítményeket nézve is helytállónak tűnik: az autó 6,4 másodperc alatt képes álló helyezből indulva elérni a 100 km/h-t, és a 250-es végsebesség sem kevés, bár ez szokás szerint az elektronika által korlátozott érték. A kisördög akkor kezd el újra kaparászni az emberben, amikor a motor specifikációjához ér a hivatalos sajtóközlemény olvasásával: a CLS mindezt egy hathengeres dízelmotornak köszönhetően nyújtja. Igaz ugyan, hogy a 265 lóerős teljesítmény és főleg a 2.000-es fordulatszámnál jelentkező 560 Nm-es maximális forgatónyomaték nagyon meggyőző adat, és a 100 km-en elfogyasztott 7,5 liter gázolaj még ezen felül is sokmindent feledtethet, de azt csak remélni tudjuk, hogy a Mercedesnél nem spóroltak a zajszigeteléssel, mivel a dízel-kerregésnél kevésbé sportos élmény aligha létezik. A másik jellegzetesen limuzinos megoldás az automataváltó, bár ebből az elérhető legjobb került az autóba: a világ első hétsebességes személyautó-automatáját, a 7G-TRONICOT találjuk benne, amely mostanság válik szériatartozékká az összes V8-as E, S, SL és CL osztályú modellben.
A Vision CLS további megoldásai mind ismerősek lehetnek korábbról: az AIRMATIC DC légrugózás, a sebességfüggő szervokormány, a kanyarba bevilágító lámpák, az oldal- és függönylégzsákok, az SBC fantázianevű elektrohidraulikus fékrendszer és a többi high-tech furfang korábban már mind bemutatkozott a Mercedes egyéb modelljeiben.
Igazából nehéz lenne racionális okot találni arra, hogy minek kell a Mercedesnek a CLS, hiszen használati értékében és tulajdonságaiban alig tér el az E-osztálytól. A választ valószínűleg a stuttgartiak marketing-osztályán kel keresnünk: a típussal vélhetően azt a réteget szeretnék megnyerni a márkának, amely a jelenlegi Mercedeseket túlzottan konzervatív megjelenésű, lomha és nehézkes külsejű autóknak tartja, és most még inkább vásárol a konkurencia (BMW, Audi, Jaguar) modelljeiből. A hírek szerint a CLS sokkal hamarabb gyártásba kerülhet, mint azt a korábbi Mercedes tanulmányautók esetén megszokhattuk: három-négy év helyett állítólag elég 2004 végéig várnunk a szériaváltozat megjelenésére.
